Vörös rózsa (Jikook)✔️

2. évad 17. rész

Másnap reggel a csengő hangjára ébredtünk fel így hát muszáj voltam le battyogni az emeletről egy szál pólóban ami amúgy Kooké de sebaj..

Az ajtóban Taehyung állt karjaiban a pici lányommal ami meg mosolyogtatott mert irtó aranyos volt
-Jimin miért van olyan érzésem hogy most keltél fel?-
-Mert most keltem te gyász-
-Fél kettő van..-
-Hogy mivan?-
-a nyakadból ítélt foltok alapján hosszú volt az éjszaka, szóval elnézem neked-
-Úristen.. Jungkook- az emeletre felszaladva ugrottam rá páromra aki csak egy fájdalmas nyögéssel díjazta tettem
-Jungkook..kelj fel , fél kettő van..elkéstél-
-Édes.. először is halkabban... másodszor pedig ma nem megyek dolgozni ne aggódj-
-Hála istennek..- egy hatalmas sóhaj után le vágódtam az ágyra majd Kook felé fordultam aki szemét dörzsölve próbált felébredni
-Tae haza hozta Haneult- mintha csak villámcsapásként érte volna a hír úgy ugrott ki az ágyból és futott le a lépcsőn
Furán néztem utána, szóval tudni akartam miért reagált ilyen ijedten erre
Utána mentem de már csak annyit láttam ahogy térdeire támaszkodva fújja ki levegőjét és veszi kézbe a földön ülő lányunkat

-Jungkook mi a baj?-
-Mostmár semmi-
-Hogy értve?- Jungkook Taehyung felé fordult aki egy szendvicset készített magának... persze...csak nyugodtan..
-Most miva'?-
-Azt álmodtam hogy levágtad a lányom haját, rohadtul valóságos volt-
-Ezt a pici haját?ember nem értek ehhez de tudom hogy egy ujjal sem tudnék hozzányúlni-
-Ez most ha úgy nézzük sértő volt- elnevettem magam majd Tae mellé sétáltam  és a pultnak támaszkodtam
-Adtál neki enni?-
-Ja-
-De ugye azt amit Kook felírt..?!-
-igen, nyugodjatok már meg ,öcsém mintha tudnám bántani-
-Nem azért csak.. aggódtam egy kicsit..most volt először  hogy nem volt itthon...-
-Igen mert ti dugtatok-
-Muszáj ezt így mondani?...-Jungkook telefonját elő véve nézett meg valamit majd mellém sétálva adott egy puszit arcomra
-Be kell mennem kihallgatni azt a faszt-
-JUNGKOOK!-
-Vagyis..Sant max egy óra , addig gondolkozz a baba nevén - fel ment átöltözni , én pedig ajkaimat beharapva néztem a most tágra nyílt szemű Taere
-HOGY MIVAN?-
-Shhhh-
-Mi a..jó büdös isten-
-Fejezd már be-
-Miért nem mondtad?-
-Mert csak tegnap kérdezte meg-
-jézusom.. milyen szerencsés vagy..nekem még senkim sincs..de neked már lassan lesz két gyereked-
-Biztos te is találsz majd valakit..ne aggódj csak várd ki, én bele botlottam..de lehet neked több időbe telik..-
-Ez is igaz..-Jungkook le sietett a lépcsőn majd egy hosszú csók után a pici fejére is adott egy puszit majd egy intés után már ment is

-Na és ha már a gyerek témánál vagyunk..van már elképzelésed?-
-Nekem teljesen mindegy hogy fiú lesz e vagy lány..-
-De azért biztos van ott egy elhatározás..na mondd ki Park-
-Fiúra gondoltam de hogyha Jungkook lányt szeretne akkor.. nekem az is tökéletes-
-EZAZ!- nevetve néztem a most elég boldog barátomra aki csak tovább eszegette szendvicsét

(Jungkook szemszöge)

A kihallgató terembe érve egy sápadt Sant láttam meg ,aki az asztalhoz bilincselve ült nyugodtan a széken
-Mit tettél magaddal te barom- tényleg egy nagyon jó barátom volt, persze én vagyok a főnök parancsolgatok de ha megmondta volna hogy ez neki kicsit sok akkor visszább vettem volna a hangomból

Namjoon intett hogy nyugodtan menjek ő aztán nem zavar
Az ajtót kinyitva léptem be a fehér színű falak közé mire San rám kapta tekintetét de aztán egyből le is hajtotta fejét

-El sem tudnád hinni mennyire gyűlöllek..-
-Az érzés kölcsönös ne izgulj-
-Majdnem megölted Jimint te nem normális-
-Mi az hogy csak majdnem?- mosolyogva figyeltem ijedt és értetlen arcát majd közelebb hajoltam hozzá
-Úgy drága barátom hogy Jimin nem halt meg-
-Lehetetlen..csak azt akarod hogy mérges legyek és bevalljak mindent ... ismerlek már Jeon, láttam ahogy Jimin szépen felrobban-