𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐃 𝐈 𝐄 𝐂 𝐈 𝐍 𝐔 𝐄 𝐕 𝐄 - 𝐂𝐚𝐮𝐬𝐞𝐬 𝐚𝐧𝐱𝐢𝐞𝐭𝐲

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐚́𝐩𝐫𝐢𝐥𝐢𝐬 29. 𝐏𝐨𝐫𝐭𝐢𝐦𝐚𝐨

- Zak tudsz rám szánni egy percet? - léptem a főnököm mellé az ujjaimat tördelve.

- Persze, mi újság? - fordult felém mosolyogva.

- Nem akarok Mrs. Lewadottal dolgozni. - nyögtem ki.

- Miért? Mi történt?

- Egyszerűen csak nem akarok vele dolgozni. - ráztam meg a fejem, vissza gondolva a tegnapi napra.

§§§

" - Hogy vagy mostanában Lando? - kérdezte egy kis éllel a hangjában. Tehát még mindig pikkel rám Bahrein óta. Könyörgöm felejtsük már el, hisz már egy hónapja volt. Gyerekes.

- Jól köszönöm. - feleltem, mert tényleg így volt.

- Ennyi? - vonta fel a szemöldökét.

- Igen?

- Rendben. - sóhajtotta, ami miatt egyre jobban éreztem frusztráltnak magam. - Az autóban hogy érzed magad?

- Jól, ott is minden príma. Jól megy minden most.

- Szóval akkor nem érzed magad elbizonytalanodva, amikor nem olyat futsz, amit elvársz vagy elvárnak tőled? - tyű, de kedves.

- Nem. Előfordulnak hibák. - rántottam meg a vállam.

- Nem gondolod, hogy most meg egy kicsit lazán veszed ezt? Idáig az volt a baj, hogy szorongással töltött el most meg szinte nem is érdekel. Lando ez így nem jó. Egy közép út kell, nem ezek. - hát én falnak megyek. Idáig mindennel baja volt, amit mondtam.

- Attól még, hogy nem tölt el szorongással nem azt mondtam, hogy leszarom, már meg ne haragudjon. Én érzem a közép utat és azon vagyok most. - mondtam egy kissé indulatosan.

- Akkor leírnád pontosan, hogy mit éreznél, ha tegyük fel az időmérőn csak a 7-ik vagy 8-ik vagy? - csak?! Jó nyugalom.

- Nem egyszerű bejutni a Q3-ba Mrs Lewadott. - nyomtam meg a nevét. - Lehet, hogy kívülről egyszerűnek tűnik, de nem az. Lehet, hogy megfutom a Q2-ben azt az időt, ami kifér az autóból ezen a hétvégén, de lehet, hogy nem. Ha meg úgy jön ki, hogy csak Q2 akkor szerintem a múlt futamon bizonyítottam, hogy a csak a 7-ik helyről lettem harmadik, sőt még a második helyen is voltam. Szóval nem lennék letörve, mert ismerem az autót és tudom mire képes, ahogy én is. Nem kételkedek magamban szóval örülnék, ha maga sem tenné! - morogtam megnyomva a'csak' szókat. Válaszként csak sértetten dobta hátra a haját és fújtatott.

§§§

- De történt valami Lando?

- Kételkedik bennem és a tudásomban. Amit sikerült felépítenem magamban vagy amit Taylor segített felépíteni ő azt pillanatok alatt rombolja ezekkel a megszólalásaival. - túrtam a hajamba.

- És ezt mondtad neki?

- Igen és csak annyit mondott rá, hogy ő nem bennem kételkedik, hanem abban, hogy biztos vagyok-e abban, hogy mit érzek magammal, tehát lefordítva csak bennem kételkedik!

- Beszélek vele. - bólintott.

- Köszönöm. - mondtam sóhajtva. - Meg az sem utolsó pont, hogy tudom, hogy szóról szóra mindent elmond nektek mindig.