𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐓 𝐑 𝐄 𝐈 𝐍 𝐓 𝐀 - 𝐈 𝐦𝐞𝐬𝐬𝐞𝐝 𝐢𝐭 𝐮𝐩

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐌𝐚́𝐣𝐮𝐬 19. 𝐌𝐨𝐧𝐚𝐜𝐨

- Landoooo! - hallottam meg Carlos hangját mögülem. Vigyorogva fordultam felé, leutánozva őt.

- Carloooos!

- Mi újság kis pajtás?

- Nincs semmi különös. - sóhajtottam. - Veled?

- Semmi különös. Tudod a szokásos. Van a legjobb haverom, akiből fogóval kell kihúznom a dolgokat, mert nem beszél, szóval ja. Minden olyan, mint mindig. - bólogatott nevetve.

- Jól van na! - löktem meg az oldalát. - Nem kell állandóan a véremet szívni. - dünnyögtem.

- Akkor mi élvezet lenne eme unalmas napokban az életemben? - kérdezte drámázva.

- Neked van életed? - néztem rá tettetett meglepettséggel.

- Basszus! Igaz ezt te idáig nem tudhattad! - csapott a homlokára a spanyol.

- Jó elég lesz. - nevettem.

- Mennyi időd van még Charlotte érkezéséig? - nézett rám kérdőn.

- Nem tudom. Miért?

- Csak, mert akkor elmehetnénk valami csendesebb helyre beszélgetni. - vont vállat.

- Csapassuk. - mondtam beleegyezően.

- Hozzád vagy hozzám?

- Hozzád. Nálam nincs rend.

- Hogy ezen miért nem lepődök meg?

- Nem is tudom. Talán, mert ismersz. De ez csak egy bekötött szemmel való tipp.

- Egyből gondoltam. - nevetett, majd életünk a liftekhez. Egy pont akkor nyílt ki és Taylorral találtuk szemben magunkat, aki egy pillanatra lefagyott, majd egy köszönés után már ment is tovább.

- Na jó. Köztetek fixen történt valami. Te is és Taylor is nagyon furcsák vagytok. - mondta Carlos beszállva a fém dobozba.

- Előfordulhat. - mondtam halkan.

- Csicseregj csak madárkám. - vigyorgott rám.

- Múlt héten pénteken volt Taylornak az utolsó írásbeli vizsgája és találkoztunk, de még az egyeteme előtt és ott bele kötött az egyik osztály vagy csoport társa és nem lett szép vége. A tervezett együtt töltött délutántól egy hétvége lett mert a srác elég durván beszólt neki és után haza szeretett volna menni, ezért haza vittem, de volt fél nyolc,  nyolc óra, mire Walesbe értünk és felajánlotta, hogy maradjak.

- Mond, hogy maradtál. - vágott közbe izgatott hanglejtéssel.

- Maradtam. - mondtam bólintva. - De azt hiszem nagyon csúnyán elcsesztem Carlos. - temettem a fejemet a kezembe.

- Mi történt? - kérdezte, miközben kinyitotta a szobája ajtaját.

- Majdnem megcsókoltam. - mondtam halkan.

- Ne szívass. - nézett rám nagy szemekkel.

- Pedig így volt, és azóta olyan más. Mintha távolság tartóbban viselkedne és szerintem ezt ott basztam el megint ahol csak lehet.

- Beszéltél vele erről?

- Nem.

- Akkor miért gyártasz elméleteket?