Szerelem és átok egyben

Part 34

Ezúttal este nem mentem vissza a hálókörzetembe, hanem az egész éjszakát Perselussal töltöttem, nem törődve azzal, hogy Ginny vagy akár Neville is kereshet. Amikor reggel felébredtem Perselus nem volt mellettem így kinyújtózva a takarót magam köré csavarva keltem fel az ágyból. Nem tudtam hány óra, de ha késésben lennék biztosan felköltött volna. A nappalijába sétálva az ajtófélfának támaszkodtam és úgy figyeltem ahogy Perselus a foteljében ülve olvassa a könyvét.

- Jó reggelt – mondta anélkül, hogy felnézett volna.

- Jó reggelt – ásítottam, amire letette a könyvét. – Hány óra? – kérdeztem a hajamat megigazítva.

- Még időben vagy. Öltözz fel, viszont nagyon vigyázz, ha kilépsz az ajtón, mert biztosan vannak már Mardekárosok a klubhelyiségükön kívül – nézett rám komolyan, mire bólintottam. Természetesen nem az állását féltette, hisz ki venné el tőle? Csakis a hírnevem miatt aggódott.

Miután letusoltam kénytelen voltam a tegnapi ruhámba felöltözni és smink nélkül kilépni a fürdőből.

- Biztosan észre fogják venni, hogy a tegnapi ruhámba vagyok – ráztam a fejem miközben odaléptem Perselushoz.

- Akkor légy óvatos – nézett rám szigorúan, majd egy lágy csókot nyomott a számra.

- Perselus, én nem félek attól, hogy kiderül – mosolyogtam rá.

- A diákok hónapokig beszélnének rólunk. Mcgalagonyról és a tanárikar többi tagjáról nem is beszélve, ráadásul utána kivételezhetnének veled, de nem a jó módon!

- Engem ők nem érdekelnek. Ginny és Neville pedig tudja. Más véleménye pedig hűvösen hagy – mondtam, mire tekintetében döbbenet suhant át.

- Elmondtad nekik?

- Dehogy. Harry mondta. Rájöttek és elmondták Ginny-nek. Nem mondtak semmi rosszat rólunk, csak kicsit megvoltak lepve – mondtam.

- Kicsit, hát persze – felelte ironikusan, mire elmosolyodtam. – Potter legalább miattad megpróbálhatta volna tartani a száját – fintorgott maga elé meredve. – Ha lesz kedved gyere le ma is – mondta visszanézve rám, majd ezúttal én nyomtam egy csókot a szájára mielőtt távoztam volna.

Siető léptekkel haladtam el a Mardekár klubhelyisége előtt, de szerencsére senki sem tartózkodott a folyosón, így nyugodt szívvel hagytam el a pincét. A folyosókon senki nem nézett fura szemmel, Ginnyn kívül senkinek se tűnne fel, hogy a tegnapi ruhámba vagyok. Miután felértem a majdnem elmozduló lépcsőn (utolsó pillanatban szinte lekellett róla ugornom) és gyorsan kimondtam a jelszót a kövér dámának szinte felrohantam a hálószoba körzetbe, hogy áttudjak öltözni és szokásos sminkemet magamra tudjam tenni.

A ládámból siető mozdulatokkal rámoltam ki, nem zavartatva magam, hogy rendetlenséget csinálok és miután levettem a talárom a griffendéles nyakkendőmmel együtt és kigomboltam az ingem, lecseréltem egy fekete csipkés szűk body-ra, amiből elegánsan ki volt a vállam, de már a szoknyámra viszont nem volt elég idő lecserélnem, hanem helyette csak gyorsan visszadobáltam a ruháimat a ládámba és felkaptam magamra a talárom és a nyakkendőmet az ágyamra dobtam, hisz ehhez a felszereléshez nem illene. Mielőtt kirántottam volna a hálószoba ajtaját Ginny rontott rám, aminek hatására ijedtségembe a felkapott bűbájtan és mugliismeretek könyvem kiborult a kezemből.

- Mia! Hol voltál tegnap? – kérdezte boldogan, hogy végre megtalált.

- Tudod hol voltam! – mondtam unottan miközben felvettem a könyveket a földről.

- Néha már úgy beszélsz, mint ő – forgatta a szemét, majd rápillantott a felső mugliismeretek könyvemre.

- Nekem ez az első órám...megmondom őszintén, kissé félek – mondta, mire egyetértve felsóhajtottam.