I fell in love with you... My fault...

E P I L O G U E

Az egyetem alatt nagyon sok barátra, ezzel együtt ellenségre tettem szert, illetve Angel is és a srácok is.

Tanultunk, veszekedtünk, utáltunk, elbuktunk, megbocsátottunk, elengedtünk, visszakaptunk, de a legfontosabb mégis az volt, hogy szerettünk.

Az egyetem előtt még kisfiú voltam. Nem érdekelt a jövőm, a párkapcsolat, sem mások. De mégcsak saját magam sem. Ez mind megváltozott bennem, ahogy egyre csak telt az idő, múltak az évek. Angel egy olyan nő lett az életemben, aki bár hiába a leghisztisebb, legmakacsabb és legbolondabb ember, mindig mellettem volt. Persze a hullámvölgyek továbbra is folytatódtak, de sikerült mindig visszamásznunk a mélyből is.
Hiszen a diplomaosztó után olyat tettem, amivel a régebbi énemet kurvára megleptem.

-Angel!-szorongattam a kezét, miközben a lámpást gyújtotta meg.

-Pillanat Dylan, nekem ezt most fel kell engednem.-mondta aranyosan és csillogó tekintettel figyelt fel rám.-Segítesz?-megfogtuk a lámpást és háromig számolva felengedtük a többi közé. Rengetegen voltak ott rajtunk kívül, így még idegesebb voltam. Viszont nagy levegőt véve a zsebembe nyúltam és letérdeltem az akkor még barátnőm előtt.

-Angel, szeretném ha tudnád, hogy te vagy az a nő akivel az egész életem tökéletes lenne, ezért szeretném, ha hozzám jönnél.-néztem rá feszülten, a válaszára várva. Csak pislogott rám, mintha fel sem fogta volna, hogy mégis mit tettem. Kinek akarok hazudni. Én sem tudtam mit csinálok.

-Dylan ez... igen, igen, igen. Te amo mi Amor!-az ujjára húztam a gyűrűt, majd felálltam és hosszan megöleltem, illetve csókkal pecsételtük meg az eljegyzést. Mindenki ujjongani és tapsolni kezdett, ami mégjobban megmelengette mindkettőnk szívét.

Tehát ez történt azon a bizonyos diplomaosztó után.

Mindezek után, amikor már profi játékos voltam, Angel pedig zenéket írt és adott ki, kissé eltávolodtunk egymástól, a hétköznapokon csak esténként találkoztunk. De ez csak az eleje volt. Hiszen ahogy telt az idő kitaláltunk mindent. Először is megvettük a közös házunkat, majd a beköltözéssel foglalatoskodtunk egy darabig. Amikor a srácok ráértek, akkor rengeteget segítettek. Apropó a srácokról is mesélek nemsokára.
Szóval miután már mindennel megvoltunk nagyon sok időt töltöttünk együtt, a tűz ami köztünk volt az elején, rájöttem, hogy mindig is ott lesz és végigkísér minket az életünk során.

Na de mi is van a fiúkkal?
Noah pár nővel összegabalyodott az egyetem alatt, de mindig visszatért ahhoz az egyhez, akit másodévesként ismert meg. Se veled-se nélküled kapcsolatban vannak már pár éve. A lányt Camilla-nak hívják.

Justin... a jó öreg Justin Angel egyik barátnőjével jött össze, hiszen buliztunk együtt egy párszor az egyetem alatt. Holly egy végtelenül aranyos és visszafogott csaj, Justin úgy bánik vele mint egy igazi hercegnővel. Sosem néztem volna ki belőle, de úgy tűnik már sosem fogom a régi Justin-t látni benne, mert halál szerelmes ebbe a lányba.

Na Troy. Cathrin-nel most fasírtban vannak, de nem mentek szét, inkább amolyan nyitott kapcsolat, de hozzátenném, hogy már jegyben járnak két hónapja. De mint mindig, most is ki fognak békülni pár napon belül. Szóval tulajdonképpen mindenki boldog. Persze nem boldogabbak nálam, hiszen Angel-el azt gondoltuk, hogy eddig mennyi mindent megéltünk,

de még csak most kezdődik a közös életünk igazán.

~Angel szemszöge~

Dylan Kicseszett Gray megkérte a kezemet a diplomaosztó után. Szerintem én voltam és vagyok a világ legboldogabb embere. Hihetetlenül sokat tanultam az egyetemi éveim alatt, ugyanis rengeteg barátra tettem szert, bár emellett Dylan-ék egyetemén a lányok nagy része nagyon utált, de nem nagyon érdekelt, ha őszinte akarok lenni. Viszont sok tapasztalatot gyűjtöttem. Minden téren.

Amikor már a nászéjszakán is túl voltunk, olyan történt, ami miatt kissé depresszióba estem. Nem beszéltem róla senkinek csak Kyle-nak. Dylan-nek egy szót sem szóltam, pár napra pedig Kyle-hoz mentem. Apropó Kyle... szétmentek a barátnőjével még a harmadik évben...

De a lényeg, hogy magamba fordultam, ugyanis féltem. Nagyon nagyon féltem.

-El kell mondanod neki. Beszélj vele. Hidd el meg fogja érteni...-nyugtatott a barátom, amikor már harmadjára sírtam neki egy reggel alatt.

-El fog hagyni...

-Angel! Már nem azok a gimis fiatalok vagytok, mint amikor találkoztatok. 25 éves érett férfi létére biztos, hogy nem fog elhagyni emiatt. Sőt...

-Nem Kyle... te nem ismered őt. Ő ezt nem akarja.-sírtam tovább.

-Mikor mondta, hogy ő ezt nem akarja?-húzta fel a szemöldökét.

-Egész gimi és egyetem alatt... most nem mondta de...

-Épp ezaz. Na gyere, tedd be magad a kocsimba és hazaviszlek.-felállt, karon ragadott és hazavitt, ahogyan mondta. Bekopogott az ajtónkon, közben próbáltam összeszedni magam.

-Vele voltál végig?-nem tudtam, hogy a kérdést nekem vagy Kyle-nak szánta, de egyszerre vágtuk rá, hogy igen.
-Remek. Gyere be. Köszönöm, hogy hazahoztad.-beléptem a házba, rögtön megcsapott az otthonunk illata. Ami már nagyon hiányzott. Leültem a konyhában egy pohár vízzel, mire végre Dylan is megjelent. Letette a cuccaimat a kanapéra és odajött hozzám.

-Jól vagy?-szólalt meg, majd magához ölelt.

-Nem...-szakadt fel a sírás.

-Mondd el mi a baj, kérlek. És hogy miért hagytál itt. Tudod, hogy mindent meg tudunk beszélni.

-Apa...-csak ennyi jött ki, amit jócskán félreértett.

-Mi? Mi van Joseph-el?-nézett rám kérdőn.

-Nem, hanem... apa leszel.-mondtam ki, majd éreztem, hogy mennyire megfeszült a teste, de nem engedett el.

-Angel? Ez most... biztos?-semleges volt a hangja, így nem tudtam megmondani mit érzett. Bólintottam, mire a szemembe nézett és elmosolyodott és megcsókolt. Mindenféle reakcióra számítottam, de erre nem.

-Te.. örülsz neki?

-Igen, miért te nem?-nézett rám furán.

-Nem tudom, azt hittem kiakadsz miatta és nem tudom...

-Remélem fiú lesz!-ölelt magához szorosan.-Szeretnél elmenni vásárolni? Kajálni? Mit szeretnél csinálni? Nézzünk filmet?

-Szeretlek.-súgtam neki, majd megcsókolt.

-Én is téged, de a fiunkat is nagyon!

Tudjátok minek vagyok a leghálásabb? Dylan-nek. Hogy végig velem volt. Mindig mellettem állt bármi volt.
Dylan az a férfi, akit sosem fogok nem szeretni. Ez a mi életünk, a mi történetünk. És ennek még koránt sincs vége.❤️