Szerelem és átok egyben

Part 37

/ Mcgalagony szemszögéből /

Beszélnem kellett Perselussal erről a bálról. Lemerem fogadni, hogy Carrowék keze van ebben a dologban! Ha halálfaló, ha nem, ő sosem ment volna bele ilyenbe. Bár őszintén már nem tudom mit gondoljak erről az emberről. Már a főnix madár mellett álltam felfelé haladva az igazgatói irodába, ezekkel a gondolatokkal a fejemben, amikor érdekes párbeszédre lettem figyelmes, így mielőtt beléptem volna győzött a kíváncsiságom és fülelni kezdtem.

- Ebből, ha akarnál, ha nem már nem tudnál kimászni. Az enyém vagy! – hallottam meg Perselus arrogáns hangját. Mégis ezt kinek mondja? Soha nem hallottam még ilyet a szájából, lehetetlen, hogy ő az. Belépve a terembe döbbenten álltam meg, még levegőt sem mertem venni. Az ott...Mia Davis vele? Neki mondta ezeket? Az én Griffendéles diákomnak?

A lány az asztalnál támaszkodott Griffendéles talárjába Perselustól kábé fél méterre, aki pedig hátra dőlve a székén elégedetten vigyorgott rá, mintha csak élvezné a lány közelségét. Amikor Perselus meglátott az arca eltorzult és azonnal szigorú tekintetre váltott, amitől Ms. Davis is megfordult és kérdőn nézett rám. Abban a minutumban ellökte magát az asztaltól és semleges arckifejezéssel köszöntött engem és már el is indult kifelé. Mióta viselkedik úgy a lány, mint egy Mardekáros?

- Nem...szükséges. Visszajövök később! – mondtam, mintha csak nekem lenne bűntudatom, hogy megzavartam őket, holott jogomban állna a diákomat elküldeni, de valami azt súgta, hogy ne tegyem. Davis azonnal lefékezett és kérdőn fordult vissza.

- Semmi gond, Minerva. Már végeztünk amúgy is – mondta Perselus mire a lány undorodó arckifejezéssel visszafordult és mintha csalódott tekintettel pillantana rá. Szeméből mégis szomorúságot olvastam ki.

- Nem, ragaszkodom hozzá. Később visszajövök – mondtam tettetve a zavartságom, majd mielőtt szólni tudott volna Perselus megfordultam és elindultam kifelé a teremből, de mielőtt lementem volna a főnix madárral a folyosóra, megálltam hallgatódzni. Nem bírtam ki egyszerűen, pedig tudom, hogyha megtudná Perselus azonnal Cruciátus átkot lőne rám, mint ahogy minden halálfaló tenné.

- Csak...annyit szerettem volna még kérdezni... - kezdte Davis. Tegezi? Ez letegezte Perselust? Jól gondoltam én a múltkori folyosón való veszekedésükből, hogy több is van köztük, mint csak szimpla tanár-diák kapcsolat... – hogy egy horcruxot mivel lehet elpusztítani? – tette fel a kérdést és ezután egy kínos csend következett. Vajon Ms. Davist is bevonta Dumbledore a horcruxot keresésébe? Onnan tud annyit? Vagy esetleg Potteréket segíti? Perselus halálfaló létére támogatja a horcruxok elpusztítását? Túl sok kérdés kavarog a fejembe.

- Griffendél kardjával biztosan. Lehet más mód is van rá, de én ezt ismerem – felelte végül Perselus amitől még jobban meglepődtem. Pont Perselus segít egy Griffendéles lánynak?

- Hatalmadban áll elküldeni azt egy patrónus bűbájjal Harryéknek? – kérdezte a lány, mire már megkellett támaszkodnom a főnix madárba. Nem hiszek a fülemnek!

- Igen, de nem fogom – felelte Perselus habozás nélkül, olyan stílusban, amit nagyon rég ismerek már.

- Kérlek, Perselus. Felőlem kérhetsz bármit, de küld el nekik. Könyörögve kérlek – hallottam Davis kérő hangját, de a választ már nem vártam meg, mert úgy gondoltam, hogy ezután távozni fog a lány, szóval nekem még előtte elkell mennem. A főnix madár forgásba lendült és másodperceken belül a folyosókon voltam kérdésekkel a fejemben. Mi van Perselus és a diákom között? Vajon segített Davisnek Piton? Honnan tud Davis a horcruxokról? Sok, sok kérdés és mind megválaszolatlan...ki kell derítenem, hogy mi folyik itt és habozás nélkül ki is fogom!