Az Elveszett Családtag (Marvel FF)

6. Fejezet - Engedély

Fura kis csapat az biztos. 2 terrani, egy félvilági, egy zúzó, egy sáska-humanoid és Thanos egyik lánya. Lassan sétáltunk feléjük, majd amikor már csak pár méterre voltunk tőlük, megálltunk. Éppen szólni akartam, de szerencsére Peter hamarabb adott hangot magának.

–Tehát mennyire ismertétek Yondut, ha személyesen is részvétet akartok nyilvánítani?– közepesen mély hangja egyszerre volt fenyegető és barátságos.

–Párszor dolgoztunk együtt. A hibái ellenére nagyon rendes volt. Jó helyen volt a szíve.– mondtam, mire egyetértően bólintott. Mindegyik apró mimikáját figyeltem, bármilyen hasonlóságot keresve. Csak akkor tudatosult bennem, hogy mennyire bámulhatom, amikor el kellett kapnom a fejem, mivel a mosómedve fegyvert rántott Jackre.

–Gyere ide te bolhás szőrgombóc!– kiáltott rá, mire közéjük ugrottam.

–Hékás, mégis mit képzelsz, mit csinálsz?!

–Te mit képzelsz, hogy egy ilyen pokolfajzattal lófrálsz jobbra-balra?!

–Mordály, mégis miről beszélsz?– kérdezte értetlenül Quill– hisz ez csak egy macska!

–Nem, nem az.– szólt Gamora is – ez egy flerken.

Kijelentésére Jack csak büszkén kihúzta magát, mire inkább csak felvettem a nyakamba.

–Pontosan. De senkit sem bánt, ha csak nem provokálják.–néztem szúrós szemekkel a fegyveres emlősre.

–most mit nézel? Én nem provokáltam! Csak előzékenyen védekeztem.

–Ahha, persze– válaszoltam semlegesen. csak most vettem észre az ő vállán ücsörgő kis fa lényt. Gyorsan félretettem minden más gondolatomat és a tárgyra tértem. Nem jutott eszembe semmilyen tapintatosabb mód a közlésére, így inkább csak kiböktem.– Ja, amúgy még be sem mutatkoztam rendesen. Altessa Quill.

Kijelentésemre mintha megfagyott volna a levegő, de a zúzó kínos felnevetése megtörte.

–Nah ezt nekhed Quill! Mégh egyh elveszett családtag!– mondta még mindig a röhögőgörccsel küszködve, mire én csak elgondolkodtam. Még egy?

–Mondd, hogy ez csak egy rossz vicc akar lenni! – nézett rám komolyan, mire csak némán megráztam a fejem – ugyan már, biztos van más földi is, ugyanezzel a vezetéknévvel!

–A vérünk részben egyezik.– fűztem hozzá halkan, mert kezdtem nagyon félni a reakciójától.

–Várjunk, mégis honnan szereztél tőlem vérmintát?– akadt ki.

–A Nova Hadtestől.– válaszoltam, majd látva arcát zavartam magyarázásba kezdtem– Fogalmazzunk úgy, hogy nemrég tudtam meg, hogy nem teljesen vagyok ember, hanem valami több. Név szerint embertelen, vagy micsoda. Az Első Nova azt mondta, hogy az anyámtól örökölhettem a géneket, aki valószínűleg a te anyád unokatestvére volt. Sosem ismertem igazán a családomat, a lényemről nem is beszélve. Amikor megtudtam, hogy itt az űrben van vérszerinti rokonom, megörültem, hogy talán kaphatok néhány választ és esetleg megismerhetnélek. Tudom, hogy ez elég kuszán és hihetetlenül hangzik, de csak egy esélyt szeretnék.– hadartam végig, mire percekig nem felet semmit – kérlek, mondj valamit.

A Csapat többi tagján is végig néztem, akik szinte ugyanolyan zavarodottak voltak. A Sáska lányon láttam egyedül szomorúságot.

–Gamora, beszélhetnénk egy percre?– húzta félre azonnal a zöld bőrű barátnőjét, mire a gyomrom még nagyobb görcsbe rándult. Talán ez az egész mégis borzalmas ötlet volt.