𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐓 𝐑 𝐄 𝐈 𝐍 𝐓 𝐀 𝐘 𝐎 𝐂 𝐇 𝐎 - 𝐆𝐫𝐚𝐝𝐮𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐉𝐮́𝐧𝐢𝐮𝐬 11. 𝐎𝐱𝐟𝐨𝐫𝐝

- Jó leszek így? - léptem a nappaliba, ahol apuék is voltak. Egy sötét kék comb középig érő ruhát viseltem, aminek a felső része rám tapadt, de a derekamtól lefelé, már lazább volt. Cipőnek egy fehér magassarkú szandált választottam és a hajamat csak hagytam, hogy magától göndörödjön, majd egy pár csattal hátra tűztem az első tincseket. 

- Elképesztő vagy. - mosolygott rám apu.

- Tényleg nagyon csinos vagy. - mondta Andy.

- Köszönöm. - mosolyogtam rájuk. - Te mit fogsz felvenni öcsipók? - kócoltam össze a haját. Tekintve, hogy nekem még be is kell vezessek Oxfordba így órákkal korábban elkészültem és lassan indulnom is kell.

- Öltöny nadrágot és egy fehér rövid ujjú inget.

- Ne sport cipővel.

- De biztos, hogy nem fogok felvenni lakk cipőt.

- Pedig azt kell pajti. Jó lesz azzal. - szólalt meg mellőle apu.

- Csak két óra Andy. Kibírod.

- Ha nem, akkor az a ti hibátok lesz. - morogtam. Elnevetve magam csóváltam meg a fejem és ezzel egy időben a telefonom is megrezzent a kezemben.

Lando: Itt vagyok a házatok előtt, ha kész vagy indulhatunk

Mond, hogy csak káprázik a szemem. Esküszöm leütöm, ha most csak, azért utazott órákat, hogy elvigyen. Igazán szép gesztus lenne, de akkor sem kis táv ez Wokingból.

- Mennem kéne, mert idő van. - mondtam.

- Vigyáz magadra. - kelt fel apu a kanpéról.

- Mint mindig.  - húztam  mosolyra az ajkam.

- Nagyon büszkék vagyunk rád, ugye tudod?

- Tudom. Kérem, majd képeket Andyről. Tuti az összesen szenvedő arckifejezése lesz, de majd csinálok belőle jó kis memeket. 

- Ezt egyből gondoltam. - forgatta meg a szemét, majd mellém lépett. - Nyűgözd le őket. - ölelt át futólag.

- Mikor jössz? - kérdezte apu, mikor már a kezembe vettem a táskáimat. Az egyik csak egy kis oldal táska volt, amíg a másikba a pizsim és a holnapi cuccaim voltak.

- Szerintem holnap. Nem hiszem, hogy este még vissza jövünk. 

- Jövünk?

- Lando visz. - intettem a csukott ajtó felé.

- Így már mindent értek. De akkor vigyázzatok magatokra és, majd írj, hogy mi van. - nyomott egy puszit az arcomra apa.

- Okés. Holnap találkozunk. Sziasztok. - intettem nekik, majd kiléptem az ajtón.

Lando az autójának dőlve nézelődött, majd amikor becsuktam az ajtót felkapta a fejét és végig mért. Tisztán lehetett látni a tekintetén, ahogy meglepődik, majd rendezve az arcvonásait tett egy pár lépést felém.

- Hű, gyönyörű vagy. - mosolygott rám és a kezét nyújtotta felém, amit el is fogadtam és egy ölelésbe húzott.

- Köszönöm. - mosolyodtam el én is. -  Te is jól nézel ki. - pillantottam végig rajta. Fekete nadrágot és egy fehér inget viselt betűrve az nadrágjába.

- Indulhatunk?

- A részemről igen.

- Akkor beszállás. - mondta, majd ellépve mellőlem ment kinyitni az ajtót.