𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐐 𝐔 𝐈 𝐍 𝐂 𝐄 - 𝐈 𝐬𝐚𝐢𝐝

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐚́𝐩𝐫𝐢𝐥𝐢𝐬 18. 𝐈𝐦𝐨𝐥𝐚

Sóhajtva bújtam bele a fekete farmeromba és szürke pólómba. Az imolai időjárás mára sem lett melegebb, ami miatt kénytelenek voltunk elég rétegesen felöltözni. Egy narancssárga McLarenes pulóvert vettem fel, amire még jön majd a csapat kabát is. Zak ragaszkodott hozzá, hogy nekem is legyenek csapat cuccaim, ha már a csapat tagja vagyok. Mondjuk, ha ezt így vesszük akkor nem értem, hogy Mrs. Lewadott miért nem hord ilyeneket. Kicsit hülyén nézett ki már ez sok narancssárga a vörös hajammal, de nem igazán tudtam elleni mit tenni. Mikor mindennel kész voltam felvettem a cipőmet is és a táskámat, majd kiléptem a szobából. Mivel nem figyeltem előre, ezért egy mellkasba ütköztem.

- Bocsánat. - szabadkoztam egyből.

- Én bocsi. - mondta. Felnézve egy zöld szempárral találtam magam szemben.

- Hello. - mosolygott rám.

- Szia. - mondtam kicsit kételkedve.

- Charles Leclerc.

- Taylor Hall. - fogadtam el a felém nyújtott pracliját.

- Tényleg bocs, nem akartalak elgázolni. - mondta, mire csak biccentettem.

- Elmosta a víz.

- A pályára mész? - váltott témát.

- Igen.

- Elkísérhetlek akkor?

- Igazából velem jön. - jelent meg mellettem hirtelen Lando.

- Ohh, okés. - bólintott Charles, majd kikerülve minket ment tovább.

- Mindig ilyen...fura? - kerestem a megfelelő szavakat.

- Aha, de itt ki nem fura? - kérdezte szórakozottan.

- Igaz, de kösz, nem igazán akartam illetlen lenni vele, de nem nem is akartam egy teljesen idegennel mászkálni. - mondtam.

- Látszott rajtad. - nevetett ki, mire csak csúnya pillantásokat lövelltem felé.

- Köszi Lando ez nagyon jól esett. - dünnyögtem.

- Bármikor. - kötekedett továbbra is.

- Huhh, ma aztán árad belőled a kedvesség. - kaptam a mellkasomhoz drámaian, miközben a fejemre húztam a sapkámat.

- Belőlem mindig. - vigyorgott, majd mintha eszébe jutott volna, olyan gyorsan komolyodott el. - Beszéltem tegnap Carlossal.

- És megbeszéltetek mindent? - kérdeztem tapintatosan.

- Igen. - bólintott. - Igazából nem is tudom mitől féltem, mert tényleg ő a legjobb barátom és bármikor itt van nekem, szóval csak felesleges hiszti volt.

- Olyan, hogy felesleges hiszti nincs Lando. Attól még, hogy beszéltél valakinek a problémáidról nem leszel hisztis vagy gyengébb. - feleltem a fejemet ingatva, miközben kiléptünk a hűvös levegőre.

- Most tartasz egy pszichos hegyi beszédet ez miatt? - kérdezte, mikor újra szólásra nyitottam a szám.

- Mi? - ráncoltam a homlokom értetlenül.

- Most hegyi beszédet tartasz erről a cuccról? - kalimpált össze vissza.

- Nem, miért tartanék? Csak megjegyeztem és ennyi. - rántottam vállat.

- Lewadott ilyenkor mindig jön valami húsz perces beszéddel, amin próbálok nem bealudni. - mondta, mire csak elnevettem magam.

- Ő ilyen. És amúgy is kedd és csütörtök délután kivételével nem szakmázok, mert van egy fix időpont azon kívül meg minek? Mármint úgy értem, ha kell meghallgatlak és beszélhetünk, de azon kívül nem megyek bele ilyenekbe, mert ha azt tenném minden barátságomnak kalap kabát. - magyaráztam.

- Azt mondja kalap kabát. - nevette el magát a brit.

- Hát most na! - tártam szét a kezem.

- Gyere kalap kabát, elviszlek a pályára. - cukkolt, mire csak bemutattam neki.

§§§

- Ilyenkor mi van, ha így szakad az eső? - kérdeztem Charlotteot.

- Vagy esőgumin indulnak vagy intermedieten. - mondta, mire csak bólintottam.

- Értem, asszem.- mondtam.

- Látom. - nevetett fel. - Mindegyik gumi között van különbség. Az intermediateken csak egy centis bevágások vannak, míg az eső gumikon kettő, ezért azok több vizet engednek el, de ha nincs elég víz a pályán akkor nyilván nem is működnek úgy, ezért tartjuk jobb ötletnek az intermedieteket, mert azoknak nem kell annyi víz és utána, ha már száradt a pálya válthatunk snikkekre. - magyarázta.

- Most már tényleg értem. - bólintottam.

- Eleinte én sem értettem, hogy mik ezek a jelzések, de az évek alatt már megszoktam és megtanultam. - mondta.

- Akkor pontosan mi is a különbség a snikkek között? - ráncoltam a homlokom.

- A piros a szuper lágyakat jelzi, azokon lehet a leggyorsabb köröket menni, de ezek fogynak el a leghamarabb is. A sárga a közepes, azokon a legjobb az egyensúly és egész sokáig bírják. A fehérek meg a kemények. Az összes snikk közül ezeket a legnehezebb felmelegíteni, de ezek bírák a legtovább is.

- Mondhatom, hogy ma sem hiába keltem fel. - mosolyogtam.

- Itt nagyjából mindenki tanul valami újat, szóval nem vagy egyedül.

- Mindig Landoval dolgoztál? - jutott eszembe a kérdés, amit már meg akartam tőle kérdezni, miközben elindultak az autók a felvezető körre.

- Nem. Tavaly és az előtt Carlos menedzsere voltam, de mivel idén már nincs itt, ezért megnyert Lando.

- Értem.

- Milyen Landoval dolgozni neked? Mármint nagyon gyerekes?

- Nem, ha nem számítjuk az első találkozást akkor mondhatom, hogy végig normálisan viselkedett.

- Sokakat megtéveszt azzal, hogy bohókás és ezért nem nézik ki belőle, hogy milyen komoly tud lenni.

- Igen, de nyilván meg van az az oldala is, amit nem mutat a médiának.

§§§

Csapat fülessel a fejemen és egy hatalmas mosollyal az arcomon néztem, ahogy ünnepel a csapat a brit fiú pódiumos helyezése miatt. Nevetve fogadtam, ahogy Charlotte körém fonja a karjait.

- Megcsinálta! - pattogott.

- Meg! - bólogattam.

- Gyere, kimegyünk elé. - kezdett a kezemnél fogva húzni.

- Jövök. - kapkodtam sietősen a lábamat utána.

Mindenki sietett és nevettek. Furcsa volt, de mégis felemelő érzés volt ez az egész és az is, hogy itt lehetek. TV-ben em követtem soha a Forma 1-et, ezért is van az hogy jóformán semmit sem tudok róla, de mégis az, hogy egy helyezés ilyen jól hat a csapatra az lenyűgöző volt.

A nagy nyüzsgésben és hangzavarban elvesztettem Charlotteot, ezért csak sodródtam a narancssárga ruhás tömeggel és nevetve tűrtem, ahogy egy pár ember nevetve karolja át a vállam, majd folytatja az útját. Amikor az elkerített részhez értünk nem tartott sokáig, mire Lando is oda és ezzel csak még nagyobb lett az eddigi hangzavar. Mindenki, aki elérte Landot a sisakját ütögette vagy a vállát veregette meg. Mosolyogva néztem a jelentet és a tegnapi mondatom jutott eszembe, amit mondtam, hogy felvidítsam. És tessék, tényleg megcsinálta és dobogós lett.

"Fel a fejjel. Holnap ott leszel a dobogón."

§§§