A szabadság ára 『SASUKE X OC』

21

Sasuke keze lecsúszott a kilincsről.
- Hogy mit mondál?
Hát igen. Hiába próbáltam felkészülni erre, valahogy tudtam, hogy nem lesz egyszerű. "Ez a tekintet...ha szemmel ölni lehetne, halott lennék. Mondjuk ő pont tud a szemével ölni..."
- Mondtam, hogy ülj le Sasuke... - hebegtem.
- Te most szórakozol velem?! - üvöltötte, s egy lépésben előttem termett.
- Nem! Egyáltalán nem! Ha nem lenne fontos, nem szántam volna erre ennyi erőt! Gyakorlatilag megszöktem otthonról miattad! Olyannak ismersz, mint aki fölöslegesen csinálna bármit is?
- Nem kell a maszlag, Yuko - szűrte ki fogai közt - de én nem tudom mit csinálok veled, ha olyat hallok...
- Akkor készülök is a halálra, mert olyat fogsz... - motyogtam az orrom alatt.
- Szerinted ez vicces?! Én nem szórakozom jól, szajha! - ragadt meg a köntösöm nyakánál.
- Először is, nem vagyok szajha - löktem el a kezét - másodszor is, nem szórakozásból vagyok itt, már mondtam! Csak nem tudom hogy mondjam el neked...segítene, ha kicsit lenyugodnál!
- Ch. - ült le elém a tatamira. - Megfelel? Mondhatod. - morogta kimérten.
- Tudod ki a Danzo?
- Tudom. Vele lóg az a két öreg is.
- Igen. A Hokage tanácstermében voltam kihallgatáson, mikor elkaptam egy beszélgetést hármójuk közt. Arról beszélnek, hogy keríteniük kell valakit aki elvégzi mostantól Itachi munkáját, mert te hamarosan végzel vele. Az idős hölgy meg arról beszélt, milyen szegény Itachi, mert... - itt nem birtam folytatni.
- MERT?! - csattant fel Sasuke.
- Mert a falu parancsára nyírta ki a klánt, és még azután is csak kihasználták, de Danzo azt mondta, hogy az ő áldozata szükséges és ez egy shibobi dolga - hadartam, majd a végén elharaptam a számat. Csukott szemmel lélegeztem, s vártam a csapást. Eleinte csak az egyik szememet nyitottam ki, s láttam hogy Sasuke kerek szemekkel áll előttem. Nem pislog, nem lélegzik.
- Hogy...micsoda? - kérdezte nagy sokára. - És miért kéne hinnem neked?! - tért vissza belé az élet. - Honnan tudjam, hogy nem csak azért mondod, hogy eltántoríts a bosszúmtól?!
- Hát...nem találnék ki ilyesmit! Hinned kell nekem! Így is úgyis ki fog derülni, csak nehogy túl késő legyen! Ne azután akard megtudni, hogy feleslegesen kivégezted a bátyádat! - lábadt könnybe a szemem kissé.
- És neked ez miért ilyen fontos, ha?! Mit érdekel téged az én életem?!
- Mert végignéztem a szenvedésed, Sasuke! És megérdemled, hogy tudd az igazat! Lehet, hogy te elvágtad a köteléket, de nekem akkor is a barátom vagy! A barátom és a... a...
"Szerelmem?"
- Nem veszem be! Nem állhatok itt meg, ha már idáig eljutottam! Nem hihetek el ilyesmit, ez teljesen azellen szól, amiért küzdöttem!
Erre nem tudtam választ adni, mert egy fél egységnyi anbus valamint a Hokage és Kakashi robbantak be a szobámba.
Sasukénak felvillant a vérvörös sharinganja.