𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐒 𝐄 𝐈 𝐒 - 𝐂𝐡𝐞𝐞𝐫𝐟𝐮𝐥 𝐜𝐥𝐚𝐬𝐬

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑   𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐌𝐚́𝐫𝐜𝐢𝐮𝐬 29. 𝐁𝐚𝐡𝐫𝐞𝐢𝐧

Fáradtan sittem végig a bokszutcán és igyekeztem senkinek nem neki menni. Egy kicsit késésben voltam és ezen nem segített az sem, hogy hihetetlen fáradt voltam. Nagyjából, ha 3 órát aludtam és ma van egy csoportos foglalkozásom egy csapat sport gimis gyerekkel és akkor még Landoval is van ma ülésem rögtön a csoport foglalkozás után, de ugyan akkor 2 esszét is le kell adjak ma estig, mert később kaptam meg az emailt. Idáig fantasztikus ez a nap.

- Taylor, egy pillanatra! - kiáltott utánam Mrs. Lewadott. A szemem összeszorítva vártam, hogy ide érjen.

- Igen?

- Ráérsz most? Van egy pár dolog, amit meg kéne beszélnünk a szombattal kapcsolatban. - nézett rám szigorú tekintettel.

- Igazából most nem. Sietnem kéne, mert elkések egy foglalkozásról. - mondtam.

- Jó rendben, de utána beszélnünk kell. - tartotta fel a mutató ujját.

- Nem hiszem, hogy összejön. Landoval már így is csúsztatnom kellett az ülésünket.

- Jajj Istenem, hogy soha senkivel nem lehet beszélni! - csattant fel, majd elviharzott. Kissé megilletődve néztem utána, majd egy sóhajt elengedve léptem az irodámban.

- Sziasztok srácok! - intetett a kamerába, miután sikerült becsatlakoznom és végre levehettem magamról. - Sajnálom, hogy késtem csak kicsit nagy ma a forgalom a bokszutcában, így hétfő reggel a futam után. - szabadkoztam. Mióta bekerültem az egyetemre már dolgoztam velük és nagyon jó kis csapatot alkotnak.

- Ugyan már, jól elbeszélgettünk. - mondta Jamie, az osztály szóvivője, ha mondhatom így.

- Rendben. Akkor meséljetek, mi újság? Minden rendben van veletek? Jól haladtok a sportokkal? - érdeklődtem.

- Nálunk edzőt váltottak. Egy igazi seggfej, aki most van! - tette a homlokára a kezét drámaian Jamie.

- Na mi történt? - kérdeztem meglepve. Az osztályukból rengetegen kosaraznak csak, mint Jamie és mindig órákat zengtek az edzőjükről, mert annyira imádták.

- Mr. Prescott szerint rá fért már az iskolára egy kis vérfrissítés és a legjobb tanárt rúgta ki úgy, hogy nincs egy hónap már az iskolából! Komolyan nem hiszem el, hogy hogy lehet valaki ekkora sügér. - mondta mérgesen Oliver.

- A lányok is kaptak új edzőt akkor? - néztem rájuk szomorúan.

- Igen és tényleg egy igazi seggfej. Nő és egyáltalán nem ért semmihez. Az alap szabályokat sem tudja vagy csaj játssza a hülyét, tudom is én, de tönkre vágja a csapatot! - válaszolta indulatosan Andy, a lányok csapat kapitánya.

- Az osztályfőnökkel beszéltetek erről?

- Igen, de egyenlőre nem tud mit tenni. Most is azért nincs itt, mert az igazgatóval beszél, de szerintünk nem lesz semmi hasznunk belőle. - forgatta meg a szemét Clay.

- Igen, erről küldött is e-mailt, hogy ma nem lesz, de srácok ne így álljatok hozzá! Lehet valami jó is kisülhet belőle. Fel a fejjel. - mosolyogtam rájuk. - Tudjátok lehet, hogy nincs sok pozitív dolog, de mindig látni kell.

- Igazad van. - sóhajtotta Jamie. - Kérdezhetünk?

- Mint mindig. - bólintottam.

- Szóval összeírtunk egy pár kérdést, ami érdekel minket. Az első, hogy tényleg azért küldtek oda, mert balhéztál?

- Igen. - húzta el a szám. - De teljesen jogosan! És természetesen ugye a másik gyereknek az apja ott dolgozik és amúgy sík hülye a srác, tehát elvileg ott se lehetne az egyetemen, de a lényeg, hogy én ütöttem meg a bokám, holott nekem volt igazam. - forgattam meg a szemem.

- Tipikus. - nevettek fel.

- A következő kérdés az, hogy mi a pontos feladatod ott és melyik istállóban vagy? - kérdezte Andy.

- A McLarennél vagyok és van egy csini kis titok tartási szerződés, ami miatt többet nem mondhatok.

- Ne szívass már! Az a kedvenc csapatom! - kiáltott fel Jamie.

- Igen? - kérdezem nevetve.

- Aha! Valami zseniálisak és az, hog most összerakták a két legviccesebb pilótát, hatalmas lesz. Szerintem még soha nem volt ilyenre példa a Forma 1-ben. - mondta felpörögve a fiú.

- Szerzel nekünk autogramot? - kérdezte nagy szemekkel Clay kamerán keresztül, miközben összetette a két kezét.

- Meglátom mit tehetek. - válaszoltam, mire a levegőbe bokszoltak.

- Az utolsó ezzel kapcsoltban, hogy jól érzed magad ott?

- Srácok, ti az én kérdéseimet teszitek fel nekem? - kérdetem szórakozottan.

- A legjobbtól tanultuk. - felelte büszkén Andy.

- Amúgy persze jól érzem magam. Itt az unalom fogalma nem ismert. - mondtam kuncogva.

- Ezen nem lepődök meg. - vigyorgott Sam.

- Hol van Aeron és Lima? Ma még nem hallottam őket. - ráncoltam a homlokom.

- Lima elvileg beteg, Aeron meg megint a kórházban húzza a lóbőrt, mert kiment a térde és gyógytornára ítélték.

- Értem. Jobbulást nekik. - mondtam.

- Taylor nekem van még egy kérdésem. - mondta halkabban Jamie.

- Figyelek.

- A múltkor szóba hoztuk a családod és azt mondtad, hogy nincs minden rendben, de most már jobba  a helyzet? - a számat egy vonallá préseltem és a velem szemben lévő falra nézte, majd vissza vezettem a tekintetem az osztályra, akik csendben néztek rám.

- Nem. - ráztam meg a fejem.

- Sajnáljuk. - mondták kórusban.

- Mindegy is. Ugorjunk, ne rontsuk el ezzel a hangulatot. - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Akkor mi a mi témánk? - kérdezte megtörve a csendet Andy.

- A függőségek lenne, de szerintem ezt halaszthatnánk.

- Akkor folytathatjuk a múltkori témát? Az nekem nagyon tetszett. - kérdte Clay és a többiek is hevesen bólogatni kezdtek. Mosolyogva bólintottam. Ha nem lettem volna ide küldve most élőben tartanám nekik az órát és az valamivel egyszerűbb lenne, de nagyon hálás vagyok nekik, hogy így alkalmazkodnak a helyzethez.

- Akkor kinél is hagytuk abba? - kérdeztem.

- Limanál. - mondta Andy.

- De ő nincs. Akkor... - húztam el a szót. - Oliver? Folytatod? Mit tennél, ha az orvosok egyszer közölnék veled, hogy egy sérülés miatt többet nem ülhetsz hajóba? - kérdeztem fiút, aki imád evezni és ez a teljesítményén is meglátszik.

- Őszintén? Leszarnám. Ezt csinálta egész eddigi életemben. Nincs olyan, hogy nem. Addig küzdenék, amíg újra nem húzhatnék a vízen. Meg amúgy is, ha olyan rengeteg ember van, aki protézissel vagy ilyenekkel űzi a sportot szóval számomra nem lenen olyan, hogy nem.

- Erős meglátás és bízok benn, ha ne adj Isten ilyen történne akkor tényleg ezt tennéd. - bólintottam.

- Azt elfelejtetem, hogy utána még beintenék az orvosnak, aki azt mondta, hogy nem fog menni. - felelte lazán, mire mindannyian felnevettünk.

- Jemma? Te jössz...

§§§