𝐃 𝐈 𝐄 𝐙 - 𝐋𝐮𝐧𝐜𝐡

2.5K 153 3
                                    

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐚́𝐩𝐫𝐢𝐥𝐢𝐬 1. 𝐁𝐚𝐡𝐫𝐞𝐢𝐧

- Ilyet tarthatnánk többször is. - mondta Lando, mikor végeztünk.

- Akkor gondolkozok, majd még ilyeneken. - mondtam, miközben becsuktam magam mögött az irodám ajtaját.

- Daniel nem is mondta, hogy itt lesz Oli. - motyogta Lando.

- Ki? - ráncoltam a homlokom.

- Olivia, Daniel barátnője. - biccentett előre, ahol az ausztrál egy alacsony, barna hajú lányt ölelt magához.

- Azt hittem csak pletyka. Vagyis nem sok ilyet olvasok el, de ott még csak találgatások voltak.

- Milyen őskori cikket találtál te? - nevetett ki a brit. - Na jó tudod mit? Legközelebb én beszélek és te tanulsz. Elmondom, majd röviden, hogy ki kicsoda és milyen. 

- És ha engem nem érdekel? - kérdeztem, mire szórakozott felhúzta a szemöldökét.

- Akkor, majd csak figyelj. 

- Hozok, majd kispárnát, nehogy bealudjak. - cukkoltam.

- Jól van elmehetsz a fenébe. - lökte meg a vállam nevetve. 

- Csak utánad Lando.

- Gyere inkább. Mutatkozz be Olinak. - lökött még egyet a vállamon, mire bokán rúgtam.

- Tudod te ki az anyámat lökdöss te Norris! - morogtam, mire hangosan elnevette magát, ezért Daniel és a barátnője felénk néztek. - Szép, most még be is égetsz. - forgattam meg a szemem.

- Taylor had mutassam be a csodálatos barátnőmet. Olivia Hocky. -mondta csillogó szemekkel az ausztrál. 

- Szia. - mosolygott rám. - Mint már Dan mondta, Olivia.

- Taylor Hall. - fogadtam el a felém nyújtott kezét. 

- Hogy vagytok? - kérdezte Lando, mire értetlenül néztem rá. 

- Most lépünk a negyedik hónap elejébe szóval már nem olyan egyszerűek a dolgok. Egyre többet mocorog. Főleg, ha sétálunk és Daniel végig magyaráz. Akkor ott nincs kegyelem, de szerencsére még nem fájnak a rúgásai. - simította a kezét a gömbölyödő pocakjára, amit a bő póló idáig eltakart. Meglepetten, majd mosolyogva pillantottam rájuk. 

- Meg este is aktív tud lenni. Néha igazán vicces, ahogy Liv aludna, de ő még mindig elemében van.

- Lehet, ha befognád a csőröd ő is aludna. - forgatta meg a szemét Olivia nevetve, ami minket is nevetésre késztetett.

- Inkább nem is mondok többet. - ingatta meg a fejét az ausztrál, majd mosolyogva egy puszit nyomott a lány fejére.

- Szerintem se, inkább menjünk kajálni, mert a gyereked megint éhes. 

- Jöttök ti is? - kérdezte tőlünk Daniel.

- Ha te fizetsz. 

- Kaphatsz egy gyerek menüt, ne aggódj.

- Legyen benne csirke falat. - tartotta fel a mutató ujját.

- Az nem rajtam múlik. Liv mondja, hogy mit enne és oda megyünk.

- Taylor te jössz? - nézett rám kérdőn. Az órámra pillantva láttam, hogy még csak dél múlt 12 perccel szóval, ha még egy vagy max másfél el is esznek akkor is emberi időben ér haza.

𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/Where stories live. Discover now