V.

200 7 0
                                    

-Ne mozdulj! Fel a kezekkel! - fogalmam sincs merről jött a hang, de jobbnak láttam engedelmeskedni. Egy férfié volt, észrevehető volt félelem, mivel remegett minden egyes szónál a hangja. 

Az egyik oszlopnál egy alakot fedeztem fel, aki szakaszosan bújt elő, megmutatva magát. Kezében egy rohadt nagy puska,amit egyenesen rám szegezett. Király. 

Közelebb és közelebb jött. Gondolom jobban megakart nézni magának. Egyben biztos voltam, nem fertőzött. Vagyis még nem olyan szörny. 

-Mit keresel itt? - nyálát kifröcsögve, mérgesen vont kérdőre. 

-Csak kaját és vizet. Több napja úton vagyok és….-persze, nem hagyta befejezni a sztorimat. 

-Ugyan már! Egyedül? Egy ilyen kis kölyök tuti nincs egyedül! - nagyon félt, látszott. - Többiek? Hova bújtak? - a fegyvert végig rajtam tartva pásztázott körbe szemeivel, még felfelé is. A

-Higgye el, csak én vagyok. - be vagyok tojva rendesen. Szerintem elég észrevehető. 

-Ok. Vedd le a táskád. Dobd ide és minden mást, ami nálad van. - utasított a pasas. Klassz. Kirabol. Hurrá. 

-Mit akarsz vele csinálni? - egy újabb emberi hang, de ez már női. Ő az egyik sátorból mászott ki és jött oda. Majd egy velem egykorúnak tűnő lány is és még két férfi.. 

Az első fickó totál kiürítette a táskámat,megnézte, hogy töltve van-e a pisztoly, majd a szablyát forgatva körbenézte, és hirtelen eldobta. 

Kerek szemekkel bámult engem, majd lassan a nőre. 

Mi van? Mi az? - a nő felvette a kardot, majd olyan olyan fejet vágott, mint aki szellemet lát. 

Kié a kard? Loptad? - kérdezte elképedve. 

-Nem, ez az enyém. - kissé meghunyászkodva válaszoltam. 

-Te öltél Buggyantat? - 

Csupán bólogattam, majd nagy nehezen kiböktem…

-Igen,hármat. Kb. egy órája. Azt hiszem ebben az épületben. 

Összenézett a nő és a férfi. Nem igazán tetszett a dolog, úgy tűnt, mintha készülnének valamire. 

-Szerintem hazudik. - felelt a fegyveres pasas a hölgynek fordulva. - Egy kis taknyos ilyet nem tud! - folytatta. 

A nő fürkésző szemekkel nézett rám, olyannyira, hogy már zavarba jöttem teljesen. 

-A VESZETT-től jöttél? Elég tanultnak tűnsz. - kérdezte. 

Na itt köpni-nyelni nem tudtam. 

Most mit csináljak? Ha megmondom, visszavisznek jutalom reményében, vagy segítenek. De ha azt mondom, hogy nem, és végül kiderül valahogy , elképzelni se tudom mit művelnek velem. 

"Mit tévő legyek? Gondolkozz!" Na jó. 

-Nem. A Jobb Kart keresem. - vártam a reakciót. 

Lenéző nevetésben törtek ki. Mindannyian, egymás után. Én meg csak álltam ott, mint egy hülye. 

-Oké. - vakarta meg mosolyogva a tarkóját a fegyveres fickó. - Először is, leellenőrizzük, hogy tényleg nem vagy-e a VESZETT tulajdona. - elővett egy gépet, amin egy apró monitor volt. Állítgatni kezdte, közben hátra szólt a másik férfinak. - Gyere, segíts! Fogd le a kölyköt! - megindult. 

Ezt elszúrtam, de nagyon. 

Üdv a pokolban! (Newt) Where stories live. Discover now