I fell in love with you... My fault...

S I X T Y TWO

Az éjszaka folyamán többször egymásba gabalyodtunk Dylan-el. Minden pillanatát élveztem, ahogy ő is. Ezen kívűl persze rengeteget beszélgettünk, körülbelül mindenről. Az ő lelki állapotáról főleg, mivel sosem tudni mi zajlik le benne. Ehhez viszont erősen kellett próbálkoznom, mindent ki kellett húznom belőle, amíg bele nem lendült a beszélgetésbe.
Reggel viszont időben fel kellett kelnünk, mert Dylan-nek vissza kellett érnie, hogy indulhassanak Bostonba a srácokkal.

-Princesa, ideje felkelni!-puszilta végig az arcomat, majd a nyakamat. Lehúzta rólam a takarót és a pólóm-ami az övé volt-alá nyúlva végigsimított az oldalamon.

-Fent vagyok Dylan!-szóltam rá és ellöktem a kezét, mert eléggé csikizett, amit csinált.

-Aha, oké. Szóval nem érhetek hozzád. Akkor megyek is.-leszállt rólam és rámhajította a takarót.

-Hallod, állj le!-felültem és láttam, ahogy pakolászik.

-Ryan biztos szebben ébresztett.-vigyorgott ironikusan, de a kijelentése jobban zavart.

-Felőlem játszhatunk így is. Hány csajt hoztál már ide?-elkezdtem a kezemen számolni.

-Ez nem volt szép, előtted sosem randiztam és ezt te is tudod.-nézett vissza csúnyán.

-Ettől függetlenül nagy játékos voltál.-vontam vállat.

-Nekem legalább nem volt ilyen hülye palim mint ez a Ryan gyerek.

-Hé, Ryan akkor még cuki volt.

-Ja, ezért adtad neki magad.-vágott vissza.

-Áhh már értem, tehát innen fúj a szél.-kikeltem az ágyból és megigazítottam a hajam, ekkor láttam, hogy Dylan megint abban az átkozott szürke melegítőjében van, ami kiemeli azt, amit nem kéne. Nagyot nyeltem és próbáltam nem elkalandozni.

-Persze, gondolom az ő reggeli merevedésére nagyobb reakciód volt.-összeborzolta a már megigazított hajamat.

-Tényleg azon gondolkozol, hogy az ő reggeli merevedésére hogyan reagáltam?

-Igen. Miért talán nem szabad?

-Hát neked komoly gondjaid vannak.-inkább elfordultam és elkezdtem beágyazni.

-Nem, én csak azt mondom, hogy nem engeded, hogy hozzád érjek amikor és ahogyan én szeretnék, de neki biztos hagytad, nem tudom. Szerencsére akkor még nem ismertük egymást.

-Egyrészt de, neked hagyom. De csikizett amit csináltál, ezért toltam el a kezed. Másrészt ezt meg hogy értsem?-néztem rá hitetlenül.

-Ha ismertelek volna, mikor együtt voltatok biztos, hogy addig mentem volna utánad, amíg le nem fekszel velem. Fullon leszartam volna, hogy van palid.

-Te komolyan megdugtál olyan lányokat is, akiknek volt barátjuk?-ámultam el.

-Hát.. ja volt rá példa. De nem is ez a lényeg, elterelted a témát. Szóval? Gondolom van valaki másod, aki hozzád érhet bármikor, bárhogyan.

-Atya ég. Jó. Legyen.-közelebb mentem hozzá és az egyik kezemet a nyaka köré fontam, a másikkal megfogtam az arcát és így közelített a háta a falhoz-avagy a buborék oldalához-
-Nem, nincs senki másom, jobb ha kivered a fejedből a hülyeségeidet. Csak te érhetsz hozzám ahol szeretnél és ahogy szeretnél.-mélyen a szemébe néztem. Tágabbra nyíltak a kék szemei és úgy figyelt szótlanul.

-Miért?-húzta fel az egyik szemöldökét.

-Te is tudod, hogy miért.

-Tőled akarom hallani.-szögezte le.