Szerelem és átok egyben

Part 21

/ Perselus Piton szemszöge /

- Kérlek nagyon óvatosan – mondtam a lányra lenézve, majd a haját a füle mögé tűrtem. Mia bólintva egyet meleg tenyerével elengedte az arcom és futásnak eredt Potterék irányába, de mozdulatain láttam, hogy részeg és csak próbál józanul cselekedni. Mi ütött ebbe a lányba, hogy ennyit ivott...elég érettnek gondoltam, hogy tudja hol a határ. De miért is és mióta aggódok én bárkiért ennyire, mint érte? Teljesen elcsavarta a fejemet ez a lány. Bárcsak nem lenne a diákom. Minden annyival könnyebb lenne, félek már nem tudom magam sokáig türtőztetni.

- Na ebből, hogy fogod magad kimagyarázni, Perselus? – hallottam meg Bellatrix gúnyolódó hangját a hátam mögül. Lassan és halkan lépdesett a magas fű között, aminek susogása úgy hatott rám, mintha csak a szél fújná. Pókerarcot vágva megfordultam és kérdőn néztem rá.

- Mégis mire gondolsz? – kérdeztem a jobb kezembe erősen szorítva a pálcám, miközben hangomból sugárzott a közömbösség. Ne, hogy már ez a bolond nőszemély tegyen engem tönkre! Nem láthatta! Ugye nem...

- Ha erről tudomást szerez a Nagyúr bizonyára azt szeretné, sőt követelni fogja, hogy csatlakozzon közénk máskülönben...nos tudod mi lesz a vége...és tudod nagyon jól, hogy tudomást fog róla szerezni – vigyorgott öntelten. A göndör fürtjei kócosan álltak összevissza és az egyik száll hullámosan a szemébe lógott.

- Ne merészeld! – indultam meg haraggal megtelve az irányába, de ő csak őrült módon felnevetett. – Ő még gyerek!

- Ez csak téged hoz rossz fénybe...egy diáklány, Perselus? Most komolyan? Sosem néztem volna ki belőled – rázta a fejét. – Ráadásul Potter barátja...nem tudom mit gondoljak rólad ezek után

- Három hónap múlva felnőtt lesz, semmit nem tettem vele és semmit nem tud – mondtam összeszorított foggal. Legszívesebben Cruciatus átokkal addig kínoztam volna őt, amíg levegőt bír venni.

- Ajjaj, Perselus...hisz a csók már számodra semmit nem jelent? – rázta a fejét ártatlan ábrázattal. - Albus megöléséig adok időt, hogy meggyőzd a csatlakozásról te magad. Ha nem teszed meg, szólok a Nagyúrnak és ő fogja megtenni. Ha nem fog akarattal csatlakozni, akkor megöljük őt. Legalább ezzel is gyengítenénk Pottert. Ha pedig csatlakozna lesz pár információja számunkra – mondta, majd jelezve a többi halálfalónak, véget ért a harc és felpillantva az égre láttam, hogy Bellatrix a Weasley lak felé veszi az irányt.

- Mit tettem...ezt sohasem fogom magamnak megbocsájtani – gondoltam magamban és egy könnycsepp jó pár év után elhagyta a szemem végig gördülve az arcomon.

***

Az égő házból kivarázsolt csomagjaimmal és a ketrecbe zárt Shivával a vonat felé tartottam Harry-vel, Ginny-vel, Hermionéval és Ronnal. Időben megérkezve átadtuk a csomagokat a kalauznak, majd felszálltunk a vonatra. Az utolsó napomat mégis otthon kellett töltenem, mert ahogy leégett az odú nem maradhattam, ahogy a többiek sem, így mi haza utaztunk, Weasley-ék pedig megszálltak az Abszol úton lévő vendéglőben.

- De most hol fogtok lakni? – kérdeztem szomorúan leülve az egyik üres fülkébe. Legutoljára Ginny szállt be, aki az ajtót behúzva lehuppant Harry mellé, akinek ezáltal megjelent egy halvány mosoly az arcán.

- Varázslattal ma apa és anya újra építik a házat. Nem lesz olyan, mint régen, de legalább lesz hol laknunk – vonta meg a vállát Ron, de láttam az arcán, hogy nagyon szomorú miatta.

- Ne aggódj, minden rendbe fog jönni – mondta Hermione egy nyugtató mosollyal az arcán.

***