Az Elveszett Családtag (Marvel FF)

13. Fejezet - Hogyan ne tegyünk jó benyomást...

– Hé, te! Hova olyan sietősen?  - kiáltott utánam egy idegen hang, mire megtorpantam.

Megfordultam és legszívesebben kínosan elmosolyodtam volna, de muszáj megpróbálnom menteni a menthetőt.

– Csak sétálni mentem.– megfordulva szembe találtam magam egy magas férfival. Ébenfekete haja vállát súrolta – kellett egy kis friss levegő.

– Értem.– hangsúlyából ítélve korántsem győztem meg. Arcán meglepettség, esetleg érdeklődés halvány jegyeit fedeztem fel, de éppen csak pár másodpercre, mivel hamar leplezte minden érzelmét. közelebb léptem felé, majd így folytatta – új vagy itt, igaz?

– Igen. Ma érkeztem. – válaszoltam kedvesen, de ő tovább faggatott.

– És mégis mi célból?

– Hiszed, vagy sem, azért, hogy gladiátorosat játsszak. Akármennyire nem akarom.

– TE? A küzdőtéren? És mégis ki ellen? – kacagott fel hitetlenül.

– A Nagy Mester valami Viharok, vagy Mennydörgések Uráról hadovált.– feleltem, mire csak elvigyorodott – valami vicceset mondtam?

– Csak elképzeltem, ahogy egy vékonyka kislány áll ki ellene.

– Tehát ismered? – érdeklődtem, azt félre téve, hogy kislánynak nevezett.

– Úgy is fogalmazhatunk.– húzta el a száját – ja, egyébként Loki vagyok! – nyújtotta a kezét, mire az arcomra fagyott a mosolyom. ugyan megráztam a felém nyújtott jobbost, de nem jött ki hang a torkomon – És benned kit tisztelhetek?

– Ó, az én nevem Tessa.– válaszoltam zavaromat visszafogva.

– Értem. Hát, engedelmeddel én most elmennék, de még valószínűleg látjuk egymást. – ezzel el is sétált mellettem.

Vegyes érzelmekkel maradtam ott, de hamar rendeztem a gondolataimat és elindultam a másik irányba. El sem hiszem, hogy az előbb épp a nagybátyámmal beszéltem. Vagy nagyapai nagybáty, vagy hogy a jóistenbe kéne nevezni, ez már túl magas. Még mázli, hogy nem ismert fel. Akkor lett volna csak igazán kínos a szitu. Bár, hogy is ismerhetett volna fel, kétlem, hogy sokban hasonlítanék a hajdani testvérére. De várjunk csak! Mennydörgések Ura, Mennydörgések Istene! Hogy a rossebbe lehetek én ennyire szerencsétlen!?

Thorral kell majd küzdenem... Remek... Ez a nap nem is lehetne csodálatosabb...

A szökési kísérletemet még mindig nem vetettem félre, sőt, most is az egyik kijárat felé igyekeztem, de sajnálatomra a Nagy Mester egyik fogd-megjével találtam szembe magam.

– Hát végre, hogy itt vagy! – morgott, majd megragadta meg a karom – indulás, azonnal! Mindjárt te következel. – Kirántottam a karomat a szorításából, majd így szóltam:

– Máris?

– Miért, netán van jobb dolgod? Vagy esetleg pihentél volna? Bocs szívem, de ez itt nem kívánság műsor!

Nem volt más választásom, mint hogy kövessem. De jó első benyomást fogok tenni Thoron! - Szia, amúgy rokonok vagyunk, de bocs, szét kell, hogy verjelek. - Fantasztikus... Egy előtérbe vezetett, majd a kezembe nyomott egy ruhát.

– Ezzel meg mit kezdjek?– kérdeztem zavarodottan.

– Edd meg! Szerinted? Vedd fel! Ebben a hacukában nem mehetsz ki harcolni!– bökött a jelenlegi ruhámra. Pedig én szeretem azt a ruhát. Kényelmes és elég jól véd. Megnéztem, hogy mit adott: barnás-szürke alapú, türkiz csíkokkal díszített, erősített anyagú vászon-bőr felső, hozzá illő nadrággal. Na jó, talán egy fokkal jobb, mint a jelenlegi... Miután felvettem, kötelező fegyvernek választottam egy ikerpengét.