𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐔 𝐍 𝐎 - 𝐓𝐞𝐥𝐥 𝐦𝐞, 𝐡𝐨𝐰 𝐝𝐨 𝐲𝐨𝐮 𝐟𝐞𝐞𝐥

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎   𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐌𝐚́𝐫𝐜𝐢𝐮𝐬 18. 𝐖𝐨𝐤𝐢𝐧𝐠

Kapkodva siettem a megbeszélt találkozómra, amiről már vagy húsz perce késésben vagyok. Csak reménykedni tudtam, hogy lezártam a kocsi ajtót, mondjuk nem hinném, hogy bárki ellopná a gyár elől.

- Nagyon sajnálom, de bele keveredtem egy igencsak nagy dugóba, de siettem, ahogy tudtam. - hadartam. - Sajnálom, hogy megvárakoztattam.

- Nincs semmi gond Lando. - mosolygott rám barátságosan, mire majdnem kirázott a hideg. - Ha neked is megfelel akkor elkezdhetnénk a mai beszélgetésünket. - invitált be a helységbe, amit biccentve fogadtam.

- Kezdhetjük azzal, hogy hogy érzed magad. Jövő héten elkezdődik az első futamhétvége a '21-es szezonban. Izgulsz?

- Nem igazán. - ráztam meg a fejem.

- Nem fejtenéd ki egy kicsit bővebben? - vette a kezébe a tollat és valamit lefirkantott a papírra.

- Nem tudom mit mondhatnék. - töröltem a kezem a rövid nadrágomba, mert izzadni kezdett. A mozdulatokat a nő végig követte sötét barna szemeivel, majd újra írni kezdett. Fantasztikusan kezdődik.

- Jól érzed magad a csapattal? - tette fel a következő kérdést, amit minden héten feltesz. Egy sóhajt elfojtva próbáltam nem kimutatni mennyire unom.

- Igen, teljes mértékben. - bólintottam.

- Lando. - nézett rám komolyan. - Így nem fog működni ez az egész. Ha folyton csak kurta és egy szavas válaszokat adsz akkor nem tudok segíteni. - ingatta meg a fejét. - Bíznod kell bennem, nem fogom tovább adni senkinek, amit itt mondasz. - hogy bízhatnék meg benne, ha most is hazudik? Minden alkalom után elmond mindent Andreasnak és Zaknek is. Miért néz madárnak?

- Bízom is magában. - hazudtam, mint mindig erre a mondatára.

- Akkor mi a probléma? - nézett rám értetlenül.

- Nincs semmi probléma. - feleltem.

- Mégsem nyílsz meg. - mert nem is akarok, főleg nem magának.

- Dehogynem, minden alkalommal azt teszem. - ellenkeztem, mire csak megadóan biccentett.

- Mikor találkoztál utoljára a családoddal?

- A héten.

- És mikor mész legközelebb?

- A héten. - adtam választ egyhangúan.

- Ha otthon vagy csökken a szorongás érzeted?

- Igen.

- És hogyan? Mit csináltok általában ilyenkor? - nézett rám kíváncsian, mire élesen szívtam be a levegőt.

- Mi köze van ennek most a mai beszélgetéshez? Nem mindegy mit csinálok a családommal a szabad időmben? - kérdeztem vissza kissé indulatosan. Ehhez semmi köze nincs. Sem most, sem máskor.

- Miért húzol magad köré falakat?

- Már meg ne haragudjon, de a családomhoz semmi köze nincs. - mondtam kiakadva, mire csak egy sóhajt eleresztve kezdett újra firkálni a lapra.

- Így nem fogunk tudni együtt működni. - morogta, mire csak megforgattam a szemem.

- Már az elején elmondtam magának, hogy a családom tabu. Nem fogom magának kibeszélni őket. - mondtam keményen.

- Miért is nem?

- Mert semmi köze nincs hozzájuk. - vágtam rá indulatosan, mire csak felsóhajtott.

- Így tényleg nem fog működni.

- Mrs. Lewadott, már meg ne haragudjon, de ez nem a családomról szól, tehát semmi közük ehhez és szerintem jogom van ahhoz, hogy arról beszéljek, amiről akarok és nem arról, amit kikényszerít belőlem. - mondtam dühösen.

§§§

- Baj van? - kérdezte Carlos, mikor már egy ideje csak csendben ültünk egymás mellett és a TV-ét néztük.

- Csak Lewadott. - morogtam.

- Miért nem szólsz Zaknek? Biztosan keresne mást.

- Mindjárt kezdődik a szezon, van elég dolga. Plusz Danielnek is segíteni akar, hogy minél hamarabb megszokja az autót. - mondtam.

- És akkor csendben fogod tűrni, hogy egy olyan pszichológussal kell beszélned, akit utálsz? - húzta fel a szemöldökét.

- Nem mindig habos torta az élet Carlito. - motyogtam, majd a kézbe vettem a kontrollert, ami az asztalon volt és a másikat hozzá dobtam.

- Miért érzem úgy, hogy van még valami csak nem akarod elmondani? - kérdezte.

- Nincs semmi más. Tudsz mindent. - kivéve csak egy kicseszett dolgot.

- Okés. - bólintott kételkedve.

- Isa nincs most veled?

- Madridban van. Fotózása lesz, de Imolába lehet jön majd.

- Értem.

- Mikor indultok ti Bahreinbe?

- Asszem hétfőn, miért? - kérdeztem.

- Golfozunk a hétvégén?

- Naná! - vágtam rá egyből, mire elnevette magát.

- Nagyon csúnyán el foglak verni. - ingatta a fejét.

- Majd meglátjuk. - vigyorogtam.

- Fogadjunk? - húzta fel a szemöldökét.

- Megint pénzt akarsz bukni?

- Nagyon elemedben vagy. - nevetett.

-  Mikor nem?

- Igaz. Na, de előbb elverlek ebben és utána a hétvégén a golfban is. - mondta kihívóan.

- Nagyot álmodsz Carlito, túl nagyot.

- Valakinek azt is kell. - húzta az agyam. - Tényleg, már akartam kérdezni, de idáig milyen Daniellel dolgozni?

- Furcsa. Egyáltalán nem olyan, mint veled volt. Nem tudom, csak furcsa. Meg kell szokjuk mind  a kettőnknek, de szerintem ez nem fog olyan rövid idő alatt menni, mint ahogy azt mások gondolják. 

- Bele rázódsz, majd pajti. - mondta biztatóan.

- Hiányozni fog a madárfészek fejed az istállóból. - mondtam halkabban.

- Ezzel arra célzol, hogy hiányozni fogok? - vigyorgott, mire csak megforgattam a szemem. - Mond csak ki. Nem fogja más hallani.

- Nem fogok kimondani. - húztam fel az orrom.

- Pedig addig nem megyünk innen sehova. Csak mond ki Lando és utána békén hagylak. - kezdte böködni a karom, így elrontottam a játékot is.

- Ne már Carlos. - mondtam és közben próbáltam elhessegetni a karját.

- Gyerünk Lando. Csak most az egyszer. - idegesített továbbra is.

- Jó, oké hiányozni fogsz? Most örülsz te barom? - kérdeztem, mikor miatta veszítettem.

- Igen. - vigyorgott diadalittasan. - Te is hiányozni fogsz Lando, ha érdekel.

- Ezt fel kellett volna vegyem. - mondta percek elteltével.

- Aha. Tudod mikor. - néztem rá unottan.

- Egyem meg, de aranyos vagy, amikor durcizol.

- Carlos fejezd be, mert itt hagylak. - morogtam.

- Jó, oké. Befejeztem dulifuli. - cukkolt.

- Menj a picsába, de komolyan. - löktem meg a kezét, mire csak elnevette magát.

- Csak utánad.- vigyorgott.

§§§