A szabadság ára 『SASUKE X OC』

15

- Nyissátok ki a kaput! Ez Ishigawa Yuko! - kiáltotta egy jonin Konoha kapujában. "Sasuke helyes útmutatást adott, tényleg itt vagyok" - gondoltam magamban.
Nem sokkal azután hogy kiérkezett néhány jonin, összeestem mielőtt még köszönni tudtam volna nekik.

- Yuko! - rohant oda hozzám Sakura mikor látta hogy ébren vagyok.
Egy kórházi ágyon ébredtem, s Sakura és Ino álltak a szobámban, a kórlapommal. Nem sokkal később Tsunade is megjelent.
- Nos, Yuko - ült le az ágyam melletti kis székre - csodaszámba megy, hogy életben vagy. A kezelések, amiknek alávetettek, elég súlyos következményekkel járhatnak, de szerencséd van hogy az Ishigawa klánba születtél, ezért elég szívós vagy. Viszont amint felépültél, a Hokage tanács épületében egy kihallgatáson kell részt venned, hiszen Orochimaru rabolt el és egy szökött ninja társaságában voltál.
- Természetesen Hokage-sama! - bólogattam.
- Nekem mennem kell, de a lányok itt lesznek ha bármire szükséged van - mondta Tsunade, majd elviharzott.
Ezt követően Sakura és Ino szinte mint a villám termettek az ágyam szélén, s hatalmas várakozó szemekkel illettek engem.
- Öh...mi az? - törtem meg végül a csendet. A két lány szinte egyszerre elkezdett összevissza nézni a teremben, meg a kezét babrálni.
- Csak tudod... amikor megtaláltuk Sasukét, láttunk egy hosszú barna hajú lányt Uchiha címeres ruhában, és már nem kétséges, hogy te voltál - kezdte zavarban Sakura.
- Szóval csak Sasukéról akartunk kérdezni - bökte ki végül Ino.
- Éééés... mit szeretnétek tudni? - kérdeztem.
- Hogy mi van vele, hogy van... hogy mit gondol rólunk... - motyogta szomorúan a rózsaszín.
- És hogy mi történt köztetek, hogy az ő ruhájában jöttél haza - tette hozzá a szőke. Erre gondolom hatalmasat pirultam, mert eszembe jutott az utolsó együtt töltött éjszakám az Uchihával, és hát...arról azért nem számolnék be a kis fangirl-öknek, na.
- Sasuke....-vettem egy nagy levegőt -... Sasuke jól van. Remekül boldogul, nagyon erős és... hát ennyi.
- Ennyi? Azért gondolom csak történt valami! - csattant fel a szőke.
- Ino! - rivallt rá a rózsaszín.
- Bocs, Yuko, én csak...
- Semmi baj - mondtam - Sasuke hallani se akar Konoháról, de azt hiszem hogy még mindig vannak érzései.
- Ezt... miből gondolod? - csillant fel Sakura szeme.
- Onnan, hogy törődött velem. Ha nem érdekeltem volna akár csak egy kicsit is, kirúg a folyosóra, hogy ne zavarjam a szobájában a haldoklásommal, de sokat segített nekem amíg Kabuto szemétkedett velem.
- Értem... és az... az a folt a nyakadon... - kérdezte Sakura a nyakam jobb oldalára mutatva. Értetlenül néztem rá, mire Ino kihúzott az ágyam melletti kis fiókból egy tükröt, s megláttam egy pirosas lila foltot a nyakam jobb oldalán, mely letagadhatatlanul is egy erős csók maradványa. Egyből rákvörös lett a fejem.
- Értem - mondta fojtottan Ino reakcióm láttán.
- Lányok...én nem tudom mit mondhatnék...sajnálom - rebegtem iszonyú zavarban, de Sakura a vállamra tette a kezét.
- Semmi baj, Yuko...nekem...nekünk ideje lenne tovább lépni - mondta kissé könnyes szenmel Sakura.
- Mintha lenne miről, Sakura... - folytatta Ino - Mi csak epekedtün utána, de Yukonak igazi kapcsolata volt vele. Mi sosem értünk fel hozzá Sasuke szemében... olyan buták és gyerekesek voltunk mindig, annyi időt és energiát pazaroltunk rá! Yuko...én köszönöm, hogy ezt tetted... így segítesz nekem elengedni, és talán Sakurának is.
- Igen - mosolygott rám a rózsaszín is.
- Én köszönöm, lányok!