I fell in love with you... My fault...

T H R E E

Elindultam kifelé és dobozokkal teli kézzel tértem vissza.

☀️Csütörtök, 12:43☀️

Elkezdtem kipakolni, de a telefonom csörgése megakadályozott. Nagyot dobbant a szívem mikor megláttam, hogy ki hív... Ryan.
Rögtön fel is vettem és bele szóltam.

-Szia... Ryan! Örülök, hogy hívtál.

-Szia bé...-itt elcsuklott a hangja és javította magát, annak reményében, hogy nem hallottam-Szia Angel! Hogy vagy? Épségben megérkeztetek?-aggódott, mint mindig.

-Hallottam ám!-nevettem egy kicsit-Jól vagyok és minden rendben volt, aranyos vagy, hogy féltesz de semmi okod nincsen rá. Hisz tudod azt, hogy ez százszor jobb környék mint az volt.-lányos zavaromban elpirultam és sokat kezdtem beszélni, ami neki is feltűnt, hiszen nála jobban csak én ismerem magamat.-Te hogy vagy? Minden okés otthon és a suliban? Nemsokára szalagavató!

-Bocsi csak megszokás.. Örülök, hogy jó helyen vagy.-itt nevetni kezdett, mire én is felkuncogtam.-Nem akarlak kényelmetlen helyzetbe hozni.-szinte magam előtt láttam azt a mosolyt, amely pár nappal ezelőtt még a világot jelentette számomra.-Igazából semmi sem oké és semmi sincs rendben mióta elmentél. De amúgy itthon minden szuper és a suliban is. A szalagavatóról ne is beszéljünk, úgysem megyek nélküled.. Hiányzol. Mindenkinek.-szipogást hallottam, ami nem jelentett sok jót.

-Ugyan Ryan... vidd el Ameliát. Biztosan örülne neki. És hidd el nekem is hiányzol.. hiányoztok.-tettem rendbe hamar az elrontott soraimat.

-Amelia? Haha.. lehet, hogy ő örülne, de velem mi lesz? Nem értheted! Nem én hagytalak egyedül.-mondta dühösen és csalódottan.

-Tényleg azt gondolod én akartam így? El kell, hogy mondjam nem. Tudod, hogy nagyon-nagyon szeretlek és ez pár ezer kilométerrel arrébb sem változik. Haragszom anyára, haragszom apára a költözés miatt és mert elszakítottak tőled. De a legjobban most mégis rád, amiért nem értesz meg.-egy pittyegés és hallottam egy hangot, ami nem más volt mint a szívem. Darabokra tört, mikor Ryan Lenton, a fiú akibe halálosan szerelmes voltam rám tette a telefont. Jogosan voltam felháborodva de ezt hamar elöntötte a fájdalom, amely akár egy villám, úgy hasított a szívembe.

Nagy léptekkel mentem a fürdőbe arcot mosni, majd nem törődve a pakolással és a dobozokkal, ledőltem az ágyamra és csak sírtam.
Ő volt az egyetlen fiú, aki kiállt értem és mellettem. Az egyetlen, aki megértett és aki meg tudott nyugtatni, igaz nehezen de sosem adta fel. Ha már időm engedi, elmesélem...

Azóta, hogy betörtek és kórházba kerültem folyamatos pánikrohamaim vannak. Megjártam pár pszichológust de egyik sem segített. Ekkor jött Ryan, aki igaz nem szakember, de egy olyan személy, aki képes volt mellettem maradni minden alkalommal, amikor szükség volt rá. Ezért is nagyon hálás voltam, vagyok és leszek neki.
Persze nem mondom, hogy egyszerűen mentek a dolgok, mert egyáltalán nem, ugyanis ezt a pszichés betegségemet úgy kell elképzelni, hogy ha olyan dolog történik amitől beparázok rögtön sírni és remegni kezdek. Gyorsan kapkodom a levegőt és ha nem csinál valaki valamit a lábaim feladják a szolgálatot. Volt példa halálfélelemre és ájulásra de szerencsémre ez ritkán jön elő.

Még mindig az ágyon sírok és nincs kedvem mozdulni sem. Társaságra vágyom de az itt nincsen. Anyáékkal nem nagyon akarok beszélni Ryanről, úgyhogy nincs más választásom, minthogy pakolok... Kinéztem az utca felőli ablakomon és éppen akkor hajtott el a költöztető autó. Ezek szerint a szüleim már behordták a cuccokat.
Kinyitottam az ablakom, mert kellett egy kis friss levegő, majd halk zenét indítottam a telefonomon. Ha már a kezemben van gyorsan üzenek Ryannek.

Ryan Lenton
utoljára elérhető: most

Én
Kérlek írj ha van időd.
Szeretnék beszélni veled.
Látta