Szerelem és átok egyben

Part 14

Harry csak az elsősök beavatása és Dumbledore beszéde után érkezett meg. Mindnyájan csodálkozva néztünk rá, amikor a nagyterembe beérve egy zsebkendőt tartva az orra elé közeledett az asztalunk felé.

- Miért keni össze magát állandóan? – forgatta a szemét Hermione.

- Szerintem ez az ő vére – húztam el a szám, majd Harry odaérve hozzánk leült.

- Mi történt az orroddal? – kérdezte Ron felvont szemöldökkel.

- Nem érdekes – legyintett Harry, majd a zsebkendőjéért nyúlva elhúztam a vérző területtől, hogy megvizsgálhassam az orrát.

- Szerintem nézz be majd Madam Pomfrey-hoz. Ártani biztos nem fog – veregettem meg a hátát. – Ki csinálta mellesleg? – kérdeztem tőle és többiek és érdeklődve figyeltek rá.

- Malfoy – mondta ki végül és az arcom a dühtől lángba borult.

- Undorító szadista – csaptam az asztalra idegemben, majd a terem nagy része elhallgatott a kitörésem hallatára. Az ajkamat harapdálva idegesen körbe tekintettem, majd egy kínos nevetés kíséretében visszanéztem a társaságomra.

- Nagyon hangos voltam? – kérdeztem kínosan.

- Eléggé – bólogatott nevetve Ron, aki jól szórakozott az eseményeken. A szememen forgatva tovább turkáltam az ételemben, megpróbálva elfelejteni az előbb történteket.

A vacsora végén a 4 csoportvezető felsorakozva várta az elsősöket, így mielőtt ők elindultak volna, minden idősebb évfolyamba járó diák felpattant, hogy hamarább felérjen tőlük, mivel a csoportvezetők most magyarázzák majd neki a helyi dolgokat, ami sokáig eltart. Már a lépcső tetején álltunk, amikor arra gondoltam, hogy ha Pitont meggyőzném talán megbüntetné Dracot azért, amit tett.

- Azt ne mond, hogy még mindig Malfoyon agyalsz – rázta a fejét Harry.

- Nem volt joga hozzá! – kiáltottam Harry-re, aki felsóhajtott.

- Azért húzott be nekem, mert a láthatatlanná tévő köpenyeben átmentem a Mardekár vagonjába és kihallgattam a beszélgetésüket.

- Mi? Ezt mégis miért tetted? – fordult hátra Hermione a lépcsőn felfelé haladva.

- Epres vajsör – mondta Harry a kövér dámának, majd az beengedve minket tovább folytattuk a veszekedést.

- Egyáltalán mit hallottál? – kérdezte kíváncsian Ron.

- Azt, hogy jövőre nem biztos, hogy itt fog tanulni Malfoy. De sajnos semmi mást – vonta meg a vállát Harry.

- Ezt mégis, hogy értette? – ráncolta a homlokát Ron.

- Fogalmam sincs – rázta a fejét Harry kíváncsi ábrázattal.

- Ez esetben pedig nem csoda, hogy eltörte az orrodat – nevettem fel, mire Harry csak gúnyos tekintetet vágott felém.

- Harry mikor tartod a kviddics válogatót? – kérdezte Ron Harry felé fordulva.

- Nem tudom bizonyára még ebben a hónapban. Hé, Mia, te miért nem próbálod meg? – kérdezte vállon lökve engem Harry.

- Jaj, nem tudom...tudod, hogy amióta leestem a seprűről félek a magasból – biggyesztettem le a szám.

- De nem félhetsz örökké! Ugyan már, Mia! Próbáld legalább meg – mosolygott rám Ron is bíztatóan.

- Még meglátom – sóhajtottam.

***

Másnap reggel az első két órám az új tanárommal Lumsluck professzorral volt, azt követte a rúna ismeret, gyógynövénytan majd átváltoztatástan, ahol óra végén Mcgalagony a tanári asztalához szólított engem és Harry-t. Mind a ketten összenézve aggódva mentünk oda a tanár szólítására.