𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐃 𝐎 𝐂 𝐄 - 𝐒𝐞𝐜𝐫𝐞𝐭𝐬

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐚́𝐩𝐫𝐢𝐥𝐢𝐬 1. 𝐖𝐚𝐥𝐞𝐬

Csendben vezettem a hátra levő, majdnem másfél órában, mert Taylor bealudt mellettem, amin őszintén nem csodálkoztam. Én is fáradt voltam már a mai nap után és alig vártam, hogy aludhassak. Összerezzentem, amikor a telefonom elkezdett zümmögni a nadrág zsebemben. Megpróbáltam úgy kivarázsolni a zsebemből, hogy ne menjek bele senki és ez sikerült is. Részben annak köszönhetően, hogy alig voltak már az utakon, másrészt meg annak, hogy most nem bénáztam. Összeráncolt szemöldökkel pillantottam a telefonomra, ahol Carlos száma volt és egy kis aggodalom húztam el a zöld ikont. 

- Norris, hol vagy? Azt mondtad ma este játszunk és elverhetem a segged Fifaban, erre lassan itt várok rád fél órája. - panaszkodott egyből a spanyol barátom.

- Elfelejtettem, bocsi Carlito. 

- Most akkor jössz?

- Nem hiszem. Nem raktam be a kocsiba a játékot.

- Miért vagy te még kocsiban fél nyolckor? 

- Mert jó fej vagyok és haza dobom Taylort.

- Oooo. Mik vannak itt. Mesélj barátom, hogy jött ez a hazadobom Taylort ötlet?

- Nem tudom. Jó fej akartam lenni, mert látszott rajta, hogy mindjárt elalszik és nem tudom, nem lett volna kellemes ha ez miatt balesetezik vagy bármi.

- Szóval érdekel mi van vele? - kérdezte felvillanyozódva és fogadni merek, hogy fel-le húzogatta  a szemöldökét egy idegesítő vigyor kíséretében.

- Nem. Egyáltalán nem, csak nem akartam, hogy ha ez lenne, hogy bűntudatom legyen.

- Mekkora dög vagy. - nevetett, mire én is elnevettem magam.

- Inkább ez, minthogy nálam aludjon.

- Lando! Erre tanítottalak? Hogy így kell csajozni? - háborgott, de érződött  a hangjában, hogy nem gondolja komolyan.

- Egy, nem akarok csajozni. Kettő, nem hiszem, hogy te örültél volna annak, hogy szinte egy vad idegen ember tanyázik nálad. - forgattam meg a szemem.

- Szóval még mindig nem bízol benne?

- Jó, ha másfél hete ismerem. Hülye lennék bízni benne. 

- Nehéz eset vagy kölyök. - sóhajtotta. - De most akkor Wokingból elkocsikázod őt...?

-Walesbe.

- Walesbe, ami nem egy kis út, akkor te hol leszel utána? 

- Elmegyek Bristolba. Kettő, nagyon maximum három óra, de mivel szinte semmi forgalom nem lesz már kilenc után bőven lejjebb tudom vinni azt az idősávot.

- Nem foglak kihozni a fogdából, mert mint egy eszelős hajtottál végig Anglián. Ezt előre tisztázzuk. - mondta, mire újra elnevettük magunkat.

- Nem is kell. Úgy se tudnának utol érni, hogy bevigyenek. - vágtam rá magabiztosan.

- Gondoltam. Na de komolyan, semmi más oka nincs, amiért haza viszed?