Vörös rózsa (Jikook)✔️

2. évad 13. rész

A történtek vízfolyásként értek el Taehez, Jinhez, a szüleinkhez
Mindenki tudott róla, az eset egy hete történt de én olyan szinten nem bírok nélküle élni hogy néha már az öngyilkosság is az eszembe jut
De nem tehetem , vigyáznom kell Haneulra ha már Jiminre nem tudtam..

A házban síri csend honol ,és még ez is rá
emlékezetet
Mindig bekapcsolta a Tv-t vagy egy kis zenét hogy ne legyen ilyen csend mert utálta
Egyszer kikapcsoltam a zenéjét mert feleslegesen ment ,de ő azt mondta : „ha egyedül hagysz nem lesz kivel beszélgetnem utálom a csendet..” persze ebből is lett egy kis vita de be kell vallanom imádtam húzni az agyát

A konyha széken gubbasztva törlöm meg vörös szemimet mert Haneul sírni kezdett
Sokkal többször ébred fel este.,és sír is
De megértem őt, én is ezt csinálom ..nem tudom felfogni ami történt
Kezembe véve a picit akinek ugyan olyan kellemes illatata van mint Jiminnek ölelem magamhoz és próbálom megnyugtatni őt
-Itt vagyok ,shh.. jól van semmi baj..- szegénykém annyira nem tudott megnyugodni hogy egy tíz peecig itt kellett lennem vele
Persze fogadni mernék hogy Jimin öt perc alatt el altatta volna

Mikor már édesem aranyos szuszogását hallottam lassan vissza tettem őt az ágyba és neki álltam vacsorát csinálni
Mostmár értem miért próbált folyamatosan tanítgatni.. miért nem vettem észre hamarabb?

Kurvára utálok sírni de ha rá gondolok egyszerűen képtelen vagyok nem hullajtani néhány könnycseppet
A hűtőn lêvő régi közös képünkre nézek ahol Jimin nagy mosollyal az arcán dől neki mellkasomnak én pedig át ölelve nevetek vele
Ezt a képet még Taehyung fotózta mikor ki jöttünk a kórházból mindketten,
Imádtam azt a napot, Jimin annyira boldog volt..

Idegesen basztam le a földre a kezemben lévő poharat ami hatalmas reccsenéssel esett a földre
A laptopomat felnyitva kezdtem el keresgélni és próbáltam rájönni hol lehet most San
Egész kibaszott este a kurva laptopot néztem és keresgéltem
San imádja a nagy helyeket, de az is lehet hogy most épp egy kicsibe van
Annyira nem ad magáról semmi életjelet hogy még abba sem vagyok biztos hogy ő tette..

Mikor már megláttam a kinti napfényt rá jöttem bizony egy újabb napot kell túlélnem éltem szereleme nélkül
Érzem hogy egyszer feladom és utána megyek..
De ott van Haneul..nem bírnám ki hogy ne lássam őt
Jiminnek pedig megígértem , megígértem hogy vigyázok majd rá
A csengő hangja ébreszt fel gondolkodásomból ezért megtörlöm szemeimet és az ajtóhoz lépkedek
-Aztakurva... Jungkook eszednél vagy ember? Hogy nézel már ki-
-én is örülök neked Nam..-
-Mikor aludtál utoljára?-
-Talán két napja? Nem tudom de az most mindegy-
-Tudom hogy hiányzik ,nekem is ,de aludnod kell, van egy kislányod Kook, gondoskodj róla , amúgy ez volt a postaládádban- Nam a kezembe nyomott egy borítékot amit csak le tettem az asztalra, biztos csak egy újabb sajnáltató levél
-Hol van a kis bambi?-
-alszik- a konyhába menve ültem le a székre és dolgoztam volna tovább ha Nam nem állított volna meg
-Miért van szilánk a földön és te miért ülsz a kurva gép előtt?-
-Dolgozok-
-Azonnal menj fel és aludj-
-Nem megy..nem tudok aludni értsd már meg és ha csak azért jöttél hogy kioktass akkor már mehetsz is- nem mondott semmit hanem inkább csak feltakarította a szilánkokat

A Jiminnel lévő fotóra néztem mire össze szorult a szívem és újra elhullajtottam pár könnycseppet
-Nem bírom tovább...- Namjoon átkarolva próbált nyugtatni de sajnos nem járt sikerrel
-Szerinted Jimin is ezt akarná most? Így akarna látni Jungkook?-
-Nem..-
-így van , szóval most szedd össze magad és inkább menj fel aludni mert ha nem egyre gyengébb leszel, azt pedig tudom hogy utálod- lassan keltem fel a székről és mentem volna a szobába ha nem akadt volna meg a szemem valamin
A most kapott borítékra pillantottam aminek meg sem néztem a másik oldalát
A bélyegen egy kurva rózsa volt ezért villám sebességgel vettem kezeim közé és bontottam fel azt

Jungkook.. nagyon nagyon sajnálom ami történt a kis Jiminnel dehát, valakin meg kellett bosszulnom a dolgokat.

De örülj neki mostmár nyugodtan élhetsz a kis kölyköddel ,nem foglak zaklatni ne aggódj

Tudod nagyon szép ám most a kórház, feldíszítettem, ha szeretnéd nézd meg nyugodtan

Tudom hogy a vörös rózsa nem a halál jelképe de hasonlít a vér és a bosszú színére... talán nekem ezt jelentette

Sok sikert neked Jeon Jungkook.. biztos találkozunk még egyszer valahol

~San

-a sitten- a földre dobva a kurva levelet mentem fel a Jiminnel közös szobánkba majd fejemet az eper illatú párnába hajtva nyomott el rögtön az álom

~-Milyen színű legyen a kanapé? Várj ez jó lesz , Jungkook nézd meeeg- mögé sétálva néztem meg az ujja alatt lévő színt és azt kell mondjam nem rossz
-tudom hogy kicsit világos de..-
-Tökéletes -
-tényleg?-
-Igen.. tényleg- gyönyörű mosolyát látva fordítottam őt magam felé ő pedig karjait tarkómra vezetve nézett fel rám
-Annyira gyönyörű vagy..- mondatom után beharapta ajkait majd lesütötte csillogó szemeit
Fel emeltem ujjaimmal fejét mire elmosolyodva futott el hirtelen ezért utána nézve kezdtem el kergetni a hatalmas házban
Már majdnem el is kaptam ha nem futott volna be egy szobába
Mosolyogva nyitottam ki az ajtót de bent nem egy gyönyörű Jimin fogadott hanem egy égő, haldokló  Jimin aki a vörös rózsák között próbálta túl élni a szenvedést~

-JIMIN...-hirtelen ültem fel az ágyban és emlékeztem vissza a történtekre
Annak a fogócskás esetnek pedig gyönyörű vége lett volna...
Az órára pillantva vettem észre hogy már hajnali három Haneul pedig békésen alszik a kiságyban
Talán Namjoon vigyázott rá..
A kiságy mellé lépkedve simítottam  puha bőrére mire mozgolódni kezdett
Tudom hogy alszik de akkor is ölelgetni akarom, ezért lassan és óvatosan kiemelve az ágyból fogtam meg takaróját majd köré csavartam és ki mentem vele a hátsó kertbe
-Azt mondtad édesem ha szükségem van rád csak nézzek fel az égre..
Miért nem szóltál? Én..én segítettem volna valahogy.. elutaztunk volna nagyon nagyon messzire, és új életet kezdtünk volna a picivel- erős akartam maradni de a gyönyörű kis mosolyú törpémre gondolva össze szorult a szívem és úgy éreztem mindjárt össze török mindent
Haneul szuszogása nyugtatott meg ezért rá nézve gondoltam vissza pár dologra

~-Együtt felneveljük őt Jimin-
-igen Jungkook.. együtt-~

~-Sajnálom amiért későn érek haza..-
-Ez a munkád..nincs semmi baj Kook-~

~-ne mindig engem hibáztass Jimin-
- szóval akkor én vagyok a szar-
-Nem ezt mondtam.. szeretlek nem tudnálak hibáztatni semmi miatt -
-Akkor ne szeress.. ilyen egyszerű..-
-Ne kérj tőlem lehetetlent Jimin..~

~fiút vagy lányt szeretnél?..-
-Mit akarsz te ezzel?-
-Én?..semmit csak érdekel mitől lennél boldog-
-Kislányt szeretnék..-
-értem..akkor ha ki jutunk innen majd boldoggá teszlek..-~

~ -nem nekem ez nem megy ... túl apró még megsérül-
-tudom hogy nem tennél kárt benne,...na? Mostmár látod?semmi baja-~

~-Jungkook..-
-Hmm?-
-Nem akarok még meghalni..-~

Miért nem vigyáztam rád jobban? Pedig megígértem neked..