I fell in love with you... My fault...

F I F T Y FIVE

Nem hiszitek el, de Dylan 8 órát aludt rajtam, mindenem fájt, a fiúkat zaklattam folyamatosan, hogy hozzanak kaját, meg inni. Viszont már este kilenc volt, így gondoltam végre felkelhetek innen.

-Hogy érzed magad?-tettem fel a hülye kérdést.

-Borzasztóan, fáradt is vagyok.-mielőtt felült volna még beledörgölte az arcát a hasamba.

-Még te érzed magad borzasztóan? Mindenem sajog és zsibbad, 80 kilós focista.-felvontam a szemöldököm és megsimítottam az arcát.

-Ne szólj be, legalább jót aludtam.-vont vállat.

-Ennek örülök, de én nem!-keresztbefontam a karjaimat és bevágtam a hisztit, persze csak viccből.

-Na ne legyél ilyen, most majd te alszol én pedig nem. Megfelel?-felhúzott a kanapéról és egyenesen a szobámba mentünk, majd lefeküdtünk ott.

*****

Három nap után végre rávettem magam, hogy beszéljek Dylan-nel. A napokban sok programot csináltunk közösen a fiúkkal, de nem élvezte őket. Vagyis azt mondta de, de nem úgy láttuk...

-Dylan, szoba, most!-szóltam rá, hiába láttam, hogy eszik.

-Angel reggel már szexeltünk, ennyire telhetetlen vagy?-kaján mosolyt öltött magára.

-Uhh Dylan, ez tök jó meg minden, de nem akartam tudni.-Seon-Gyeom és Troy kisétáltak a konyhából.

-Beszélni akarok veled.-teljesen komolyan néztem rá, mire sóhajtott és felállt.

-Figyelek!-leült velem szembe az ágyamra és tényleg minden figyelmét nekem szentelte.

-Nem vagy jól és..-beleszólt. Méghogy figyel. Aha.

-Inkább megyek.-állt fel, de eléálltam és visszatoltam az ágyhoz.

-Nem Dylan, nem mész sehová. Muszáj tudnom, hogy mi a baj, mi történt, ami miatt ilyen vagy napok óta. Hidd el, hogy a srácokkal nem tudjuk ezt nézni.

-Mit Angel? Mit nem tudtok nézni?

-Azt, hogy nem vagy önmagad. Tudod mikor láttalak ilyen semmilyennek? Amikor ideköltöztem. De én nem ezt a Dylan-t szeretem. És próbáltunk jót tenni, vagy jobb kedvre deríteni, de nem ment. Semmitől sem lett jobb még egy kicsit sem. Ez így nem mehet tovább. Mondd el mi bánt, hogy tudjunk segíteni. Kérlek.-a hangom szinte könyörgőn hangzott.

-Angel elmondtam, hogy hiányzik anya, nem tudok ezzel az érzéssel mit kezdeni. Apám egy pöcs, ez ellen sem tudok tenni. Ez van majd talán sikerül elfogadnom. De így, hogy csesztetsz azzal, hogy nem vagyok önmagam nem lesz jobb. Szálljatok le rólam egy kicsit. Nem kell nektek ezzel foglalkozni, ez van kész, mit kéne tennem? Kicsattanom örömömben? Vagy talán boldogan mosolyogni, mert milyen jó most minden? Hmm? Vagy mondd meg mit tegyek, hogy nektek megfeleljen!-megint kiabált, amit a legjobban utálok tőle. Felállt és fel-alá mászkált.

-Dylan tudod, hogy azért csináljuk ezt, mert szeretünk.

-De ne csináljátok. Nem lesz jobb attól, ha százszor elmondjátok, hogy milyen szarul nézek ki. Nem kell a búval baszott fejemet nézni, hazamegyek ti meg azt csináltok, amit akartok, csak Seon-t ne hagyjátok egyedül. Ennyi.-és azzal ki is sétált az ajtón.