A szabadság ára 『SASUKE X OC』

16

4 napig feküdtem a kórházban. A második napon elvittek egy különleges terembe, ahol egy akadály volt felállítva. Pecsét jutsukhoz használatos terep volt ez, így sejtettem hogy a Kabuto által használt pecsét jutsut készülnek eltávolítani, hogy visszanyerhessem az erőmet.
- Yuko, ez lehet hogy nem lesz kellemes, de ki kell bírnod - segített be Shizune az akadály közepén lévő fekvő alkamatosságra. Kikötözött a végtagjaimnál fogva, és akaratlanul is előtörtek belőlem azok a borzalmas élmények mikor Kabuto tette velem ugyanezt.
- Ne izgulj, mi nem bántuk téged - mosolygott rám Shizune, majd 4 másik joninnal egyetemben az akadály szélén foglalt helyet egy alakzatba ülve. Majd néhány másodperc után elkezdték a jutsut.
Körülbelül 6 órát töltöttünk odabent, természetesen kínok kínjait éltem meg ismét, de ez most édes volt, mert cserébe visszakaptam azt, amitől Kabuto megfosztott engem.
A végére nagyon kikészültem, ahogy Shizune és a társai is, de sikerrel jártak.
- Most visszaviszünk a szobádba Yuko - segített felülni Shizune - Nehéz munka volt, de sikeresen feloldottuk a pecsétet. Ha minden jól megy, nemsokára haza is mehetsz, és szép lassan ismét elkezdheted használni a szemedet.
- Én... én nagyon köszönöm, mindenkinek - hálálkodtam. "Sasukének igaza volt, tényleg segítettek nekem itthon".
- Ez a dolgunk - mosolygott Shizune. Egy kerekesszékbe ültettek, majd visszatoltak a szobámba. Amint befeküdtem az ágyba, elnyomott az álom.

Két nappal később már szinte teljesen rendbe is jöttem, így eljött az ideje annak a bizonyos kihallgatásnak, amivel "fenyegetett" a Hokage.
- Ülj le, Yuko - kínált hellyel Tsunade. Az irodájában jelen volt még Jiraiya és Kakashi, Yamato valamint Shizune.
Helyet foglaltam, és vártam, hogy a szemek kereszttüzében elhangozzon az első nekem szegezett kérdés.
- Nos - kezdte is a Hokage - szeretném, ha mindenről beszámolnál, időrendben ami történt veled. Időközben fogunk kérdéseket is feltenni neked.
- Öh... rendben. Nos a bátyám sírjánál voltunk, amikor Orochimaru el akarta rabolni az öcsémet, de feltartóztattam, így Mugi el tudott futni, így helyette engem vittek el. Sasukéhoz raktak egy szobába. Aztán Kabuto minden nap elvitt kezelésekre, azt mondta hogy még nem vesz a génjeimből, mert esélyes hogy Orochimaru nem bírná őket. Aztán néhány nap után Sasuke megfenyegette Kabutót, hogy hagyjon békén így jobban lettem. Ezidőtájt Sasuke egy genjutsuban elmondta nekem, hogy meg fogja ölni Orochimarut, majd nem sokkal utána jött a konohai rajtaütés. El akartam szaladni a többiekhez, de Sasuke nem engedte, mert félt hogy kikotyogom a tervét. Aztán Orochimaru gyengélkedett így Kabuto nem foglalkozott tovább velem. Aztán az új rejtekhelyen egyik délelőtt Sasuke megölte Orochimarut, engem elengedett, megadta az irányt Konohába és hazajöttem... nos, dióhéjban ennyi.
- Ühüm. - jött a Hokage reakciója, ki feszült tekintettel emésztette a hallottakat, ahogy a teremben mindenki más is. - És Sasuke miért segített neked?
- Hát...nem szereti a felesleges szenvedést, azt hiszem. Azt mondta, hogy nem akar vérontást, de nem is akar külön velem foglalkozni mikor véghez viszi a tervet, úgyhogy segített olyan állapotba kerülni, hogy semmiképp se legyek akadály.
- Értem. És azt tudod esetleg, hogy miért raktak Sasuke szobájába?
- Ez Kabuto ötlete volt, már amennyire én tudom. Tudta hogy én régen közel álltam Sasukéhoz, és így akarta kínozni, hogy testközelből nézette volna végig vele ahogy engem tönkretesz.
- Értem. Nos, hiszünk neked. Yamanaka Inoichi már átkutatta az elmédet, így tudjuk hogy nem hazudsz. Erre csak azért volt szükség, hogy tudjuk, nem akarsz-e átverni minket. Elmehetsz. - közölte a Hokage.
Elköszöntem, majd a folyosón menet emésztettem az információt, miszerint kutattak az agyamban. Tehát tudnak arról, ami Sasuke és köztem történt...
Egy ponton elhaladtam egy sötétebb folyosó előtt, aminek a végén különös csakrát éreztem.
Hirtelen ötlettől vezérelve elindultam az említett irányba, s mivel visszatért már az erőm, be tudtam azonosítani a helyszínt és az embereket.
Danzo és a két másik öreg falu bölcse folytattak bizalmas beszélgetést.
- Most, hogy Sasuke megölte Orochimarut, készülhetünk Itachi halálára. Be kell biztosítanuni magunkat, kell aki elvégzi mostantól az ő munkáját - hallottam Danzo szavait.
- Így van. De azért én sajnálom azt a szegény Uchihát. A falu parancsára lemészárolta a családját, mi pedig azóta is csak kihasználjuk, és most utol fogja érni a végzete... - mondta az idős hölgy.
- Itachi áldozata szükséges volt. Egy shinobinak ilyen az élete: az árnyak közül segít, a saját érdekeit eltiporva. - válaszolt Danzo. - Hé! Gyere csak elő, tudom hogy ott vagy! - hajított az ajtó felé egy kunait, ahol éppen guggoltam.
"Baszki, észrevettek!"