A szabadság ára 『SASUKE X OC』

20

"Ezt nem hiszem el, nem hiszem el, nem hiszem el, ekkora mákom nem lehet!!! Ez tényleg ŐŐŐ!!!"

Úgy rohantam utánuk, mint a szél.
A piros hajú lány hamar észrevett, mert még mielőtt közel értem volna, felém kiabált, szorosabban kapaszkodva Sasukéba.
- Te meg mit akarsz tőlünk?! - kiabált felém. Megálltam, majd Sasukéra néztem.
- Mit keresel itt? - kérdezte meglepetten az Uchiha.
- Mi?! Te-te... ismered ezt a perszónát?! - akadt ki a vöröske.
- Igazából téged kerestelek, de teljesen véletlenül jöttem ide, csak megszállok itt, már majdnem egy hete kutyagolok, ki vagyok merülve - mondtam. Nem akartam a csajszi előtt felhozni az Itachi dolgot, amúgy is túl együgyűnek tűnt, elnézve ezt a kis féltékenységi jelenetet amit rendezett itt nekem.
- És miért kerestél?
- Igen, mit akarsz Sasukétól, ha?! - üvöltötte a csaj, erre már a fél fogadó minket stírölt.
- Az nem tartozik rád, kispipacs - mondtam halkan és kimérten, megvillantva az újonnan visszakapott kougant.
- Előttem nincsenek Sasukénak titkai! - pattogott a csaj, láthatóan megilletődött amint megcsillantottam az újonnan zsírozott íriszeimet.
- Menj a szobádba, Karin - utasította Sasuke.
- D-deee... Sasuke! Mi van ha veszélyes? Nem hagyhatlak magadra! - akadt ki megint a csaj. Vagy még az előzőt se fejezte be...?
- Azt mondtam, menj! - lökte el magától Sasuke ridegen a csajt, mire ő vörös arccal és könnyes szemekkel hebegett-habogott egyet-kettőt, majd elballagott, de azért még nekem jött szemből.
"Ilyen nevetséges emberrel még nem találkoztam" - gondoltam.
- Szóval Yuko? - tette csípőre a kezét az Uchiha.
- Nem itt kéne megbeszélni... - néztem körül a kissé tömött folyosókon, ahol elég sokan figyeltek fel a kis jelenetünkre amit a vöröskének rendezni sikerült.
- Most nem érek rá, kardot kell intéznem a társamnak, de este itt leszek.
- Rendben, második emelet 12-es szobában lakom, gyere majd oda ha végzel. De ne felejtsd el, nagyon fontos - léptem hozzá közelebb.
- Nem fér a fejembe, mit akarhatsz tőlem ezek után. Remélem nem valami Naruto féle nyálas maszlagot akarsz nekem beadni, hogy térjek haza, mert akkor megbánom, hogy vigyáztam rád...
- Ch! Eszembe se jutott, tudom hogy reménytelen vagy! - akadtam ki most már én is. Vagy ragályos a vörös hisztije, vagy Sasuke tényleg ennyire paraszt...
Erre ő csak mordult egyet, majd elsétált mellettem.
- Ne húzd majd a drága időmet. Nekem dolgom van - nézett vissza, s befordult a folyosón, így nem láthattam tovább.

Így mivel "ez van", gondoltam, "akkor megyek fürdeni."

Ahogy bent ültem a vízben, csak forogtak a kerekek az agyamban. Nagyon fontosnak ítéltem meg ezt az Itachi ügyet, de most valahogy jól esett húzni a kis liba agyát ahelyett, hogy gyorsan elvonszolom Sasukét és ledarálom neki a dolgot. "Igazából mégiscsak jobb így, hiszen valahogy emészthetővé kell rágnom neki a mondanómat..."
"És hogy lehetett ilyen kimért és nyers bunkó velem, azok után, amin keresztül mentünk?! Nem akartam így beszélni vele, de megérdemelte! Nem is értem, mit hittem...én vagyok a hülye, hogy leengedtem a védelmem. Ő tisztán és világosan kijelentette, hogy csak azért közeledik felém, mert szerinte 'ma találkozunk utoljára'. Biztos csak nagyon kanos volt... de akkor iiiiis! Mekkora kígyó lett belőle Marcsiék mellett?!"
Gondolataimból egy halk kuncogás zökkentett ki.
- Ide hallom, hogy füstölnek a kerekek a fejedben - úszott közelebb hozzám egy srác. Csak most tűnt fel, hogy ez a medence full koedukált. Hupsz... még jó, hogy volt rajtam törölköző. Rajta is lehetett volna...
- Egy ilyen csinos pipi min jártatja így a kis fejét?
- Ki vagy te? - néztem rá meglepetten.
- Suigetsu - mondta egy széles vigyorral az arcán, így láttam milyen hegyesek a fogai.
- Te valami hibrid vagy? - szaladt ki a számon, annyira meglepett ez az egész szitu.
- Na, én nem vagyok sértődékeny, de azért óvakodj az ilyen nyers megjegyzésektől - bökött homlokon, s ezzel egyúttal szemen is spriccelt. - Amúgy igen, a vízi életre vagyok berendezkedve. Évekig egy hordóban éltem, mint víz.
- Az igen. - mondtam. Nehezen tudtam elképzelni a fiút, mint víz egy hordóban.
- Látod? Nem kamu - vigyorgott, miközben eggyé vált a vízzel.
- Hékás, el onnan! - kezdtem el csapkodni, mikor láttam hogy a fura színű víz (Suigetsu) a törölközőm alja felé kezd folyni.
- Mi ez a lárma?! - jelent meg egy nagy darab faszi, köténnyel a nyakában. - Úgyis letelt az egy óra mára! - kiabált igazi ízes falusi tájszólással.
- De nekem még fürödnöm kell! - bukott ki a vízből hirtelen a srác.
- Reggel óta itt ázol, kölyök! Záróra, kifelé! - indult meg felénk a nagy ember egy husángot felkapva, így gyorsan kipattantunk a vízből és az öltözők felé vettük az irányt.
- Jól van, jól van! Úgyis biztos mindjárt megjön végre Sasuke a kardommal... - morogta a cápaember.
"Szóval ő a társ, akinek a kardot intézi"
- No, kedvesem, remélem még összesodor minket az élet...pá - dobott felém egy csókot az ifjú, mielőtt bement volna az öltözőjébe.

Este egy határotott kopogtatástól zengett a szobám.
- Máris! - kiáltottam, s magamra kaptam egy köntöst, mivel annyira melegem volt fürdés után, hogy eléggé meg kellett válnom a ruháimtól. - Gyere!
Sasuke nyitott ajtót, majd nagy elánnal be is vágta azt. Szemeiben tűz égett, kíváncsi de egyben dühös tűz.
- Gyorsan bökd ki, mit akarsz!
- Ülj le, hosszú lesz... - kezdtem felkészülni a súlyos beszélgetésre.
- Nem érek rá! - csattant fel, majd indult az ajtó felé.
- Na jó, figyelj!
- Miről akarsz beszélni? - ripakodott rám, visszafordulva az ajtóból.
- Uchiha Itachi.