Vörös rózsa (Jikook)✔️

2. évad 2. rész

A további nap folyamán elképesztően nyomasztott az a levél amit kaptam
Nem sodorhatom veszélybe Jungkookot és a lányunkat se.. ők az életem nem eshet semmi bajuk
Az ágyon fekve egymással szembe kémleljük a másik arcát és közben cirógatjuk
a másik bőrét. Most eléggé nyugodt vagyok ahhoz képest hogy ki voltam akadva pár perccel ezelőtt

Mivel elég sokat sírtam nagyon vörösek a szemeim és még mindig szipogok egy kicsit
Jungkook le törölt arcomról egy könnycseppet ami épp most akart lehullani a fehér lepedőre
-Már szóltam mindenkinek odabent nem lesz baj.. komolyan megkeresem Sant és a saját két kezemmel folytom meg-
-San?..-
-Biztos ő küldte a dobozt..nem kaptuk el..ez már csak bosszú-
-Szuper..-
-Holnap itthon leszek, ki találunk egy jó kis programot és elfelejtjük ezt rendben?-
-De ez fenyegetés..-
-Tudom..de most a kis lelkedre kell vigyáznom.. utána jöhet a többi- meghatódva hallgattam szavait majd közelebb hajolva hozzá rá suttogtam ajkaira
-Szeretlek Jungkook-
-Én is téged picim- le nézett számra és össze érintve sajátjával lassan csókolni kezdte párnácskáimat
Most nem gyors és vad volt csókja hanem inkább szerelmes és lassú amit szintén imádok

Pólóm alá nyúlva kezdte el simogatni felhevült bőrömet de szenvedélyes csókunkat egyszer sem szakította meg közben
Kezeimet le vezettem mellkasától egészen férfiasságáig amire nadrágon keresztül rá simítottam tenyeremmel, a csókba nyögve hagyta hogy folytassam majd felém kerekedve nyakam érzékeny pontját vette célba

-Kookh...ahh.. várjh-
-Mi az?-
-Haneul a másikh szobában alszik-
-Majd halkak leszünk..-
-De az khevés- folytatva nyakam kínzását hagyta figyelmen kívül mondatom majd le kapta pólóját, megfordított és ölébe ültetve tett azt velem amit csak akart
Csípőmbe markolva  húzott közelebb magához ami eredményeként férfiasságaink össze értek
Vállába kapaszkodva tűrtem ezt a kellemes gyönyört és hajoltam ajkaira
Jungkook már épp vette volna le rólam a pólóm ha nem hallottuk volna meg Haneul elég hangos sírását
-Ne..ne ne neee most-
-De Jungkook sajnos...most-
-Jó megyek én..-Ki szálltam öléből és hagytam hogy most ő vigasztalja meg lányunkat
Légzésemet rendezve feküdtem az ágyon mikor Jungkook be jött a szobába karjában a csöppséggel közben pedig egyfolytában nyugtatta szegénykémet
-Édesem várhattál volna még egy tíz percet anyuval lett volna egy kis dolgom-
-Mi az hogy anyuval? Még mindig férfi vagyok-
-egy törpe vagy- hátra dőlve nevettem el magam mert már hiányzott  a bunkózása
-tudod ki a törpe te khm.. nyúl-
-sajnálom hogy szeretem a répát -mikor leesett mit mondott elpirulva fordultam a hasamra és hallgattam Jungkook nevetését

-Miért nem nyugszik már meg?- ideges sóhaját hallva fel keltem az ágyból majd karomba véve a picit kezdtem el nyugtatni őt
egy pár perc múlva halkulni kezdett sírása ezért Jungkookra nézve mosolyodtam el
-Várj akkor engem nem is szeret?-
-De szeret téged ne idegeskedj ezen..-
-Tényleg többet kellene vele lennem-
-de neked dolgoznod kell..-
-A család fontosabb mint a munka-  magamban ötvenszer elmondtam hogy
,,Nem sír, nem sír, nem sír" ami piszok nehéz volt ezután
Komolyan mostanában annyira érzékeny lettem..., de lehet csak azért mert nem vagyok annyit a levegőn..igen biztos ez miatt van

-Anyáék mikor is jönnek?- Jungkook kérdésére felkaptam a fejem és reménykedtem hogy most eszembe jut
-Azt hiszem.. hétfőn -
-Szóval nem emlékszel..-
-De,...vagyis.. hát nem de úgy emlékszem akkor.. várj miért is nekem kéne ezt tudnom?-
-Mert neked mondták-
-Oh..igaz-
-Na én mentem..-
-Mi? Hova?-
-Enni- furán néztem utánna de igaza volt még odáig sem jutottunk el így hát kezemben a picivel sétáltam le a lépcsőn

-Ez mi?- Jungkook egy tálat mutatott fel amit a hűtőből vett ki és kóstolt bele de egyből ki is köpte
-Azt Tae csinálta.. valami saláta lenne..-
-Hát ez minden csak nem az- nevetve tettem bele Haneult az etetőbe aki láthatóan el volt egy műanyag kanállal

-Mit csinálunk holnap?-
-Arra gondoltam hogy átjöhetne Tae és Jin, Hobi és a hátsó kertben sütögethetnénk vagy valami..nekem mindegy csak érezd jól magad-
-és Yoongi? Nam?-
-Ők dolgoznak, de majd szólok nekik hogy ha végeztek ugorjanak be-  Hát igen eléggé jóban lettünk az elmúlt két évben a fiúkkal
aminek eléggé örülök
Hoseok össze jött Taevel de mivel úgy gondolták hogy lehet nem fog menni ez nekik inkább maradtak barátok
Először furcsálltam de egész jól kijönnek egymással

Gyorsan megcsináltam a pici vacsiját is majd kanalazni kezdtem neki az össze pépesített párolt zöldséget
-Azt hogy bírja megenni?-
-Ezt még én is meg bírnám enni ez csak zöldség Kook-
-Akkor is undin néz ki- nevetve hagytam rá a dolgot és folytattam tovább a pici etetését
-Mi lesz hogyha.. történik majd valami holnap?-
-Mi történhetne?-
-Nem tudom elég rossz érzésem van, például fejbe lőnek egy puskával..-
-Mindenhol fal van..nem az út felé leszünk..-
-bárhol lőhet az ember-
-Ne reagáld már túl kérlek.-
-Jó csak.. félek vagy nem tudom-
Jungkook le tette az evőpálcikáját az asztalra fel kapta a picit és kezemet megfogva húzott ki a kertbe

-Jó.. nézd hátul nem lehet senki mivel ott sok az ember ráadásul elölről sem lehet semmi baj, mindkét oldalt fal van..tuti biztonságos az egész, nappal pedig nem hiszem hogy lövöldöznének, ne aggódj törpe nem lesz baj-
-Rendben...akkor felhívom a fiúkat ,te addig etesd meg őt- Haneulra mutatva aki már Jungkook haját tépkedte elmosolyodtam és vissza mentem a házba hogy sorba hívjam fel a többieket

Szerencsére mindenki azt mondta itt lesznek ezért mint aki jól végezte dolgát vissza mentem a konyhába de nem voltam felkészülve a látványra
Kislányom tapsolva nézte ahogy Jungkook véletlen magára borítja a tányért amiben az ő vacsorája volt
Röhögve mentem oda mellé és kezdtem el le takarítani pólójáról az ételt
-Nem nevet, rossz baba-
-Ez hogy sikerült?-
-túl pici a kanál és igen.. vagyis még én sem tudom-

Fejemet rázva vettem ki lányom a székből és kezdem el játszani kicsi kezeivel
-Apa nagyon ügyetlen igaz?-
-Ez nem ügyetlenség volt nem tehetek róla hogy ilyen apróra csinálták a kanalat-
-mivel baba kanál -
-Jól van hogy neked jó törpe mert pici vagy-
-Békén hagynád a magasságomat?-
-Nem te apró minimanó-
-Jó hagyj békén- duzzogva indultam fel a lépcsőn de valaki megint csengetett ezért az ajtóhoz menve nyitottam ki azt
Senki nem állt ott szóval egyből be is csuktam az ajtót és szóltam Jungkooknak
-Mi a baj?-
-csengettek de nincs kint senki-
-Vidd fel a picit és zárd be az ajtót-
-De te..-
-Menj már!- bólogatva indultam az emeletre és zártam magunkra a gyerek szoba ajtaját
Az ágyra fektetve lányomat kezdtem el játszani vele hogy eltereljem a figyelmem ,és ne aggódjak annyira Jungkook miatt
Pár perc múlva valaki kopogott az ajtón majd elhalkult
-Kicsim én vagyok az nyisd ki- gyorsan oda mentem majd megláttam Kookot aki egy levéllel a kezében álldogált kint

-Ez mi?-
-Csak ez volt az ajtóban, gyere nézzük meg- megfogta kezem és az ágyra húzva vette kezébe Haneult és bontotta ki lassan a borítékot
Közelebb ülve hozzá néztem meg mi van rá írva de mikor az utolsó soroknál jártam könnyeim megállíthatatlanul kezdtek el potyogni mire Jungkook magához ölelve ringatott mindkettőnket

,, A drága látos férjed nyomozni kezdett utánnam ami azért csúnya volt..
Úgy döntöttem kicsit kevesebb időt kapsz a boldogságra,
Két hét múlva választhatsz Jimin, vagy te vagy a kis csepp lányod
De úgy is dönthetsz hogy a zsaru férjedet áldozod fel nekem.
Ha bármivel is próbálkoztok a kicsi bánja.
Jó szórakozást ebben a két hétben, élvezzétek ki egymás társaságát ! Valaki úgyis meghal a végén ezt jól jegyezd meg"

Akkor még nem tudtam milyen pokolian fog fájni a döntésem..