Szerelem és átok egyben

Part 45

- Sikerült őt megmentened? – kérdezte Harry a lépcsőfokokat átlépve.

- Igen – mondtam mosolyogva. – Szerintem jó gyógyító lesz belőlem – mondtam felnevetve, mire Harry egyetértett velem.

- Visszahoztad őt a halál széléről...biztos, hogy jó gyógyító lesz belőled – mondta, mire hálásan tekintettem rá.

Felérve az igazgatóiba a főnix madártól ellépve néztünk szét az irodába. Semmi sem változott Dumbledore óta, így Harry akár csak én otthonosan mozgott. Az egyik szekrényhez odalépve kitárta az ajtaját és a merengő azonnal lebegésbe kezdett, majd megállt a terem közepén, pontosan mellettem.

- Öntsd bele a könnyet – mondtam neki, majd sóhajtva elővette az üvegcsét, amit az alvadt véres kezével szorongatott.

- Az ott...

- Piton vére, igen. Leszorítottam a sebét, amikor a könnyet leszedtem az arcáról... - kezdett magyarázkodásba, de leintettem.

- Nem gond – mondtam, majd Harry bólintva beleöntötte a fénylő könnycseppet a merengőbe.

- Mehetünk? – kérdezte.

- Igen – mondtam, majd utoljára egymásra nézve beletettük a fejünket a merengőbe és figyeltük ahogy a könnycseppből megformálódnak Perselus emlékei.

- Te bolond vagy! – hallottunk meg egy idegesítő kislány hangját, szemben állva egy vöröshajú lánnyal állt szembe, aki egy sárga virágot növesztett meg a két markában. – Hallod? Bolond vagy, Lily! – csapta le a kezéből a virágot.

- Hagyd őt békén! – tűnt fel a színen egy feketébe öltözött hosszú hajú fiú. Szinte azonnal felismertem, hogy Perselus az. Lily mellől az idegesítő kislány (aki bizonyára Lily testvére lehetett az, Petunia) elfutott a fiú láttán, ők pedig ketten maradtak. Perselus Lilyre emelve a tekintetét csillogó szemekkel nézett rá, majd lehajolva felkapott egy fűszállat és átalakítva varázslattal Lily felé reptette. – Te különleges vagy...akár csak én – magyarázta neki, mire Lily elmosolyodott.

Ezután az emlék felbomlott és pár másodperccel később egy újabb kép ugrott be a szemünk elé. Éppen Perselus ült a Teszleg süveg alatt és izgatottan várta a válaszát. Mcgalagony pedig felette állt és várta, hogy mikor veheti le a fejéről.

- Hm...ez húzós, nagyon húzós...legyen Griffendél? De mégis itt van ez is...hm...legyen Mardekár! – kiáltotta fel, mire Perselus elmosolyodva futott a Mardekárosok asztalához, akik tapsolva fogadták őt.

- Lily Evans! – olvasta fel a következő nevet Mcgalagony, mire a vörös hajú lány megszeppenve lépett a teszleg süveghez és ült le a székre.

- Griffendél! – felelte anélkül, hogy igazán át is gondolta volna a süveg, mire Lily boldogan futott az ujjongó Griffendélesekhez, Perselus pedig szomorúan nézett utána.

Ezután az emlék foszlányok felgyorsultak: láttuk ahogy James, Harry apja és a baráti köre szívózik Perselussal, megalázzák őt és kinevetik, Lily pedig nem tesz ellene semmit, de Perselus mégis repesve néz a lány után. James megkapta őt, Perselus pedig ezáltal elveszítette önmagát és ekkor talált rá Voldemortra, akinek Lucius mutatta be és a Nagyúr büszkén fogadta őt.

- Hallotta a jóslatot! – mondta kétségbeesve Dumbledore-nak. – Rejtse el őket! Mindnyájukat!

- És én ezért mit kapok cserébe? – fordult feléje Dumbledore, mire Perselus üres tekintettel nézett rá.

- Bármit – felelte. Így lett belőle kettős ügynök. Ezután egy újabb emlék következett.

- Black börtönbe került! – kárörvendett Perselus, de ahogy kimondta a szavakat szeme könnybe borult, hisz meghalt Lily.