Az Elveszett Családtag (Marvel FF)

12. Fejezet - Harcos

A hajlékonyságommal sose volt baj, a gyorsaságommal és az erőmmel sem. DE most. Alig ismerek magamra. Igazuk volt, és tényleg tudok alakot váltani. Ami a beavatkozás utáni külsőm miatt jól is jön. De nem csak emberré, hanem állattá és bármilyen fajta lénnyé is képes vagyok átalakulni. A repülés először kicsit fura volt, de hamar hozzászoktam. Telekinézis, pipa. De a plazmalöketet, vagy mit még nem sikerült előhoznom magamból, ahogy azt se, hogy az elemeket hogyan irányíthatnám. Nekem ugyan elég lenne az a képesség is, ami jelenleg van, de a kreeknek nem, arra vonatkozva, hogy rendesen nem tudok támadni, így haszontalannak számítok.

– Na jó, ez így nem mehet tovább! Nincs meg a kellő ösztönzése, hogy előhozza az erejét!– nyafogott a kancellár, mire csak némán megforgattam a szemem.

– Akkor mire gondol, mi hozhatná elő belőle? – kérdezte az egyik orvos.

– Egy kis harc!

– Szívesen küzdök vele!– ajánlotta Ottar, de a férfi leintette.

– Nem, maga kell nekünk. A végén még baja esik! – erre képtelen voltam nem felnevetni – nem, vigyék a Sakaarra! A Nagy Mester úgy is örülni fog egy új harcosnak!

Hallottam már a Sakaarról eleget, hogy tudjam, aki egyszer oda kerül harcosként, nem nagyon hagyja el a helyet, főleg nem élve. Bár kétlem, hogy meghalnék, de ölni sem akarok. Ártatlanokat nem.

Meglepetésemre nem bilincseltek meg, csak tettek egy csippet a nyakamba.

– Na jó, most megbélyegeztek, vagy mi?– kérdeztem meg Ottart mikor elengedtek és a hajó felé kezdtünk sétálni.

– Nem. Az csak elővigyázatosság.– zavarodottan néztem rá, mire folytatta– blokkolja az erődet.

– Tehát féltek tőlem.– kacagtam.– így már mindent értek.

– Az egyik kísérletünk több éve balul sült el, így téged nagy figyelemmel kell szentelni, nehogy ellenünk akard fordítani a képességeidet.

– Meg fordult a fejemben, nem egyszer.– fűztem hozzá unottan

– Akkor mi gátolt meg? Nem azt mondtad, hogy az első adandó alkalommal meg fogsz ölni?–kérdezte, talán őszinte érdeklődéssel a hangjában.

– Nem terítem ki a kártyáimat.– vigyorodtam el szánalmamban, miközben beszálltam – a végén még azt is ellenem fordítanátok.

– Itt nem mi vagyunk a rossz fiúk, Ragna.

– A történelem mást mutat.– vágtam rá egyszerűen, de meg is lepődtem. Eddig még nem hívott így – és a nevem Tessa.

– Anyáddal a Ragna nevet szántuk neked. A harcos istennő, aki bátor és erős, de tud gyengéd is lenni.

– Lehet, hogy jó névválasztás, de ragaszkodok a Tessához.– vágtam rá flegmán, majd leültem a másodpilóta helyére. Ottar kérdőn nézett rám – Most mi van? Úgy sem tudok meglépni. Akkor meg nem ugyan mindegy?

Nem válaszolt semmit, csak ő is helyet foglalt, beindította a hajtóműveket, majd fel is szállt. Valahogy le kell szednem ezt a csippet, mert nélküle ő az erősebb. Igaz, az arénában biztos deaktiválják, de akkor már túl késő lesz megszöknöm.

Órákig nem szóltunk egymáshoz, aminek kifejezetten örültem, de mégis megszólalt:

– Tudod, én igazán szerettem Anyádat.

– Ha igazán szeretted volna, nem hagytad volna el. És nem álltál volna vissza a sötét oldalra.– vágtam vissza, rá se nézve.

– Azért mentem el, hogy megvédjelek titeket. Ha Thanos megtalált volna, első dolga lett volna kivégezni titeket.