~Angel szemszöge~
-Akkor mondd.-sóhajtottam. Kíváncsi voltam ugyan, de még az előbb történtek hatása alatt vagyok. Kibújtam erős karjaiból és az ágyra ültem.
-Hát lehet, hogy nem fogsz neki örülni, ahogy én sem voltam boldog mikor megtudtam, de...-vakarta meg a tarkóját-Austinnak bejössz.-összehúzott szemekkel várta a reakciómat. Hát nem tudtam mit mondani...
-Hű... Hát... öhmm mit kéne mondanom?-idegesen mosolyogtam.
-Amit gondolsz, vagy érzel.-leült mellém az ágyára.
-Nem tudom. Nem érzek semmit. Mármint Austinnal kapcsolatban. Nekem annyira közömbös, mint mindannyian.-miután kimondtam az utolsó mondatot vissza akartam szívni. Nem akartam megbántani Dylant. Sőt ezt akartam legkevésbé. Ránéztem, de ő csak bólogatott.-Nem, Dylan nem úgy értettem. Én...-félbeszakított.
-Értem.-felém fordult és csak a fejét rázta. Felállt de nem hagytam, hogy elmenjen. Utána siettem és erősen visszafordítottam. Nem gondolkodtam. Hirtelen hosszú csókot nyomtam a szájára. Először meglepődött, de viszonozta. A pillangóim megint csak előjöttek. Megszakítottam a pillanatot és rámosolyogtam.
-Dylan, Dylan, Dylan. Legközelebb hallgass végig.-kuncogtam az értetlen fejét látva.
-Mit akartál mondani?-derekamnál fogva húzott közelebb.
-Én is úgy érzek, ahogy te. Nekem.. szóval te nekem..-nem tudtam folytatni.
-Mondd ki.
-Én... nekem te-
-Mondd már ki!
-Tetszel.-na ez nehéz volt.
-Nem vagy a szavak embere.-nevetett.
-Nem, másban jobb vagyok!-kacsintottam és otthagytam. A szobámba mentem.
Már fél kettő volt, mikor a fiúk hazaértek. Halkan jöttek be. Tudom, hogy Dylan írt nekik, hogy anya itt van, de azt már nem tudják, hogy el is ment.
-Nincs itthon.-sétáltam az ajtó felé mosolyogva.
-Mi ez a jókedv?-vigyorgott Noah.
-Nem lehet jó kedvem?-próbáltam kerülni a témát. Ha Austin nem lenne, már rég elmondtam volna a világnak is, hogy a fiú aki tetszik megcsókolt. Utána én is őt.
De nem akartam bántani.
-Jó-jó! Értem. Anyád miatt van? Vagy a srác aki tegnap itt volt?-kérdezte Troy.
-Mi? Nem. Anya miatt. Szerencsére elment és talán, de nem ígérek semmit, ma már nem jön vissza.
-Az jó. Mert holnap buliba megyünk. És Angelkém, te is jössz.-Justin megpaskolta a vállam és ledobta magát a kanapéra.
-De ha nem akarsz nem muszáj.-átkarolta a vállamat Austin. Dylan pont akkor jött le a lépcsőn. Szúrós szemmel nézett a fiúra, de nem értette miért. Én Dylanre pillantottam egy "hagyd ezt abba" fejjel. Kibújtam Austin karjaiból és a konyhába mentem. Dylan persze követett. Remélem nem túl feltűnő.
JE LEEST
I fell in love with you... My fault...
Romantiek-Ki volt ez a gyerek?-felhúzta a szemöldökét és lassan közeledett. -Semmi közöd hozzá Gray!-csattantam fel. -Miért ne lenne? Én is itt lakom.-kezeit ökölbe szorította. Feszült volt köztünk a levegő. Mindig az... Idegen nyelvet, trágár szavakat, kife...
