Vörös rózsa (Jikook)✔️

2. évad 14. rész

Egy mély sóhaj után vissza mentem a szobába , Haneult pedig a kiságyba raktam
-Aludj jól picim- Haneulnak mondtam de ez talán Jiminnek is szólt..

Miután be csuktam szemem kis törpém gyönyörű nevetése és mosolya villant be a fejemben
Minden órában egy rémálomra keltem fel, szúrt a mellkasom és a könnyeim csak úgy marták a szemem
Mivel a lelki állapotom miatt képtelen lettem volna másnap bemenni dolgozni muszáj voltam hasznosítani magam
Megcsináltam lányom reggelijét és mikor meghallottam sírását le is hoztam szegényt majd etetni kezdtem őt

Még mindig őrülten nagy a csend itthon..
Az életkedvem egyenlő a nullával ,de Haneul szerencséte tartja bennem a lelket
Már nyolc napja itt hagytál engem Jimin..az a pszichopata pedig még mindig szabadlábon van

Miután meg etettem a kis csöppséget le tettem játszó szőnyegére én pedig megpróbáltam rendbe szedni magam
Ki nyitottam az ablakokat , kapcsoltam egy kis zenét, és megpróbálkoztam a süti sütéssel de csak egy nagy katyvasz lett belőle
Rám borult a liszt , majdnem megégettem a kezem , Haneul pedig még ki is röhögött
-Vicces igen apa nagyon vicces...nevess csak - mikor kész lett a süti,és úgy ahogy még ehető is lett egy darabot letörve fújtam meg és emeltem lányom pici ajkaihoz
-Ha apa lánya vagy azt mondod majd finom-
Ki nyitotta száját hogy kapjon még mire mosolyogva etettem tovább őt vele
-Nem csalódtam benned Hanie- a süti evés után hagytam hogy játszon tovább én pedig úgy döntöttem addig elmosogatok

Lányom gyönyörű nevetésére elmosolyodtam és gondoltam biztos nagyon jól szórakozik a földön a játékaival, de mikor már egy öt percen keresztül nevetett rá néztem mi olyan nagyon vicces
-Nagyon jól el vagy édesem mi olyan nagyon vi....cces- a nappali érve először megmozdulni nem tudtam csak figyeltem ahogy életem szerelme édesen játszik lányunkkal
Hirtelen kezdtem el kapkodni a levegőt,és már őrültnek tituláltam volna magam de Jimin ebbe is meggátolt
Felém lépkedve simított rá arcomra puha tenyerével és rám mosolygott
-Mostmár halucinálok is igaz?.. meg bolondultam..-
-Itt vagyok Jungkook-
-Jimin..- arcomon lévő kezére fogtam és csak ezután jöttem rá.. tényleg itt van előttem

Sírva borult karjaimba ,én pedig szorosan tartottam őt és emeltem fel ölembe hogy még közelebb érezzem  magamhoz pici testét
A térdeim remegtek most a boldogságtól ezért inkább a földre térdelve öleltem őt tovább és kezdtem el én is sírni nem érdekelve mennyire tűnök gyengének
Annyi kérdés kavargott bennem de mégsem tettem fel őket
Most csak örültem hogy itt van velem az akit egy hétig halottnak hittem
Akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretek mégis él
Azt hiszem most én vagyok a világ legboldogabb embere..

Az idő lelassult és még a hangok is eltűntek körülöttünk mikor dús ajkait enyémekhez érintette , óvatosan hátára fektettem és így viszonoztam szerelmes csókját ő pedig karjait nyakam köré fonva húzott még közelebb magához
Egyszerűen minden megszűnt  körülöttünk, és csak egymás ajkaira koncentráltunk  úgy éreztem magam mintha vissza kaptam volna a szívem másik felét

Elég nehezen de elválva ajkaitól néztem bele most könnyes szemeibe amik ugyan olyan gyönyörűen ragyogtak mint a csillagok
-hiányoztál..-
-Te is nekem Kook-  arcára simítva nevettem el magam és még mindig nem tudtam hinni a szememnek
-Te tényleg itt vagy..-
-Igen..és esküszöm ezután nem megyek sehova-
-De hogyan?..é-én.. láttam ahogy..-
-Majd mindent elmesélek de először inkább ehetnék? mert mindjárt megdöglök-
-Csak azt ne..- Nevetve húzott a konyhába és mikor meglátta a sütit felém fordult
-Tudtam én hogy feltalálod magad..ugye ehető?-
-Persze..- csak néztem őt és mosolyogtam, nem akartam elengedni a kezét , vagyis hát alapból nem ment volna
Ajkai közé vett egy kis darabot majd megkóstolva nézett újra rám
-Nem a legjobb..de Haneulnak ízlett-
-De.. egész jó-

Miután rendeltünk valami kaját ,mert én nem tudok főzni Jimint pedig nem engedtem le ültünk a kanapéra és onnan kezdtük el nézni a csöppséget
Annyira jó érzés volt érezni újra kis testét, a légzését ,és az érintését..itt van a karjaimban és az biztos hogy mostmár nem engedem el őt
-Jungkook!.. Jungkook nézd!!- bambulásomból törpém ébresztett fel aki karomat rángatva mutatott rá lányunkra aki most próbálkozott azzal hogy először lábra álljon ami már majdnem sikerült
Jimin Haneul elé guggolva várta hogy karjai közé sétáljon én pedig kezeimmel vigyáztam rá el ne essen
Mikor oda ért Jimin nevetve vette karjai közé nekem pedig el kellett fordulnom mert nem akartam hogy lássa könnyeimet
-Kook..- Eperke le ült mellém a kanapéra Haneullal a kezében aki át mászott hozzám
-Meséld el nekem hogyan jutottál ki..-
-Csak így nyugszol meg igaz?-
-Igen..-
-Rendben.. emlékszel Soohyunra?-
-persze-
-Ezt neki köszönd majd meg, de most ugorjunk vissza az elejére..-

(Jimin szemszöge)

A kórházban egy székhez kötözve ébredtem fel , ezért mozgolódni kezdtem mire valaki besétált a szobába
-Jimin annyira örülök hogy találkozunk-
-S-soohyun?-
-Hát igen, ez van- a fülemhez hajolt majd bele suttogott
-sajnálom..- ki ment a szobából majd vissza érve egy dobozt hozott be amiből ki vett egy
... bombát
-Kérlek Soohyun ne csináld ezt...- semleges arcát látva még jobban megijedtem és mikor a derekamra kötötte a bombát már rettegtem
Hát nem hittem volna hogy így fogom végezni

Ki kötötte kezeimet és mikor meghallotta a rendőrök hangját rám nézett
-Hagyok neked tíz percet hogy elbúcsúzz a férjedtől..ha elszöknél így jártál ,ez egyszer úgyis felrobban..ha hozzá érsz a számláló felgyorsul.. viszlát Jimin-
Sírva sétáltam ki Jungkookhoz és miután végleg elbúcsúztam tőle vissza ültem a székre..és vártam... vártam hogy vége legyen és megmentsem vele a családom

A végére már nem sírtam...csak vártam a halált..
Cipő talp hangja csapta meg fülem ,és mikor az ajtó kinyílt egy lihegő Soohyunt pillantottam meg de próbáltam nem tudomást venni róla
-Gyere Jimin...ki viszlek innen- felé nézve nevettem el magam szarkasztikusan majd halkan megszólaltam
-Menj mert te is felrobbansz..-
-Jimin a kurva kamera 2 percre be van állítva induljunk már- egy gombot megnyomva állította meg a számlálót én pedig ezt kihasználva vettem le gyorsan magamról és tettem rá a székre
Soohyun kezemet megfogva futott le a földszintre majd le teljesen egy pince szerűségbe ment
-Menj a fal mögé és húzd össze magad olyan picire amennyire csak tudod elég nagy lesz a robbanás, ja és védd a fejed-
Soohyun bezárta a lejárót és a gépéhez ülve nyomkodott valamit rajta

Egy perc múlva egy iszonyatos robbanás után jöttem rá bizony tényleg túléltem..
Mikor már elcsendesedett minden Soohyun felé fordulva néztem rá könnyes szemekkel..
-.. miért?-
- Kim Soohyun vagyok az Amerikai Egyesült Államok  FBI ügynöke, engem bíztak meg a vörös drog árusítás kiiktatásával
Számítógépes programozó vagyok de mivel jól érték a gépekhez sikerült leállítanom a bombát
Egy hónapja figyellek már, Sanhoz pedig beépültem mint az egyik embere
Kértem hogy én végezhessem el az úgy nevezett,, kivégzésed" kamera volt ott ahol ültél ,egy lehallgató készülék miatt beszéltem úgy veled sajnálom..
A kamerát beállítottam úgy hogy két percig egy tíz másodperces felvételt mutasson rólad
Mikor ez lejárt a bomba pont felrobbant így úgy nézett ki mintha sikerült volna San terve-

Leblokkolva hallgattam végig mondandóját majd nem érdekelve hogy dolgozik öleltem őt magamhoz
-Annyira köszönöm-

Mostmár végre haza mehetek a családomhoz...