Az Elveszett Családtag (Marvel FF)

2. Fejezet - A lehetetlen

–Velünk kel jönnöd!– jelentette ki határozottan, de egyáltalán nem állt szándékomban, amíg rendes választ nem kapok.

–Először magyarázzák meg, hogy mégis mi a fenéért nem váltam kővé!– bátorodtam fel.

Látszott a férfin, hogy őrlődik magában, hogy megszólaljon-e, de helyette egy másik, idősebb lépett előre.

–Tudom, hogy most rengeteg kérdés kavarog benned, de elhiheted, bennünk is. Ami veled történt, az nem mindennapi.

–Azt sejtettem, de nem nyugtatott meg!

–Tessa!– lépett felém Ivan is, de elfordultam tőle.

–Addig nem mozdulok innen, amíg valaki nem mond valamit!– erősködtem.

–Rendben.– sóhajtott fáradtan az idős férfi.– de ne akadj ki. igaz, ezek után már elég nehéz lenne még jobban...–motyogott, de összeszedte magát– Részben kree vagy!

–Hogy mi?!– kérdezte helyettem Stakar egy kis csend múlva – de az lehetetlen...

–Igenis lehetséges. De ez bonyolult. Könnyebb lenne, ha velünk jönne, hogy jobban elmagyarázhassuk.

Stakar felvette komor arcát és intett az embereinek, hogy lépjenek le, akik tartózkodva, de végül engedelmeskedtek a kapitányuk parancsának. Arrébb vonultunk, hogy nyugodtan beszélhessünk. A kristályt még mindig a kezemben tartottam, mivel még senki sem kérte vissza.

–Mégis hogy lehetek kree?– kérdeztem elkeseredetten.

–Sosem ismerted az igazi családod. Nem lehet, hogy az apádnak valami köze volt hozzájuk?

–Nem tudom.– lepillantottam a ragyogó kőre. Bámulatos volt, szinte igéző.– Velük kell tartanom.– néztem a szemébe.

–Biztos vagy benne?

–Nem bízom bennük, de jelenleg látszólag kiemelt pozícióba kerültem. És egyébként is... Mindig is érdekelt, hogy honnan származok. Talán ők tudnak segíteni benne...

–Legyen.– mondta beletörődő hangon, ami kicsit meglepett.

–Nem is próbálsz meg lebeszélni róla?

–Ismersz.– mosolyodott el halványan– mindig aggódni fogok érted, de tudom, hogy meg fogod oldani, akármibe kerülj is. És megérdemled, hogy tudd, mi is vagy valójában.

én is elmosolyodtam, majd óvatosan megöleltem. Az eddigi ellenfeleim hirtelen kulcs fontosságú emberek lettek, úgyhogy remélem megbízhatok bennük. Elbúcsúztam Stakaréktól, majd követtem a vanirit a hajójukig.

– A terrigent, ha lehet.– mutatott a doboz felé, mire belehelyeztem a kristályt. Egyből becsukták és el is vitték.– egyébként a nevem Banukh.

– Örvendek. De akkor rátérhetnénk a tárgyra?– kérdeztem, miután felszálltunk.

–Persze. Ugye terrai vagy?

–Eddig ebben a hitben éltem, igen.

–Tulajdonképpen az is vagy. Csak a földi felmenőid között vannak olyanok, akiken a kreek kísérleteket végeztek, hogy szuperkatonát csináljanak belőlük.

–Hogy mondja?– szökött fel a szemöldököm.

–Évszázadokkal ezelőtt a Kreek népe különféle fajokon kísérletezett, akiket a saját katonájukká formálhatnak, hogy leigázzák velük az univerzumot. Az embereknél sikerrel jártak. Úgynevezett embertelenek jöttek létre.

–És mire képesek ezek.... az.... embertelenek?– kérdeztem félve.

–Mindegyik másra. Sosem lehet tudni biztosan, hogy az egyén mire képes. Tudtommal volt olyan, aki másokat irányított, vagy tárgyakat lebegtetett. Eddig nem hittem, hogy valaha is látok egyet.– vizslatott barna szemeivel, ami szinte megijesztett.

–De nekem nincs semmilyen képességem.

–Mert benned még csak lappangnak a gének, amire a terrigen reagált. De át kell alakulnod, hogy hozzáférj ezekhez az erőkhöz.

–És mégis hogyan alakuljak át?

–Ha a kristály összetörik, akkor olyan anyagot áraszt ki magából, ami előidézi a változást.–magyarázta, mire egy kis szinten megnyugodtam.– de ne aggódj, nem kell az átalakulástól félned, mivel nem hagyjuk, hogy bekövetkezzen.

–De akkor mire kell a kristály?

–Biztonságba visszük, hogy senki se kaparinthassa meg.

–Nem lehet elpusztítani?

–Csak ha összetörjük. De az ránk végzetes lenne.

–Értem. Most hová tartunk?

–Xandarra. Ott vigyázni fognak rá.– válaszolta, mire csend telepedett közénk.– tudod, ott megvizsgálhatunk.

–Tessék?– kérdeztem vissza kíváncsian.

–Elnézést, csak akaratlanul is meghallottam, hogy az arcturannal arról beszélgettetek, hogy a családodat keresed. Ha lefuttatnánk néhány tesztet, talán segíthetnénk.

–Tényleg megtennék?– csillant fel a szemem.

–Persze. Ezek szerint benne vagy?

–Igen.– bólintottam mosolyogva.

***[skip]***

A Nova Hadtest parancsnoka személyesen jött el a megbeszélésre. Gondolom elsőkézből akart megbizonyosodni, hogy embertelen vagyok. Jack néha-néha kidugta fejét a zsákomból, de gyorsan visszaparancsoltam, mielőtt még valaki észre venné.

Egy kis ismerkedés után neki is álltak a tesztek hosszú sorának. Már tűkön ülve vártam, hogy mire jutottak, amikor végre benyitottak a szobába. Arcukról vegyes érzelmeket tudtam leolvasni, ami egy kis aggódásra adott okot.

Felálltam és a holo-panelhez sétáltam, majd feszülten vártam az Első Nova mondandóját.