Szerelem és átok egyben

Part 19

Anyámnak kénytelen voltam írni egy levelet még szünet elején, hogy nem megyek haza így egy nagy sóhajjal pergament véve a kezembe a tollamat a tintába belemártva gyors tempóban elkezdtem megfogalmazni a levelet:

Kedves anya!

Nem megyek haza karácsonyra, mivel SVK korepetálásra szorulok és Piton prof. nem enged haza. Ne aggódj, lesz társaságom, Harry is itt marad. Mellesleg minden rendben velem.

Kellemes Ünnepeket kívánok!

Mia

Nem volt erőm többet írni neki, egyszerűen nem vett rá az életkedvem. Amióta apa elhagyott bennünket amiatt, mert anya elmondta neki, hogy ő boszorkány és bizonyára én is az leszek nem tudunk egyszerűen kijönni. Őt állandóan a jelenlegi pasija érdekli, akit próbál megtartani magának, én pedig elvagyok a saját világomban. Unom már, hogy állandóan megjátssza a törődését, nagyon is tisztában vagyok vele, hogy magasról leszar engem.

A levelet betéve a borítékba lezártam és az elejére ráírtam a címet. Shiva hűségesen az ablakban várt a kézbesítendő levélre, ezért mihelyst ráírtam a címet felálltam és odasétáltam hozzá.

- Vidd haza anyának – simogattam meg a feje búbját, majd a csőrébe adtam a levelet. Miután elrepült a hóbagoly bezártam az ablakot mire lépteket hallottam az ajtó mögül ezért boldogan fordultam a hang irányába és indultam el közbe a kabátomért.

- Mehetünk? – nyitott be a hálószobába Ginny. Csak én tartózkodtam a hálóteremben.

- Persze. Remélem találunk megfelelő ruhát – mosolyogtam rá, majd kiérve az ajtón becsaptam magam után és elindultunk lefelé a lépcsőn.

***

A butik ajtaját kinyitva egy csengő jelezte a bolti eladónak a vevők érzekését így abban a pillanatban egy izgatott szemüveges kb. a hatvanas éveiben járó nő ugrott ki a pult mögül üdvözölve minket.

- Szép délutánt kívánok! Miben segíthetek? – kérdezte tenyerét összecsapva és a köszönésünket meg sem várva azonnal végig mért minket a fejében már is a méreteinket tippelgetve.

- Jó napot! Nos, egy partira vagyunk hivatalosak ahová elegánsan kell megjelennünk...

- Lumpsluck professzor partijáról van szó, nem tudom ismeri-e őt – egészítettem ki Ginny mondatát, mire felcsillant a nő szeme.

- Hogyne ismerném őt! Ezesetben kisestélyire lesz szükségetek! Erre kövessetek – intett felénk miközben a bolt leghátuljára elindult. Körülöttünk mindenféle férfiöltönnyel és női báli ruhákkal voltunk körbevéve így nem győztünk rajtuk ámulni. A színes anyagoktól elkábulva épp időben fékeztünk le a nő előtt, mert egy fél méterre voltunk attól, hogy beleütközzünk. – Tessék! Ez a két sor végig kisestélyi ruha. Ha tetszik egy darab, de nem találjátok a méretetekben akkor nyugodtan szóljatok és megnézem a raktáron! – mosolygott ránk, majd miután megköszöntük a segítséget magunkra hagyott. Ginnyvel cseverészve a ruhák között kutattunk és kerestük a számunkra tökéletes ruhadarabot amikor eltátva a számat megláttam Ginny karját. Már négy darab ruha pihent rajta.

- Ez nem érvényes! Én még egy ruhát sem találtam, te meg már ennyit ilyen rövid időn belül – sopánkodtam, mire felnevetett.

- Ne aggódj, te is biztos találsz – nyugtatott, majd elindult felpróbálni a saját ruháit. Sóhajtva végig mentem még egyszer a ruha soron, majd befordultam jobb oldalra ahová már nem a kisestélyik tartoztak, de annak ellenére is végig mentem ott is. A szememet forgatva már visszaakartam fordulni csalódottan amikor lefagyva visszafordultam az egyik ruha felé, amin megakadt a szemem. Nem kisestélyi volt, mert ránézésre a térdem alá ért volna bőven, de számomra a tökéletességet jellemezte az a ruha. Leemelve a fogasról megnéztem a címkéjét és azonnal elmosolyodtam. Pont a méretem volt, ráadásul árban sem volt túlságosan drága. Vastag pántos fekete ruha volt, ami csípőtől lefelé tüllös anyagú volt, de nem habos babos, hanem pont ízléses típusú. A derék részén szűkített csipkés anyag volt, ami kissé átlátszó volt. A mell része szintén fekete színű (már nem átlátszó) volt és kosaras, így még melltartót sem kell alá vennem.