Szerelem és átok egyben

Part 6

A büntetőmunkám vacsora után 7 órakor kezdődött Piton bájitaltantermében, amitől eléggé tartottam, szinte csak játszottam az étellel, ami felettébb gusztusos volt, de nem ment le a félelemtől és stressztől a torkomon.

- Mia, mi van veled? Szinte még egy falatot sem ettél – bökött meg George.

- Mi? ja, igen..nincs valami nagy étvágyam, ezután megyek le Pitonhoz az első büntetőmunkámra és eléggé félek – feleltem elhúzott szájjal, mire George csak halványan nevetett.

- Egyáltalán miért kaptad? – kérdezte Fred érdeklődően. Ebben a pillanatban villant be a fejembe, hogy neki sem válaszoltam még, hogy szeretnék-e tőle bármit is.

- Nos hááát...a lényeg az, hogy éjszaka járkáltam és elkapott és hát igen – feleltem összevissza hadarva.

- Azért általában csak pontokat szokott levonni...mit csináltál pontosan, Mia? – kérdezte mosolyogva Fred. Tudott valamit. Nyelve egyet a szemébe néztem.

- Nem olyan fontos. Lényegében csak rossz kedvében kaptam el és engem sosem kedvelt – feleltem vállat vonva.

- Az igaz, hogy tényleg nem kedvel – nevetett George. Rámosolyogva elkezdtem magamba lapátolni az ételt, csak hogy ne faggassanak. Nagyon finom sült kacsa comb volt krumplipürével és vörös káposztával. Desszertre végül egy csokis kekszet választottam, majd végül úgy éreztem itt az idő, szóval felpattanva intettem egyet Frednek és George-nak, majd elindultam az utamra. Menetközben rámosolyogtam Harryékre is és a Mardekárosok háza felé még véletlenül sem néztem.

***

A pincébe leérve sóhajtva lépkedtem a bájitaltan terem felé, majd Piton ajtaja elé érve bekopogtam. Választ nem kaptam, hanem csak az ajtó csapódott ki előttem, amitől szinte szívbajt kaptam. Gondolom pálcával nyitott ajtót.

- Jó estét, Professzor! – köszöntem illedelmesen, mire csak egy morgást hallottam az orra alól.

- Amíg én dolgozatokat javítok a feladata az lesz, hogy elmossa az összes üstöt, amit ma a diákok használtak. Semmi varázslat, kézzel fogja csinálni. A szertárban talál szivacsot és mosogatószert – mondta anélkül, hogy felnézett volna. Mélylevegőt véve elindultam a szertár felé, majd összeszedtem, ami kellett és elkezdtem a munkámat. Még csak az ötödik üstnél tartottam, amikor óvatosan felnéztem Pitonra kíváncsiságból. A pennájával a lap szélét ütögette és a fejét rázta. Biztos olyanokat gondolt, hogy 'mégis, hogy gondolta ez az idióta' vagy 'ennél nagyobb baromságot még nem hallottam, megfogom buktatni'.

- Mi az Davis, csak nem unatkozik? – kapta fel a tekintetét, mire zavaromban folytattam a munkát. Soha többé, inkább rá sem nézek, csak teszem a dolgom, hogy minél hamarább végezhessek.

Kábé a hatvanadik üst után boldogan konstatáltam, hogy elmostam az összeset. Kimerülten ültem le a mellettem lévő székre, amikor Piton hirtelen felpattant és elindult felém. Ijedtemben azonnal felpattantam, mintha csak egy hadvezérnek szeretnék tisztelegni. Velem szemben megállva végig nézett rajtam, majd az üstök felé tekintett.

- El is pakolhatja őket. Egy részét itt a teremben a polcokra helyezze el, ami pedig nem fér vigye be a szertárba és tegye lea földre – felelte, majd vissza leült a székére. A dolgozatokkal már végzett, ezért csak egy újságot vett elő és azt kezdte el olvasgatni. A szememet forgatva az üstök felé fordultam, majd fokozatosan elkezdtem a helyükre hordani. Már kábé a huszadikat emelhettem fel a legfelső polc felé (onnan kezdtem, hogy utána könnyebb dolgom legyen), amikor a kezem feladta és elejtettem az üstöt. Túl sokat súroltam és emeltem a karjaimmal, így már szinte meg sem lepődtem ezen, hisz 7-8 kilót is nyomtak ezek az üstök. Nem hangzik soknak, de amikor az ember már a huszadikat emeli a feje fölé, miután hatvan üstöt kisúrolt, már nem tűnik olyan könnyűnek.