𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐃 𝐈 𝐄 𝐂 𝐈 𝐒 𝐈 𝐄 𝐓 𝐄 - 𝐃𝐢𝐟𝐟𝐞𝐫𝐞𝐧𝐭 𝐭𝐢𝐦𝐞 𝐳𝐨𝐧𝐞𝐬

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐚́𝐩𝐫𝐢𝐥𝐢𝐬 27. 𝐏𝐨𝐫𝐭𝐢𝐦𝐚𝐨

Hogy milyen volt a múlt hetem és a mostani milyen? Totális káosz. El vagyok maradva a diploma munkámmal, de közben figyelnem kell a cégre is és egy teljesen idegen országban kell helyt állnom. Jól hangzik, nem? Nos, szerintem sem. Per pillanat most is a kis irodámban ülök fülhallgatóval a fülemben, kismillió papírral magam körül és ideg összeroppanás közeli állapotban. A szemeim már golyóztak a sok képernyő nézés és olvasás miatt, de még nem fejezhettem be, mert 2 oldal hiányzott. Az sem segített a helyzeten, hogy az elmúlt napokban alig aludtam valamit, ezért képes lettem volna bármelyik pillanatban elaludni, de a fülemben szóló, vagyis inkább üvöltő zene ebben megakadályozott. 

Egy fejezet összefoglalós papírt kerestem, amikor valaki kihúzta a fülemből a fülhallgatómat, ezért szinte halálra rémülve néztem az előttem álló Landora, aki viszont szórakozottan pillantott rám. 

- Kopogtam háromszor is, de nem jött válasz, ezért bejöttem, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire megijedsz majd. - nevette el magát.

- Neked szia Lando. Ó, köszönöm, hogy kérdezed nagyon jól vagyok. A múlthetem? Hát igen kicsit zsúfolt volt. - bólogattam, miközben magammal beszélgettem, ami miatt a brit fiú még hangosabban kezdett neveti. 

- Mit hallgattál, ami ennyire lekötött? - fordította maga felé a laptopom. Végülis igen. Csak nyugodtan Lando. Ne is zavartasd magad. Én bocs, hogy itt vagyok.

- Igazából lövésem sincs, mert egy lapot kerestem. - mondtam elgondolkozva. 

- Ez a szoba most úgy néz ki, mintha a sajátomba léptem volna be. - mondta körbe nézve, mire csak lesütöttem a szemem.

-  Kicsit el vagyok havazva. - néztem végig a lapokon. 

- Mit kerestél? Milyen lapot? - kérdezte.

- Nem lényeges, majd folytatom később szóval hagyd csak. - mondtam és közben lecsuktam a laptopom, amit amúgy nem kellett volna, mert azon van a jegyzet, ami alapján haladnunk kéne. A tenyeremmel megtámasztottam a homlokom, miközben azt figyeltem, ahogy a gép tölt újra vissza.

- Hahó. - legyezte a kezét előttem Lando.

- Mondtál valamit?

- Csak annyit kérdezte, hogy minden rendben van-e? De úgy látszik nem annyira, szóval mesélj.

- Lando. - pillantottam fel rá. - Itt nem én vagyok a lényeg. - ingattam a fejem.

- Amíg te nem beszélsz én sem fogok. - dobta le magát a kanapéra. 

- Ezt így nem játsszuk.

- Pedig de. - vigyorgott.

- Nem. - makacsoltam meg magam.

- Én ráérek. Ma csak este lesz edzésem még és ennyi. 

- Most őszintén mit tudsz kezdeni azzal, ha elmondom, hogy el vagyok maradva a diploma munkámmal és még 3 beadandómmal? Mert szerintem semmit sem. - néztem rá csúnyán. 

- Nagyot semmit, maximum csak biztatlak, hogy menni fog és jó lesz. - mondta elhúzva a száját, mire elmosolyodtam.

- Ettől sajnos még nem írja meg magát a két oldal, ami hátra van meg a többi sem lesz kész, de azért értékelem. - biccentettem, majd mint ahogy idáig most is helyet foglaltam mellette a kanapén, miközben végre betöltött a laptopom is, ami kezdett eléggé belassulni, mert minden gyász van rajta.