I fell in love with you... My fault...

T W O

És vissza a jelenbe. Landolunk...

11:14-kor a repülő leszállt. Kezdődhet az új életem. Őszintén szólva várom már. Nem hiányoznak a barátaim hiszen nem nagyon voltak az előző kapcsolatom miatt.

Ryan Lenton... A suli legcukibb és legrosszabb fiúja. Összeillettünk mert kiegészítettük egymást. Nehezen jöttünk össze, mert neki nem volt komoly kapcsolata. Pletykák szerint csalt engem de sülve-főve együtt voltunk, mert nem nagyon bírtak minket. Így esélye sem volt megcsalnia. Volt egy legjobb barátnőm akinek bejött Ryan, így gondolhatjátok, hogy mennyire kínos volt ahogyan a szeme láttára flörtöltünk. De nem tehettem róla, hogy beleszerettem. Nem parancsolhatok magamnak álljt, ha a szívem őt akarta. És akarja...

Nagyon szeretem és nála úgy érzem, hogy ez kölcsönös. Vele volt az első bulim, az első csókom és vele vesztettem el. Sosem hagyta hogy hülyeséget csináljak és vigyázott rám. Ő volt az első fiú akit bemutattam a szüleimnek és apával nagyon jól kijöttek. Láss csodát anyával is, pedig neki nehéz megfelelni. Még nekem is.

Egy szóval a kapcsolatunk tökéletes volt. Imádtam minden percet vele tölteni és minden este a karjaiban elaludni. Nem volt olyan nap vagy éjszaka amikor ne lettünk volna egymás közelében. De a költözés kettőnk közé állt. Szakítottunk de megvitattuk, hogy minden nap beszélni fogunk és sokszor jön majd.

▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️
                    🚗                                       🚙     
➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖
🚕                       🚚        🚓
▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️▫️

Leszálltunk a gépről és a mosdó felé vettük az irányt. Apa nem. Elment átvenni az autónkat. Miután végeztünk megkerestük a matt szürke Porsche kocsit majd beültünk és egyenesen az új házunkhoz tartottunk.
Az úton nem szóltunk egymáshoz ezért kínos csend állt közénk. De anya megtörte.

-Holnap még nem mész suliba, de hétfőn már igen. Remélem tetszeni fog.-mondta halkan, mert félt, hogy mit fogok szólni.

-Rendben. Majd megbarátkozok vele.-halvány mosolyt erőltettem és bedugtam a fülest.

A percek lassan teltek, de ideértünk. Hát akkor kezdődjön az új és jöjjön az ismeretlen. Hurrá.
Kiszálltam az autóból és a látvány, amely akkor fogadott, lenyűgözött. Gyönyörű ház meg kell hagyni. Elkértem a kulcsokat és bementem. Egyre jobban tetszik. Nagyon nagy és tágas, fehér falain már festmények díszelegtek. Modern és világos. A nappaliban egy jókora ablak mutatkozik egy terasszal egyetemben. Nem is kicsi terasz. A konyhába igyekeztem egy kis vízért de megtorpantam. Csak csodálni tudtam azt, aki ezt a házat tervezte és megvalósította. A konyhasziget, a márványból készült pultok, a beépített hűtőszekrény és nagyjából minden amit láttam azonnal magával ragadott. Már csak két dolog érdekel igazán. A szobám es a fürdő. Fel indultam a lépcsőn amely üvegből készült. Nem kell mondanom, hogy minden előre berendezett volt és csodás. Azonnal beleszerettem. De ha ez nem lenne elég az utca csendes és ehhez hasonló gyönyörű házak álltak benne. A csodálkozásomat apa hangja szakította félbe.

-Angeel! Gyere pakolni, megjöttek a te holmijaid is.-kiabált, miközben a szobámban levő ágyon ülve nézelődtem.

-Megyek már.-szóltam, bár nem hiszem, hogy hallotta, mert a bejárati ajtó már csapódott is.

Elindultam kifelé majd dobozokkal teli kézzel tértem vissza.