Az Elveszett Családtag (Marvel FF)

7. Fejezet - Új infó

A Berhert egy csodálatos zöld bolygó, aminek nagy része erdővel borított és élővilágban is gazdag. Sárga csillag körül forog, de felszínét csak néha világítja meg, így a bolygó fő fényforrása az azt körülvevő 4 hold, amik egyszerűen fantasztikusan néznek ki az éjjeli égbolton. De mégis, hogy élvezhetnénk ezt az egészet, ha a csapat mást sem csinál, csak veszekszik, hogy mit és hogyan kéne csinálni azon a nyavalyás hajón?

–Még mindig úgy gondolod, hogy jó ötlet megismeri Petert?– kérdezte kissé mókásan Gamora, miközben leült mellém a farönkre.

–Az biztos, hogy elég.... érdekes egyéniség.– mondtam, fél szemmel az idétlenkedő társaságot fürkészve.

–Abban egyetértünk.

–De úgy tűnik, hogy ő annyira nem akar megismerni.

–Az biztos, hogy érdekled, csak neki is fura, hogy hirtelen felbukkantál. Pont az apja után.

–Nem sokat hallottam az öregéről, de azt érzem, hogy nem a legjobb alak volt.

–Megpróbálta erőforrásként használni Petert, hogy leigázza a galaxis nagy részét, és pont ezért meg kellett ölnie őt. - magyarázta.

–Ó... Hát ez tényleg gáz.– húztam el kínosan a szám.

–És ráadásul az anyját is ő ölte meg.

– Egek... – képedtem el. ezek után még jobban félek, hogy mi is lehet az én felmenőimmel.– Akkor már mindent értek. De elhiheted, én csak meg akarom ismerni és többet megtudni arról, aki vagyok.

– Sajnálattal mondom, de szerintem rossz helyen kopogtatsz. Ugyan Peter a vérrokonod, nem hiszem, hogy sokat tudna az embertelenekről. Max az ember családodról mesélhetne, de ő sem volt velük túl sokáig.

– Tudom, de nincs más.

– Mit is mondtál, mi az apád?– kérdezte kíváncsian.

– Félig vaniri, félig asgardi.– válaszoltam, miközben kivettem a nyakamból a láncomat és odaadtam neki – és ezt hagyta rám. A Nova Hadtest szerint egy asgardi királyi család régi címere.

– A rúnák bizonyára arra utalnak.– mondta, közben megvizsgálta a tárgyat. Szemében valami furcsa csillant meg, de időm sem volt reagálni, már vissza is adta és gyorsan felállt – majd biztos megfejted, hogy mit is jelenthet.

– De te tudod!–raktam össze gyorsan a képet.– kérlek mondd meg!

Megállt, de nem fordult vissza. gondolom őrlődött, hogy megtegye-e vagy sem

– Netán valami veszélyes családé? Vagy az odinsonoké?–kérdeztem tovább, hátha beadja a derekát.

– Azt nem akarod tudni.– zárta le a témát, de én nem engedtem.

– Ne, kérlek mondd el! Tudnom kell, ha köze van az apámhoz!

– Elhiszem, de tényleg jobb lesz, ha nem tudod meg.– sétált el, de már kezdtem frusztrált lenni, így utána kaptam.

– Egyszer úgy is meg fogom tudni, úgyhogy nem könnyítenéd meg annyival, hogy legalább most elmondod?

Nagyot sóhajtott, majd visszafordult. Szemeiben szomorúság csillogott, ami rossz érzéssel járatott át. Tekintetét lassan felém emelte, majd így szólt:

– Egy halott odinsoné.–suttogta, mire átrázott a hideg.

– Hogy micsoda?

– Egy odinsoné volt a címer. De már meghalt.