Vörös rózsa (Jikook)✔️

2. évad 11. rész

Jungkook idegesen dobolt ujjaival a mentőautó hátulján mire kezére fogva állítottam meg őt mert már felidegelt vele
-Jungkook fejezd be kérlek-
Szerencsére nem folytatta tovább ezért úgy döntöttem ölébe ülve hajtom fejem mellkasára
A karját bekötötték és kiderült szerencsére a golyó csak súrolta őt de elég csúnya a sebe
Miután a kocsi felrobbant Jungkook azonnal  sietett a másik autóban ülő férfiért de nem tudott segíteni rajta amiért most hibáztatja magát pedig egyáltalán nem miatta történtek a dolgok

Haneulért ki jött Taehyung és haza vitte így már nem érheti őt baj
Kook átölelve sóhajtott fel és kezdte el hátamat cirógatni ujjaival ami nagyon jól esett,  ezért csak még jobban bújtam ölelésébe
-Most mi lesz Jungkook?-
-nyugodj meg mindjárt haza megyünk rendben? Csak még megnéznek Namék pár dolgot- Yoongi még sajnos kómában van így csak Namjoon tudott ki jönni mint ismerős  meg persze még sok rendőr , mentős és tűzoltó

Egy fiatal férfi lépkedett felénk majd egy köszönés után Jungkookra nézett
-Menjenek haza nyugodtan, főnök ha bármi gond lenne azonnal hívjon!-
-Persze.. kösz Leedo- miután a férfi vissza sétált a helyszínre Kook kezemet megfogva ment az autóhoz ami most nem volt valami jó állapotban
-Majd meg javíttatom-
-rendben.,.-

Haza érve , egyből be mentünk a házba és be zártuk az ajtót
Gyorsan írtam Taehyungnak hogy inkább maradjon ott Haneul nála egy pár órára amíg rendbe tesszük magunkat amit persze megértett
-Édesem el megyek lefürdök jössz?-
-Majd később -
-Hát jó..- egy apró csók után be ment a fürdőszobába én pedig az íróasztalhoz ülve vettem kezembe egy lapot és egy tollat majd írni kezdtem..

Egy tíz perccel később letöröltem könnyeimet majd egy borítékba téve a papírt rejtettem el gondosan az ágy alá
Ki nyitottam az ablakot hogy kapjunk egy kis levegőt , meg persze hogy eltűnjön a sírásom nyoma
Most így minden annyira nyugodt és békés...
Itt vagyok fent a hálószobában, a férjem fürdik , a lányom pedig Taehyunggal játszik pár házzal arrébb
Túlságosan is békés..

Hallottam ahogy nyílik a fürdő ajtaja , Jungkook illata pedig orromba kúszva gyengített el még jobban
Kook karjai körbe fonták derekam , fejét pedig nyakamba temette
Hirtelen sírtam el magam ,mert tudtam ez az egész az én hibám..
Miattam nem tudunk normális családként élni
-Jiminie..mi a baj? - Jungkook maga felé fordított , kezeit pedig arcomra tette nyugtatás képpen
-Csak..csak örülök hogy jól vagy-
-Édesem..mi a baj?- ezt imádtam benne a legjobban..tudta hogy a felszín alatt van valami gond
-Ez..ez az egész miattam van Jungkook..ha én aznap hamarabb haza megyek nem futok össze Taeminnel az utcán, igaz nem ismernélek de , de legalább normális emberrel élnél, egy olyan nővel aki szül neked egy vérszerinti gyereket és...-Ajkaival folytotta belém a szót ,mire egy apró könnycsepp gördült le arcomról
Szemeimet lecsukva emeltem kezeim nyakába ő pedig csípőmbe markolva húzott közelebb magához
Forró és szerelmes csókunk után nem nyitotta ki szemeit hanem csak homlokainkat egymásnak döntve mosolyodott el
-Szeretlek Jimin.. szeretlek érted? Mindennél jobban szeretlek- kezeimet arcára tettem de valami nedveset éreztem meg ujjaimon
-Kook..- könnyeit letörölve öleltem meg őt de valami eszméletlen szorosan
-Én is nagyon szeretlek, nagyon nagyon szeretlekh-

***

Az ágyon fekve öleljük egymást már mindketten tisztán és nyugodtan
Haneult haza hozta Taehyung ezért a kiságyában alszik a csöppség
-Gyere- Jungkook fel kelt majd kezeimet megfogva húzott le a lépcsőn
Már majdnem este tíz óra de persze neki most kell kitalálnia valamit
Nem bánom mert nekem már minden vele töltött idő ajándék ezért csak mosolyogva figyelem ahogy szenved a magnóval
Mikor már sikerül neki elindítani rajta egy lassú számot  csuklómra fog és úgy húz ki engem a kertbe
A lámpák gyönyörűen világítják meg arcát mire nevetve fog derekamra ezért furán rá néztem
-Emlékszel az esküvőnkre?-
-Persze hogy emlékszem-
-Naa...nem tudtam táncolni de most újra meg szeretném próbálni-
-Kook mindjárt tíz óra-
-Na és? Nem lehetek kint a kertemben tízkor vagy mi?- nevetve csaptam mellkasára , karjaimat pedig nyakába vezettem
Nagyon lassan kezdett el dőlöngélni mire nagy mosollyal az arcomon figyeltem szintén boldog arcát
-egész jó vagyok igaz?-
-Igen Kook határozottan sokkal jobb-
-akkor megnyugodtam..-

A csendes zene, a holdfény, a tücskök ciripelése, és Jungkook illata annyira megnyugtató volt majdnem elaludtam karjaiban
Át ölelve őt csuktam le szemeimet mégis és hagytam hogy mellkasán feküdve nyomjon el az álom
Combom alá nyúlt majd ki nyomta a magnót és fel cipelt az ágyunkba
-Kookh..-
-Itt vagyok pici..- a párnák közé téve mászott be mellém ,majd engem átölelve aludtunk el pár perccel később

***

Kipihenten ültem fel az ágyban és rá kellett jöjjek.. utoljára töltök együtt egy teljes napot a családommal
Jungkook karjára simítva jutott eszembe hogy bizony ő kelt fel este Haneulhoz ,és gondoskodott róla
Istenem Kook,..
Vissza feküdve mellé kezdtem figyelni nyugodt és helyes arcát és próbáltam felidézni miket is éltünk át együtt
Vettem egy mély levegőt mert nem akartam sírni ezért inkább párom arcára simítva mosolyodtam el

Holnap végre kimondhatom hogy még az életemet is feláldozom érte... értük.
Félek, egyszerűen rettegek a haláltól de nincs más választásom

Miután Jungkook felébredt és a pici is mozgolódni kezdett le mentünk reggelizni,
Kookkal ezután ebédet főztünk és megtanítottam őt pár dologra..
A picivel játszottunk egész nap , ha ő aludt akkor mi találtuk fel magunkat
Hiányzott már ez a sok... gyerekes dolog
Ahogyan az idő telt..az én szívem úgy szorult össze egyre jobban
Akartam még egy utolsó gyönyörű éjszakát Jungkookkal... szerettem volna még ezt megtenni vele

Így hát most ott tartunk hogy csókokkal lepjük be egymás testét, és simogatjuk a másik bőrét
A levegő egyre forróbb és a hangunk is hangosabb
Ahogy minden érintésénél át jár a borzongás és a vágy én úgy akarom egyre jobban őt
Az ujjai folyamatosan kényeztetnek ,az ajkai csókokkal halmoznak el ,a hangja pedig egyre jobban feltüzel
Tudja mit kell tennie.. ő is azt érzi amit én és ugyan olyan szenvedéllyel teszi ezt mintha csak a legelső alkalmunk lenne
Annyira tökéletes hogy egy pár órára el is felejtettem hogy holnap bizony örökre itt hagyom őket..

nyögéseink hangja cseng a fülemben miután levegőért kapkodva fekszünk egymás karjaiban
Szavak nélkül is tudjuk ez bizony szerelem volt,és nem csak egy gyors menet
Bár ha belegondolok nekem azok is csodásak voltak

Utoljára alszok el a karjaidban nyugodtan, holnap pedig sírva nyitom ki szemeimet mert itt kell hagynom titeket..

Nem köszönhettem el tőled kellőképpen de hidd el ezt a levélben kárpótolni fogom..

Csak annyit kérek tőled.. vigyázz magadra és a lányunkra..