Vörös rózsa (Jikook)✔️

2. évad 4. rész

Egész nap nevettünk és jól éreztük magunkat. A picit már fel vittem a szobájába  mert Hobiék eléggé lefárasztották és már négykor bealudt
Most van fél hét de már a bort iszogatva röhögünk egymás hülyeségén történeteket mesélve
-Jimin emlékszel mikor a suliban neki mentem a matek tanárnak az meg felborult mint egy gumikacsa?- vissza emlékezve arra a napra röhögtem el magam újra de úgy láttam nem csak én
-Persze hogy emlékszek-
-Várj ti egy suliba járatok?- Namjoon kérdőn nézett ránk de olyan hülye fejet vágott még azon is el nevettem magam
Még hogy a bor nem árt meg nagyon
-Igen, de ez a középsuliba történt-
-Áh, értem- az asztalon hirtelen megszólalt a kis jelző miszerint Haneul újra sír szóval menni kéne
-Várj most én szeretnék menni- Jungkook kezem után kapva húzott vissza magához és egy apró csók után fel is ment
Vissza ültem a székbe és hallgattam miről is van szó
-Jungkookból milyen jó apa lett..-
-Igen Jin.. tényleg- mivel Kook az elején félt ettől nem mert hozzá nyúlni a picihez
Állítása szerint annyira apró volt félt hogy elejti vagy erősebben fogja meg
De mikor már úgy látta kicsit nagyobb lett kezébe vette és aztán már el sem akarta engedni
-Odabent egyfolytában csak róla beszél.. vagy rólad mikor milyen napja van- mosollyal az arcomon hallgattam mit is mondanak mikor is Jungkook elém guggolva könyörgött hogy segítsek neki mert Haneul nem nyugszik meg

Nevetve mentem utánna és fogtam meg a picit aki keservesen sírdogálva kapkodta kis kezét össze vissza.
-Én miért nem tudom úgy megnyugtatni mint te?-
-Idővel majd csak sikerül, ezzel nincs semmi baj-
-Jó persze csak örülnék neki ha egyszer sikerülne..-
-figyelj Jungkook ez nem személyre szabott, meg ha nem leszek már itt úgyis hozzád fog kötődni-
-Tessék?, Nem, Jimin hallod te miket beszélsz? Meg ne halljam ezt mégegyszer.. szükségem van rád, érted? Felneveljük őt ketten megígértem nem? -
-Jungkook ne mondj olyat amit nem tudsz teljesíteni, ki tudja mivel áll majd elő az a ... szemét-
-Jimin..ne csináld ezt..-
-Mit Jungkook? Én csak az igazat mondom felkészítem magam a legrosszabbra-
-Nem kell mert ott leszek veled- inkább már nem szólaltam meg csak vissza tettem Haneult a kiságyba majd két kezem közé fogtam Jungkook aggódó arcát
-Miért nem bízol meg bennem Jimin?-
-Én bízok benned , nem arról van szó csak érzem hogy nem egy kis kés harcot tervez..-
-Nem lesz semmi baj..- bólogatva fúrtam fejem nyakába és hagytam hogy nyugtatóan simogassa hátam

ezután le mentünk a srácokhoz akik úgy ahogy fel tudtak vidítani ami miatt nem lehettem elég hálás
Másnap sajnos hamar fel kellett kelnünk mert Jungkook rosszul lett
A fürdőszobában azt hittem elájul annyira fehér volt , ráadásul hányingere is van..
-Ez biztos Taehyung salátája miatt van, mennyit ettél te abból?-
-csak megkóstoltam, de amúgy szerintem  ez nem a bor ittam vagy két kortyot..-
-Gyere pihenj le hozok egy kis vizet-
-Rendben-

Be feküdt az ágyba mire be takargattam a takaróval hogy ne fázzon mert ki nyitottam az ablakot legyen már bent egy kis levegő
Le mentem egy pohár vízért és fel vittem neki
Tudtam hogy ezt nem lehet elkapni mert nem fertőző ezért mellé feküdve öleltem át mire el tolt magától
-Ne hogy elkapd-
-Ezt nem lehet-
-Ki tudja..?-
-Én ,szóval hagyd hogy szeretgesselek egy kicsit-  már kicsivel hosszabb haját simogatva feküdtem mellette és kémleltem most elég fehér arcát
-Haneul alszik még?-
-Mivel nem sír így igen..-
-Ugye ezt nem lehet akkor elkapni?-
-Nem..-
-Akkor..ide tudnád őt hozni?-
-persze-

Egy öt perc múlva át hoztam lányom a mi szobánkba majd Jungkook mellkasára fektettem őt
Ő lassan átkarolva simogatta hátát mire komolyan mondom majdnem bekönnyeztem
Faszt kibaszott érzékeny lettem
Annyira nehéz megszokni ezt az édes látványt ahogy a férjem akivel két évvel ezelőtt még martuk egymást mostmár az egy éves kislányunkat tartja a kezében egyszerűen hihetetlen
Igaz Haneul nem a vérszerinti lányunk de mi ugyan úgy szeretjük őt , ráadásul szerencsére egy kicsit még hasonlít is Jungkookra a hatalmas és gyönyörű szemei miatt