𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐂 𝐈 𝐍 𝐂 𝐔 𝐄 𝐍 𝐓 𝐀 𝐘 𝐃 𝐎 𝐒 - 𝐈𝐭'𝐬 𝐜𝐨𝐦𝐢𝐧𝐠 𝐡𝐨𝐦𝐞

- És most...

- Igen és ezért vagyok ennyire oda nőve a kórházba. Nem akarom, hogy megismétlődjön ez az egész.

- Nagyon sajnálom ezt az egészet. - mondta szomorú szemekkel.

- Nem kell, ilyen az élet. - rántottam vállat.

- Tudod ezek után már csak biztosabb vagyok benne, hogy Lando kibaszott nagy mázlista veled.

- Mert én vele nem? Komolyan Max, fogalmam sincs, hogy hol lennék most nélküle. - ráztam meg a fejem.

- Jók vagytok együtt. - mosolygott rám.

- Köszi.

- Lehet még egy kérdésem?

- Csak bátran.

- Ki vezeti most a Shelby céget?

- Uhff öhmmm én meg társvezető apu, de csak a Fordból van kiszakadva a cég szóval igazából az övék, de mégis... an érted. - mondtam, mire vagy a kétszeresére nőttek a szemei.

- Hogy ki? A shelbyt? Te?

- Én. - mondtam teljesen zavarban.

- Hallod vöröske, te tele vagy meglepetésekkel. - nevette el magát. - Ez brutál jó.

‐ Kösz asszem. - nevettem zavartan.

- Ezek után Kettyó Pityu össze teheti a két kezét, hogy ilyen barátnője van, mint te. Forma 1-es pali és világszerte ismert Shelby családból származó főnök. Komolyan, ha ez szárnyra kapna mindenhonnan ti folynátok.

- És ez az, amit szeretnék elkerülni. Nem hiányzik, hogy mindent tudjanak.

- Nem amúgy ez így szerintem is tök jó. Ahh nagyon menő. - mondta teljesen bepörögve.

- Mi milyen menő? - dobta le magát mellénk Lando.

- Hogy bemegyünk Andyhez nézni  a meccset. Taylor benne van szóval lassan indulhatunk is. Így a kis krapek sem fog unatkozni, bár szerintem a mai látogatásunk után fellélegzett, hogy lelépünk. Mindegy szóval bent nézzük a meccset. - vágta rá Max, mire hálásan néztem rá.

- Oké? - kérdezte Lando elnevetve magát, majd a karját körém fonta és egy puszit nyomott a fejemre.

§§§

- Oké, ha a dánok rúgnak egy gólt az első félidőben jössz nekem egy fagyival, de ha nem fognak akkor én neked, deal? - nyújtott kezet Max Andynek a meccs kezdete előtt.

- Deal. - ráztak kezet.

- Max csúnyán veszíteni fog. - nevetett Lando.

- Na! - csaptam a karjára.

- Hidd el így lesz.

- Néha annyira genyó vagy.

- Volt kitől tanulni. - vigyorgott, mire meglepetten néztem rá, majd bólintva fontam karba a kezem és fordultam el tőle.

- Na Tay. - nevetett, de erre csak bemutattam neki.

- Ajajj baj van a paradicsomban. - 'súgta' Max Andynek.

- Csupán csak kettyósak. - legyintett az öcsém.

- Miért ilyen kedves ma mindenki? - kérdeztem sóhajtva.

- Mert kiharcolod.

- Na jó nyomd el magad öcsipók. - nevettem.

- Mintha csak téged és Olivert látnálak.

- Az azért más. - mondta Lando egy kis keserűséggel a hangjában.

- Oliver a tesód? - kérdezte Andy.

- A bátyám. - biccentett. - De nincs olyan hű, de jó bátyó öcsi kapcsolatunk. - mondta sóhajtva. Lando rengeteg mesélt már a családjáról, mert imádja őket, de Oliverről mindig csak szűkszavúan beszélt. Biztató mosollyal az arcomon fűztem össze az ujjainkat, mire ő is elmosolyodott, majd szorított egyet a kezünkön.

- Na figyeljetek már, kezdődnek a himnuszok. - mutatott Max a TV-re.

Kis győzködés után, de sikerült meg győzni az itt dolgozókat, hogy ez lehetséges legyen. De minden kis vitát megért, mert Andy azóta nem hagyta abba a mosolygást, hogy itt vagyunk és ez engem is jó kedvre ösztökélt. Plusz három irtó kényelmetlen műanyag széken ültünk. Andy bal oldalán Max, míg a jobbon mi ültünk Landoval.

A brit fiú szemei a TV-re voltak tapadva, miközben karjait átdobta a vállamon. Bármennyire is voltunk már benne a nyárban itt Angliában továbbra sem volt, olyan meleg tekintve, hogy mindannyian hosszú nadrágban, melegítőben és pulcsiban ültünk itt.

§§§

- Nyertünk Tay! Láttad? - kérdezte Lando teljesen felpörögve, mikor vége lett a meccsnek. - Anglia döntős.

- Láttam. Shh! - tettem a kezem a szájára tekintve, hogy már javában elmúlt tizenegy óra és már ránk szóltak, hogy hangosak vagyunk.

- Hát pajti, holnap fagyizunk. - mondta Max Andynek mosolyogva.

- Okés. - bólintott fáradtan. A szokottnál is sápadtabb és fáradtabb volt, ezért már tényleg mennünk kéne.

- Hozzak valamit holnap? - ültem le az ágy szélére.

- Nem. - ingatta meg a fejét.

- Minden rendben Andy? - kérdeztem aggódva.

- Persze csak egy kicsit hányingerem van. Semmi komoly. - legyintett.

- Biztos?

- Ezer százalékig.

- Azért szólok valakinek, hogy csekkoljon le, oké?

- Van más választásom? - kérdezte, de tudta a választ.

- Nem. - nevettem el magam. - Aludj jól. Holnap jövök, még nem tudom mikor, de itt leszek. Szeretlek. - nyomtam egy puszit a homlokára.

- Én is szeretlek Taytay. Nagyon. - fonta a nyakam köré a kezeit. A feje mellett megtámaszkodva tartottam magam az egyik kezemmel, a másikkal meg átkaroltam. - Köszönöm. Nagyon köszönöm ezt az estét és az elmúlt napokat. Sokat jelentenek. - suttogta.

- Bármikor Andy, számíthatsz ránk bármikor. - mondtam ugyan olyan hangerővel.

- Nálad jobb nővért el sem tudnék képzelni. - mondta ezzel könnyeket csalva a szemembe.

- Szeretlek. - nyomtam egy újabb puszit a hajába, majd egy nagy levegőt véve szakadtam el tőle.

§§§