𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐓 𝐑 𝐄 𝐈 𝐍 𝐓 𝐀 𝐘 𝐃 𝐎 𝐒 - 𝐆𝐨𝐨𝐝 𝐣𝐨𝐛

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐌𝐚́𝐣𝐮𝐬 22. 𝐌𝐨𝐧𝐚𝐜𝐨

" - Liv küldött?

- Nem, azt mondta, hogy hagyjalak, de nem hiszem, hogy a legjobb ötlet most. - ültem le rá.

- Futamot nyertem itt. - nézett rám könnyes szemekkel - Elcsesztem megint és most a szabadedzéseket is. A Q3-ba em voltam képes bejutni, holott máskor ez játszi könnyedséggel ment. Kétszer is nyertem itt és most olyan, mintha elfelejtettem volna vezetni ezen a pályán. Úgy mentem ott, mint egy kibaszott újonc, aki most először ül autóban és az a baj, hogy ez volta legtöbb, amit ki tudtam hozni magamból é az autóból. - folyt le egy kövér könnycsepp az arcán.

- Adj magadnak időt... "

- De mégis mennyit még? - vágott a szavamba. - Rajtam kívül mindenkinek sikerült beleszoknia az új csapatba és az autóba, de én lassan 5 futammal később is itt szenvedek és már kezdem azt hinni, hogy nem az autóval és a beállításokkal van gond, hanem velem! És ez kibaszott frusztráló, mert ez kihat mindenre még ha nem is akarom és ezzel az idióta viselkedésemmel akaratlanul is bántom Livet! - mondta ingerülten és közben erőszakos mozdulatokkal törölte le a könnyet.

- Daniel nézz rám. - kértem őt lágyan. - Először is mély levegő és próbálj meg lenyugodni még ha most lehetetlennek is tűnik. - mondtam halkan. - Oli szeret téged és nem veszi magára. Nem az látszik rajta, hogy magára veszi, hanem, hogy sokkal inkább aggódik érted. Sem ő, sem Michael, sem a csapat nem vár el tőled egyből futam győzelmeket és pódiumokat. Türelemmel kell hozzá állnod és menni fog. Nem véletlenül vettek be a csapatba téged Daniel. Hisznek benned, ahogy több millióan. Képes vagy rá és ezt tudjuk, de türelemmel kell magadhoz és a kocsihoz is állnod.

- De mi van ha nem fog menni?

- Olyan nincs. Daniel ez olyan, mint a biciklizés vagy az úszás. Soha nem felejted el maximum kell egy kis idő, amíg bele rázódsz.

- Köszönöm. - törölte meg a szemét.

- Ezen nincs mit. - mosolyogtam rá.

- Bocsánatot kell kérnem a többiektől is és Livtől is. - túrt a hajába.

- Ugye tudod, hogy nem haragszik rád?

- Remélem. -húzta el a száját, majd egy ölelésre tárta a karját. - Köszönöm.

- Ugyan, erre valók a barátok. - mosolyogtam.

- Na gyere. Menjünk ki. Szerintem már vége van a Q3-nak is. - mondta némileg jobb kedvűen

- Repüljünk. - mosolyogtam.

A maszkomat megigazitva léptem ki Daniellel a szobából, majd a garázs felé vettük az irányt, ahol érdekes hangulat fogadott minket.

- Mi történt? - léptünk Michael és Olivia mellé.

- Leclerc összetörte sz autóját 1 perccel a vége előtt. Elég sokan gyors körön voltak még. - mondta Mich.

Mosolyogva néztem, ahogy Daniel Oli mellé lép és valamit a fülébe súg, majd szorosan magához ölelte a lányt.

- Lando?

- Ötödik lett. 2 Ferrari, 1 RedBull és Bottas mögött.

- Szép. - bólogatam elismerően.

- Ott jön. - mutatott előre.

- Jól hallottam, hogy megint begyújtották a segged alatt a rakétát Norris? - vigyorogtam.

- De még mennyire. P5. Lenyűgöző munka mindenkitől. - mondta mosolyogva és csillogó szemekkel.

- Ügyes voltál. - karoltam át az oldalát félig.

- Fel kell írnom ezt a napot. Személyes dicséretet kaptam tőled egyből az időmérő után. - poénkodott, mire csak elnevettem magam.

- Történnek csodák.

- Örömmel hallom. - mosolygott le rám, majd a fejét a fejemnek döntötte. - Ha kész vagyok mindennel és még nem aludtam be, akkor van kedved filmezni?

- Téged ismerve pillanatok alatt bealszol, de legyen.

- Megbeszéltük. - ásított.

- Gyere Lando, már várnak. - jelent meg mellettünk Charlotte.

- Majd írok, ha végeztem, jó?

- Igen. - bólintottam.

§§§

- Mit nézünk? - huppant le mellém a kanapéra Lando.

- Éhezők viadala?

- Ne már. Azt nem szeretem.

- Akkor mit szeretnél?

- Need for Speed?

- Aaa. Azt soha nem bírom ki sírás nélkül. - ingattam meg a fejem nemleges.

- Van nálam zsepi elvileg.

- Akkor sem.

- Hát jó. Akkor folytassuk a Sabrinat, amit nálad kezdtünk el.

- Az a baj, hogy én azt végig néztem a héten. - haraptam az ajkamba.

- Most csak szívatsz, ugye? - nézett rám szinte tátott szájjal.

- Nem.

- Chhh. Akkor is kénytelen vagy most velem nézni.

- Jó, de ha elszórok egy spoilert, ne csodálkozz.

- Borzalmas vagy. - forgatta meg a szemét szórakozottan.

- Köszönöm, ezt bóknak veszem. - bologattam.

- Inkább rendelj kaját, nekem elvileg van névre szóló. Addig megkeresem, hogy hol tartottunk. - adta a kezembe a szállodai telefont.

- Mennyire buksz ki, ha rendelek pizzát?

- Semennyire, ha még szánsz egy szelettél anélkül, hogy Jon megtudná.

- Megbeszéltük. - mosolyogtam.

- Szeretnék egy Salemet, olyan aranyos. - vinnyogta mellettem percekkel később a brit pilóta.

- Lando jól vagy? Pár napja még a falra tudtál volna mászni a macskától, most meg már kell? Lázas vagy? - tettem a kezem a homlokára.

- Nem, de na. Ne bánts. - lökte el a kezem. - Változhat a véleményem nem?

- És mond csak hova tenned a te Salemed, ha szinte hetente új országban vagy?

- Nem tudom. Passz. Anyunak hagyom. Ő amúgy is imádja a cicákat.

- És ha nem szeretne cicát?

- Biztos szeretne csak nem tud róla. - mondta, mire elnevettem magam.

- Jó ez tetszett.

- Mondtam, hogy lenyűgöző személyiségem van. - vigyorgott.

- Nyilván. - forgattam meg a szemem szórakozottan, mikor kopogtak az ajtón.

- Ez a kaja. Mindjárt jövök. Addig állítsd meg kérlek. - nyomta a kezembe a távirányítót.

§§§