𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐓 𝐑 𝐄 𝐈 𝐍 𝐓 𝐀 𝐘 𝐂 𝐔 𝐀 𝐓 𝐑 𝐎 - 𝐖𝐡𝐚𝐭 𝐬𝐡𝐨𝐮𝐥𝐝 𝐈 𝐝𝐨?

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐉𝐮́𝐧𝐢𝐮𝐬 2. 𝐁𝐚𝐤𝐮

- Charles nem láttad valahol Carlost? - kérdeztem szerda reggel a Ferraris pilótát.

- Azt hiszem reggelizik már.

- Oké, köszi. - mondtam, majd elindultam le az éttermi részlegre.

- Carloooos. - kezdtem, mire felém kapta a tekintetét.

- Landooooo.

- Nélkülem kajálsz? Sértődjek meg? - dobtam le magam mellé.

- Nem, arra semmi szükség, meg amúgy is ti a pályán szoktatok reggelizni. Plusz nincs nálam Scooby snack, hogy befejezd a hisztit, ha elkezded. - mondta, mire csak megforgattam a szemem.

- Ennyire kedves ne legyél.

- Na mesél mi újság? Bár, ahogy látom új szponzort keres a csapat.

- Mit hablatyolsz? - ráncoltam a homlokom.

- Olyan táskák vannak a szemeid alatt, hogy a Gucci vagy valami ilyen márka szerződést köt veletek nem sokára.

- Hallod mennyi kávét ittál te?

- Kettőt.

- És még csak fél nyolc van. Jól tolod. - bólogattam.

- Meddig játszottál? De most komolyan. - fordult felém.

- Nem játszottam, egyszerűen csak nem tudtam aludni. - rántottam vállat.

- És miért nem?

- Melegem volt.

- Tényleg?

- Aha.

- Érdekes, nálam tökéletesen működött a légkondi. - bólogatott tudva, hogy nem mondok igazat.

- Ilyenkor nagyon nem szívlellek. - motyogtam, miközben végig futtattam az ujjaim a hajamban.

- Csiripelj szépen kismadaram. - döntötte a fejét a tenyerébe és úgy nézett rám nagy szemekkel.

- Azt hiszem tegnap mondtam valami, olyat amit nagyon nem kellett volna. - mondtam halkan.

- Kinek és mit? - kérdezte, mikor nem folytattam.

- Taylornak.

- Mit mondtál neki?

- Azt, hogy felejtsük el.

- Mit? Lando kérlek ne kelljen már mindent harapófogóval kihúznom belőled.

- Emlékszel, hogy múlt héten azt mondtad, hogy furcsa vagyok? - kérdeztem, mire csak bólintott. - Az miatta volt. Szombaton az időmérő után együtt filmeztünk vagyis az volt tervben, de máshogy alakultak a dolgok.

- Azt ne mond, hogy lefeküdtetek.

- Nem! De hallgass már végig. - csattantam fel. - Bocs. Nem, nem volt semmi ilyen csak hjahh. - sóhajtottam frusztráltan.

- Csak nyugodtan, oké? - tette a kezét a vállamra. - Ráérünk.

- Csókolóztunk és tegnap amikor üléseztünk azt mondtam nemi, hogy felejtsük el, mert így lesz a legjobb. - hadartam el és közben a kezemet néztem, mert nem mertem Carlosra nézni.

- És ez lesz így lesz a legjobb?

- Nem. Dehogy! - ráztam meg a fejem.

- Akkor miért montad ezt? - kérdezte.