Szerelem és átok egyben

Part 10

Én voltam az utolsó, aki megérkezett a kandalló által. Kilépve a tűzből aggódva körbe néztem. Teljes sötétség volt.

- Srácok hol vagytok? – suttogtam a távolba.

- Pszt, itt! – gyújtotta meg a pálcáját Luna, aki utolsó előttinek érkezett meg. Odafutva hozzájuk meggyújtottam én is a pálcámat, majd mindnyájan Harry után indultunk, aki úgy tudta az utat, mint hogyha a Minisztériumba lakna. A lift felé véve az irányt szinte megrohamoztuk a bejáratát, majd beszálltunk és Ron benyomva a Rejtélyügyi Főosztályba vezető gombot ránk csukódott a liftajtó. Őrjítő gyorsasággal haladtunk lefelé, szinte észre se vettünk, hogy megérkeztünk a mélyen föld alatt található helyiségbe. Mihelyst kinyílt a liftajtó és kiszállva onnan szemben a folyosóvégén egyetlen egy sötét kék ajtót véltünk felfedezni.

Odaérve Harry aggódva megpróbálta kinyitni. Még csak bezárva sem volt. Óvatosan belépve rajta mindenki egymás mellett baktatott és minden irányt figyeltünk, hogy véletlenül sem essen senkinek sem baja. Harry sietősebbre véve a tempót elindult folyamatosan a számokat fürkészve, miközben mi hűségesen loholtunk utána.

- 93, 94...

- Biztos, hogy itt lesz? – kérdezte Hermione aggódva.

- 95... - mondta, majd lefékezett és körbe világított. – Itt...itt kéne lennie! – mondta kétségbe esve, mire mindenkiben realizálódott, hogy ez csak egy csapda és mi teljesen belesétáltunk.

- Harry, itt van a neved! – mondta Neville egy gömb előtt állva. Harry odasétálva felvont szemöldökkel vizslatta a gömböt. Nem értette, hogy miért világosabb a gömb a többinél és, mintha mozogna benne valami. Óvatosan leemelve a helyéről Harry belenézett a gömbbe és hallgatta. Mi nem hallottunk, hogy mi szólt a gömbből, mivel mindenki csak a sajátját foghatja meg és hallhatja.

- Harry! – kiáltott fel Hermione, mire odakapta mindenki a tekintetét. Velünk szemben egy maszkot viselő...bizonyára halálfaló volt. Lenyelve az óriási gombócot a torkunkba mindenki rászegezte a pálcáját.

- Hol van Sirius? – kezdett felé közelíteni Harry, miközben a halálfaló is ugyanezt tette.

- Megtanulhatnád, hogy más az álom... - lépkedett Harry felé, de hang alapján nem tudtuk a személyt azonosítani, mert a fekete halványan ragyogó maszk egyben hangtorzító is volt. - ...és más a valóság – mondta majd a pálcáját előkapva eltávolította a maszkot az arcáról. Meghökkenve tudatosult bennünk, hogy Lucius Malfoy az, pontosabban Draco apja állt velünk szemben. – Azt láttad, amit a Sötét Nagyúr, a szemed elé tárt...és most, add ide a jóslatot – nyújtotta ki felé a kezét. Még mindig volt pár méter Harry és Lucius között.

- Ha csak megmozdul, összetöröm – mondta fenyegetően Harry. Erre a kijelentésre egy hangos idegesítő nevetés hallatszott Lucius háta mögül, aki egyre közelebb lépkedett hozzánk, majd a halvány fény felvette az arcát: Bellatrix Lestrange volt az, aki Lucius mellett megállva még mindig nevetett.

- Kitanulta a játékunkat...az icipici Potter– kuncogott Bellatrix. Hosszú fekete ruhát viselt egy fekete korzettel, a göndör fürtjei pedig összevissza álltak, ezáltal még őrültebb hatást keltve.

- Bellatrix Lestrange? – kérdezte bosszús hangon Neville mellőlem.

- Csak nem Neville Longbottom az? Hogy vannak apuék? – kérdezte vigyorogva.

- Ha megbosszulom őket, akkor jobban lesznek! – felelte megindulva a nő felé, de igyekeztem a két karommal lefogni őt.

- Na jó...most mindenki szépen megnyugszik – emelte meg a két karját Malfoy. – Mi beérjük a jóslattal – mosolygott kedvességet színlelve.