Vörös rózsa (Jikook)✔️

2. évad 8. rész

Egy idősebb orvos lépett ki a műtőből és egy kis tasakot szorongatott a kezében
Álmosan fel pillantottam Namjoonra aki el vette a doki kezéből a zacskót és egy pár halk szó után le guggolt Jungkook mellé aki még mindig sokkos állapotban volt
Kezemet szorongatva nézett rá Namra aki egy sóhaj után halkan beszélni kezdett
-A ki szedett lőszert megvizsgálták..-
-És?-
-Van rajta egy minta-
-várj kitalálom egy kibaszott rózsa igaz?-
-Jungkook ne balhézz rendben?-
-mi az hogy ne balhézzak? Jimin el sem hiszed mennyire elegem van már,  lassan két éve bántják a családom,.nem tudok normálisan élni mert egy idióta beteg banda fenyeget minket, ráadásul most az egyik legjobb barátom már fél lábbal a sírban van, elegem van KIBASZOTTUL ELEGEM VAN! NEM BÍROM MÁR TOVÁBB- Jungkook hirtelen lökött a földre majd ment ki a hideg levegőre
sírva keltem fel Namjoon segítségével a kőről és ültem le egy székre
Nem én hibáztam igaz?.. én csak segíteni akartam neki
Mindig ott vagyok mellette.. támogatom és próbálok sokkal jobban figyelni rá
Jungkook mindig az én boldogságomat kereste..az övével nem törődött senki..

Könnyeimet törölgetve futottam ki a kórház elé a sötétbe szemeimmel pedig Jungkookot kezdtem el keresni
A park közepén lévő hatalmas fának támaszkodva láttam meg őt ezért oda sétálva lassan mellé öleltem át most törékenynek mondható lényét
Mikor megérezte karjaimat csukott szemeit hirtelen felnyitva jött rá... bizony csak én vagyok
-Jimin.. nagyon sajnálom az élőbbit..nem tudom mi ütött belém..-
-Nincs semmi baj Jungkook ,de szeretnék kérdezni valamit-
-Mi lenne az?-
-Mindig kerested azt a dolgot amitől én boldog lennék..csak én sose kérdeztelek meg téged..te mitől lennél boldog Kook?- párom karjaival átölelve szorított magához és temette bele fejét nyakhajlatomba
-ha mellettem leszel és nem hagysz magamra , ha szeretsz ameddig csak lehet én már boldog vagyok Jimin- Szavai csak úgy vízhangoztak fejemben , karjaimmal erősebben szorítottam őt és tudatni akartam vele ezeket be fogom tartani

-Tényleg csak ennyi?-..
-Igen.. ennyi de ha nem hagynak békén minket akkor komolyan mondom költözünk..-
-Nem megyünk vissza?-
-Még nem szeretnék..-
-Jah a cigi..- szememet megforgatva mentem volna be a kórházba ha Jungkook nem kapta volna el kezem
-Nem..én..nem szívtam egy szálat se már több mint egy napja..-
-Tényleg?-
-Igen..- Igaz még csak egy nap de mégis büszke vagyok rá
Hajába simítva figyeltem arcát amit a sötét miatt most kicsit nehezen láttam de ezt leszarva léptem hozzá közelebb majd vártam hogy inkább ő húzzon ajkaira
Arcélemet cirógatva nézett szemeimbe és nagyon lassan közlekedni kezdett számhoz

Lassan benyálaztam kiszáradt ajkaimat ami miatt Kook nem szenvedélyesen hanem inkább vadul tépni kezdte parancskáimat
Ölébe kapva ölelt át karjaival én pedig kezemet hajába vezettem és megmarkoltam sötét tincseit
Jungkook telefonja hirtelen megszólalt ezért elő véve azt megnézte kitől kapott SMS-t
Gyorsan le tett és húzni kezdett a kórház felé
Futva kérdeztem rá mi történt de Kook hangját egyszer sem hallottam meg
Oda érve mindenki nyüzsgött és rohangált
A sípoló hangot meghallva tudatosult bennem az hogy Yoongi bizony nem lélegzik
Jungkookra pillantottam aki a fal mellett guggolva próbált kizárni mindent a fejéből ,de közben láttam rajta a kétségbeesést ezért mellé guggolva öleltem át mire lassan bele bújt karjaimba

A hangok hirtelen hallgattak el , Jungkook sírt, ahogy persze én is... Namjoon meg se mert szólalni az orvosok pedig mintha megszűntek volna létezni
Senki sem sétált a folyosón ..
Jungkook remegett és görcsösen szorította fehér pólóm, majd mikor egy orvos ki lépett a műtőből párom úgy gondolta inkább oda se mer nézni
Namjoon egyből kérdezgetni kezdte őt de aztán hatalmas szerencsénkre mosolyt pillantottunk meg a férfi arcán
-Vissza hoztuk... mostmár nem lesz semmi baj- Jungkook ezt meghallva még erősebben ölelt engem karjaival és öröm könnyei már áztatták is pólómat
-Hallod ezt Kook?..Yoongi él, -
-Nyugodtan menjenek haza, az állapota mostmár stabil túl fogja élni...-
-Köszönjük doktor úr- egy bólintás után folytatta munkáját mi pedig haza felé vettük az irányt
Holnap az lesz az első hogy be jöjjünk a kórházba..

Haza érve egy alvó Taehyung fogadott aki a nappaliban békésen el szundikált
Mellé sétálva takargattam be őt ,majd mentem fel lányomhoz hogy megnézzem jól van e
Elmosolyogva láttam ahogy Jungkook Haneul arcát simogatva áll a kis ágy felett de mikor meglátott biccentett fejével hogy menjek közelebb
-Köszönöm hogy ott voltál nekem ma Jimin..-
-Mindig ott leszek neked nyuszi- elmosolyodva nyomott egy puszit homlokomra majd szólt inkább menjünk fürdeni

Mikor ezzel megvoltunk ágyba fekve figyeltem ahogy Kook szerencsétlenkedik egy póló kifordításával
-De ez miért nem...ahh kurva élet-
-ne beszélj már így-
-alszik úgysem hallja meg-
-Az teljesen mindegy... amúgy meg add ide megcsinálom én- nekem baszta pólóját amit sikeresen kifordítottam , úgyhogy mostmár Jungkook fel vehette a vékony anyagot

Mikor be feküdt mellém le oltotta a lámpát majd simogatni kezdte karomat
-Jungkook..mi lesz Haneul szobájával?-
-Mi lenne vele?-
-Nem kéne.. át festeni vagy valami?-
-de mondjuk ez egy jó ötlet.. felejtsük el ami történt.. aztán rendbe jön minden-
-reméljük..-  Kook egy hosszú csókot hintett homlokomra és megsimogatta hátam
-Jó éjt Jimin-
-Jó éjt Jungkook -
~
Álmosan nyitogattam ki szemeimet majd néztem körbe a szobában.. Jungkook nincs itt
Elaludtam , basszameg...
De Haneul sincs a kiságyában
Végig néztem a konyhát, a fürdőt, mindent egyedül Haneul szobáját hagytam ki
Fény sebességgel nyitottam be oda ,de mikor megláttam hogy a férjem egy kibaszott késsel a mellkasában fekszik a padlón ,lányom pedig mozdulatlanul mellette , térdre borulva mellettük kezdtem el torkom szakadtából sírni és ordibálni
-NEM..NEM HAGYHATSZ ITT , JUNGKOOK MEGÍGÉRTED... megígérted hogy mellettem maradsz...-
-Ezzel már elkéstél Jimin-
San mosolygott rám az ajtóból és be dobott két szál rózsát a szobába majd rám zárta az ajtót
~
-JUNGKOOK!- sírva, és izzadtan ültem fel az ágyban ,és rá jöttem ez csak egy álom volt ..egy rémálom..
-Jimin.. kicsim semmi baj..itt vagyok- párom szorosan ölelt magához én pedig görcsösen szorítottam pólóját és csak arra tudtam gondolni hogy itt van velem, nem halt meg..él..
-Csak egy rémálom volt pici-
-Deh.. annyira valóságos volth..ugyeh nem fogsz itt hagyni?-
-Sosem hagylak itt..-
-Haneul..- ki ugrottam az ágyból és a kiságy fölé hajolva néztem meg lányom jól van e
-Semmi baja Jimin..ez csak egy álom volt..-Jungkook derekamat átölelve sóhajtott fel fülem mellett és nézni kezdte ahogy simogatom Haneul pici kezét

-Gyere mostmár aludjunk..mindjárt kelhetünk fel-
-Jó.. persze- Jungkook maga felé fordítva törölte le könnyeimet ,majd kezemet megfogva húzott az ágyhoz

***
Az ébresztő hangos zajára keltem fel de szerencsére Kook hamar ki nyomta így Haneul nem ébredt fel
Tényleg mostanában nem kel fel éjszakánként... ami nem is rossz ahhoz képest hogy amúgy eddig mindig fel kellett kelni hozzá óránként
Jungkook hüvelykujjával megsimogatta arcélemet és aggódva rám nézett
-Minden rendben?-
-Persze..csak azon gondolkoztam hogy Haneul egész jól alszik mostanában-
-Igen, tényleg- Nevetve nézett a kiságy felé, majd ki kelt az ágyból
-Jungkook halkan menj le.. még itt van Taehyung-
-Nem küldted haza?-
-Majdnem tizenegy volt mikor haza értünk, ő pedig gyalog volt nem engedhettem így el-
-Túl jó szíved van édes-
-Tudom Kook.. tudom-

A konyhában megcsináltam a reggelit ,és már épp tettem volna el Jungkook táskájába ha Tae nem kapta volna ki a kezemből
-Te aztán kedves vagy Jimin..- bele harapva kezdte el eszegetni Kook kajáját amit lefagyva néztem végig
-Te ökör az Jungkooké-
-Basszus..bocsesz.. csinálok neki másikat-
-ne! Csak te ne!- barátom vállat rántva fogta meg cuccát és már sietett is haza

Miután párom le jött a szobából furcsán ránézve intézte felém kérdését
-Hol van Tae? És csak én siettem ennyire?-
-Meg ette a kajád aztán haza ment ..-
-Mostmár értem, amúgy be megyek Yoongihoz előbb és talán később is jövök haza-
-Oh..jó persze én is gondoltam rá hogy majd Jinnel be megyek hozzá..-
-Nem baj Igaz?-
-Nem..ez a munkád, ha maradnod kell hát akkor jó-
-Sajnálom Jimin-
-Semmi baj Kook..majd akkor este találkozunk-  táskáját felvéve jött közelebb hozzám majd ajkaimra csókolva próbált jobb kedvre vidítani
Hosszú perceken keresztül kényeztettük a másikat és mikor elváltunk egymástól Jungkook karjaival átölelve suttogott fülembe
-Szeretlek..-
-Én is téged de mostmár menj mert elkésel-

Fenekemre csapva mosolyodott el mire mérges pillantásokkal illettem meg őt
Elengedtem őt de ekkor még nem tudtam hogy nagyon nagyot hibáztam ezzel..