Vörös rózsa (Jikook)✔️

5. rész

(Jimin szemszöge)

Öt perc múlva eső cseppek kezdtek el hullani az égből mire fejemre húztam a kabátomat és most először kívántam azt hogy végre újra lássam Jungkookot
Még mindig nem jött az autó és úgy gondoltam biztos elfelejtett vagy csak annyira utál hogy el se akar jönni értem...ezért el indultam inkább gyalog a szakadó esőben

Valaki nagyon szerethet odafentről mert négy lépés után egy rendőrautó állt meg mellettem
Habozva..de végül be ültem és ki fújtam egy nagy adag levegőt
-esküszöm örülök hogy látlak..-
-Jimin..mit kerestél te pont itt.. fél kilenckor?-
-hosszú..-
-Van időm.. igaz húsz perc és végzek de nem baj-
-Miért is érdekel? állítólag mi nem vagyunk olyan jóban-
-Egyszer az életben kedves akarok lenni de jó..akkor inkább hagyjuk-
-bocs...nincs jó napom-
-Látom- miután el indultunk folyamatosan azon kattogott az agyam hogy el mondjam e neki a történteket..lehet ki röhög esetleg meg undorodik..
- Ugye tudod hogy ha olyat tettek veled azt el kell mondanod?..és nem ne gondolj bele többet..ez a munkám-
-Csak faképnél hagytak...-
-Tanultam pszichológiát-
-Mikor?-
-Még főiskolán..de csak egy kis ideig-

-Tegnap..be jött a kávézóba egy férfi..Taeminnek hívják.. aranyos volt és el hívott randira-
-Egy férfi..-
-I-igen..-
-mondd tovább..-
-figyelj ha ez téged zavar ki szállok nincs már messze a házam-
-Nem zavar, folytasd inkább-
-rendben.. hát..ma elhívott abba az étterembe ami előtt vártalak..egyszer csak kapott egy hívást és csak úgy otthagyott-
-Seggfej..-az orra alatt motyogott de nem értettem mit ezért vissza kérdeztem
-hogy mi?-
-Mondom semmi baj..majd kihevered-
-ez aztán jó tanács volt..-
-Most mit mondjak? Az ilyenekkel inkább ne foglalkozz..meg amúgy is.. más rajtam kívül ne szívasson meg- elnevettem magam mire Jungkook ajkai is felfelé görbültek
-jézusom most nevettél először miattam-
-Nem nevettem csak.. hirtelen megfájdult a szám..ne vigyelek el szemészetre?-
-kösz..majd később-

Az autó lassan megállt ezért Jungkook felé fordultam és megkérdeztem tőle azt az egy dolgot amit amúgy ki se akartam mondani
-Nem jössz be?-
-szűz vagy még?- az arcom egy pillanat alatt lett tűz forró ,és nem értettem miért is kérdez ilyet
-E-ez... miért is érdekel?-
-Mivel egy ember az esetek 90%-ban csak azért kérdez ilyet ha azt akarja hogy történjen vele.. néhány 18+os dolog ha érted mire gondolok-
-Akkor én a 10%-ba tartozok aki csak kedves akar lenni..-
-Igaz neked ott a pasid-
-Nem a pasim-
-Jah még.. úgy is be adod a derekad-
-Ezt a szemét.. tudod mit? Akkor aludj el ebbe a kibaszott kocsiba-
-Ez ijesztgetés volt?-
-Nem..-
-Nagyon helyes-
-inkább megyek -
-Csak nyugodtan- egy halk köszönöm után újra a fejemre húztam a kabátom és sétáltam volna át az út túloldalán lévő házamhoz mikor is Jungkook gyorsan ki szállt az autóból és a fejem fölé tartott egy esernyőt
Vizes hajamat oldalra söpörtem és elpirulva amit hála istennek nem látott fel néztem rá
-Tudsz te kedves is lenni?-
-Elég sokszor az vagyok csak nem használom ezt a képességem törpéken-
-Bazdmeg Jeon-
Mind ketten el nevettük magunkat csak sajnos ez nem tartott sokáig mert Jungkook hitelen egy fájdalmas nyögést hallatott majd össze esett mellettem

Ijedten guggoltam mellé és próbáltam neki segíteni de mivel csak az utcai lámpák világítottak nagyon nem láttam semmit
-basszameg..-Próbálta el állítani karjából folyó vörös vérét tenyerével ,de mikor látta hogy nem biztonságos itt lenni villám sebességgel húzott az autó mögé
-Menjünk be a házba Jungkook...le tudnám kezelni a sebed- könnyeim mardosták szemeimet és rettentően féltem
Kezébe vette rádióját majd valamit magyarázott
-Itt Jeon JeongGuk, azonnali segítséget kérek, C0-246-os kód-
-J-jungkook..-
-Nyugi Jimin..nem lesz semmi baj, kéne egy ruha darab nem akarok elvérezni- azonnal szét húztam pulóverem majd a pólómból szakítottam le egy kisebb darabot és kötöttem rá azonnal karjára
-Jó ez egy kis időre megteszi-
-Ugye nem halsz meg?- fájdalmasan elnevette magát és megszólalt
-Ne aggódj.. még akarlak idegesíteni szóval..nem-
-hívni kéne a mentőket és..-
-Már szóltam nekik mindjárt itt vannak nem lesz semmi baj..-
-Nem is hallottam a lövést-
-hangtompítóval lőtt..ez egy profi.. valamelyik épület tetején lehet északi részen-
-Ezt honnan tudod?-
-Volt már pár ilyenben részem-
-és akkor is meglőttek?-
-Nem... akkor nem-

-én annyira sajnálom..ez az én hibám..haza kellett volna jönnöm gyalog és akkor...-
-Fejezd már be.. idegesítő amikor így csípogsz meg amúgy is..ez még a jobbik eset.. lehet téged akartak volna kinyírni eddig erre még nem gondoltál okoska? Lehet holnap jöhettem volna a hulládért-
-Meg mentetted az életem...-
- bizony..-
-Köszönöm...-
-Semmiség nem akarom látni a hulládat-
-Héjj szerintem nem vagyok olyan csúnya-
-Hát...-
-Seggfej..-
-Örülnék neki ha szebb jelzőkkel dobálóznál.. amúgy meg..-
-Bocs túl ronda vagy hogy el pocsékoljam rád a hangom-
-befejezhetném?-
-ja-
-azt akartam mondani hogy...,,hát igazad van... tényleg nem vagy az"- rá kaptam fejem Jungkookra majd bocsánatkérően rá néztem
Az eső még mindig szakadt ezért haja vízesen szemébe lógott, arca néha fájdalmas grimaszba torzult és mellkasa egyenletlenül mozgott
Fel emeltem kezem majd homlokáról lassan el söpörtem vizes tincsét mire lassan rám emelte tekintetét
Szemünk pár másodpercre összekapcsolódott mire teljesen el vesztem bennük és fogalmam sincs miért de nagyon lassan egyre közelebb hajoltunk egymáshoz  csakhogy hirtelen megszólalt Jungkook rádiója mire egyből másféle néztünk zavarunkban
-Itt 10-97-es küldjek orvost?-
-Értettem..nem szükséges keressék meg inkább azt a rohadékot-
-Vettem-

-Mit jelent a 10-97-es kód?-
-Azt hogy itt van a segítség..-
-Hála istennek..-
-Ne éld bele magad ha nem találják meg itt döglünk meg-
-Miért nem szállunk be az autóba?- fel keltem a vizes kőről és már mentem is volna az ajtóhoz de Jungkook ezt úgy néz ki nem tartotta jó ötletnek mert karomnál fogva húzott vissza magához de véletlen bele estem ölébe és rá tenyereltem férfiasságára
Újra fájdalmasan felnyögött és össze szűkítette szemeit
-Jézusom nagyon sajnálom...bocsáss meg kérlek..nem akartam-
-Maradj.... már.... nyugton-
-Rendben...oké..-
-Nem állhatsz csak úgy fel...egy épület tetején lehet simán ki szúr aztán oda neki..-
-De már.. fázok-

-Ha nem tenyerelsz rá a farkamra..ide jöhetsz egy kicsit- félénken pillantottam rá majd óvatosan ölébe másztam fejem pedig mellkasának döntöttem

Ő kabátjával próbált be takargatni én pedig csak ültem meleget árasztó karjai közt és reménykedtem, meg ne hallja hangos szívverésem ami miatta szakad ki mindjárt mellkasomból...