Szerelem és átok egyben

Part 20

- Boldog karácsonyt! – koccintottunk boros poharunkat felemelve. Mindig nagy örömmel töltött el a Weasley-ék társasága, mindenki boldog volt akár egy nagy család és senkit sem érdekelte, hogy ki vérszerinti és ki nem. Imádtam az egész Weasley családot úgy ahogy volt, még ha Harry-vel nem is tartoztunk teljesen bele.

- Ezt passzoljátok át Miának! – dobta Ron Fred kezébe, majd ő átnyújtva nekem mosolyogva a szemembe nézett.

- Boldog karácsonyt!

- Boldog karácsonyt, Fred! – mondtam a mosolyt viszonozva, majd izgatottan feltéptem a narancssárga csomagolást, amiről egy címke lógott a nevemmel rajta. A csomag egy vörös pulóver volt az és a közepén egy sárga W betű. Kérdőn néztem Mrs. Weasley-re. – Szerintem ezt a csomagot eltévesztették, az én nevemben nincs W betű – mondtam és már készültem vissza betenni a csomagba a pulóvert.

- Nem, nem drágám! Az a tiéd! – mosolygott rám. – Már jó pár éve úgy érzem, hogy a családunk tagja vagy! Harry is már kapott ilyen pulóvert még három évvel ezelőtt így úgy érvényes, hogy te is három év után kapod meg, hisz már a harmadik karácsonyt töltöd itt a többi ünnepről nem is beszélve! – mondta, mire akaratlanul is könnyek gyűltek a szemembe.

- Annyira köszönöm! – pattantam fel a székből és Mrs. Weasley karjaiba rohantam, aki kitárva azokat jó szorosan viszonozta az ölelést.

- Ugyan már drágám! Nagyon szívesen! – nyomott egy puszit a homlokomra. – Látjátok fiúk! Így kell örülni a kötött ruháimnak, amit nektek csinálok! – tette csípőre a kezét ahogy elengedtem, mire mindenki nevetésben tört ki.

- Köszönjük drága édes anyánk! – felelte szinkronba Fred és George, mire ismét felnevettem. Olyan jó érzés tartozni valahová.

- Na, ha már az ajándék bontás megvolt sipirc fel a szobába, már későre jár! – zavart minket a szobánkba Mrs. Weasley.

- Már itt sem vagyunk – mondta Ron felkelve a székéből, majd követve a többiek a példáját elindult mindenki a saját szobájába.

- Ti mit kaptatok? – kérdeztem felfelé haladva Fredtől és George-tól.

- Sálat. Jól jön, manapság hideg van – mondta George, mire elmosolyodtam. Annyira örülök, hogy ilyen barátaim vannak. Elképzelem Draco hogyan reagálna, ha csak egy 'sálat' kapna.

- Gyerünk be Ginny-hez, nem akarom őt egyedül hagyni – mondtam célozva arra, hogy Hermione nincs itt, Ron meg Harry-vel van. A fiúk bólintva egyet Ginny szobája felé fordultak az emeleten.

- Mi újság hugi, remélem nem bánod, ha csatlakozunk – ment be Ginny szobájába kopogás nélkül.

- Már bent vagy, szóval tök mindegy – ült fel az ágyán, majd maga mellé tette a könyvet, amit olvasott.

- Tarthatnánk egy bulit szilveszterkor – jutott eszembe ahogy leültem Ginny mellé.

- Ha a buli alatt alkoholt értesz, akkor lehetetlen. Anya mérföldekről megérzi – nevetett Ginny.

- Akkor kell egy elterelés – szállt be azonnal Fred a csínytevésbe. Ekkor mindenki gondolkodó pózba leült vagy Ginny ágyára vagy a szőnyegre és agyaltunk, hogy mi lenne a legjobb elterelés Mrs. Weasley-nek.

- Bingó! – csapta össze a tenyerét George. - Két szó... - kezdte vigyorogva. - ...Főnix rendje – mosolygott.

- Ebbe még anya bele is menne, hisz rengetegszer itt szokták tartani a gyűléseket – bólogatott Fred. ''Mi van, ha eljön Perselus is?'' – gondoltam magamban.