I fell in love with you... My fault...

F I F T E E N

Kiabálások és két kar. Ennyi maradt meg az utolsó percekből.
Már az orvosi szobában ébredtem. De, hogy hogyan kerültem ide, még mindig homályos. Valaki idehozott, semmi kétség.

-Felébredtél?-kérdezte egy mosolygó nő, aki éppen pakolászott.

-Igen, de nem emlékszem, hogy jutottam el ide?!-fejemet fogtam.

-Troy és Noah hozott. Pontosabban az egyik téged, a másik pedig Dylan-t! Esetleg fájdalomcsillapítót vagy vizet szeretnél?-megsimította a karomat és még mindig mosolygott. Dylan? Minek kellett őt idehozni?

-Nem, köszönöm. Tudja van nekem ez a páni...

-Mindent tudok Csillagom! Az előző iskoládból megkaptuk a papírokat!

-Ja értem. És tudja mi történt? Mármint addig megvan, hogy gondolom elájultam.-fejemet fogtam.

-A fiúk nem mondták. Viszont Dylant lehet felfüggesztik. Verekedett ez nyilvánvaló. Beszélgess el vele. Mondd el neki is a betegséged. Ez a fiú vigyáz rád!-kacsintott és elment.

Ez mégis mit jelentsen? Nem szeretem az olyan játékokat, ahol gondolkodni kell. Meg kell keresnem ezt a barmot, hogy miért verekedett.

Este alig tudtam elaludni. Srácok azt mondták valamikor itt alszanak. Na ez nem egy olyan nap. Vettem a bátorságot és írtam a seggfejnek.

Dylan Gray
Elérhető

Én
Fent vagy?

Dylan
Fent. Mit akarsz?

Én
Találkozni. Fél óra múlva.

Dylan
Nem tűnik túl jó ötletnek. Most nem.

Én
Nem kérdés volt. Vagy idejössz harminc perc múlva vagy én oda.

Dylan
Inkább odamegyek. Nem mászkálhatsz egyedül ilyenkor.

Én
Siess!

Dylan
Rendben főnökasszony.

Most elmondok neki mindent. Vagyis ha szóba áll velem.
Készülődni kezdtem, felöltöztem egy szürke melegítőbe és fekete pulcsiba. Nem tudom milyen idő van kint, de megteszi. Ez a nagyon okos csengetett. Justin már javában alszik. Remélem nem kel fel a kis kommandómra. Kinyitottam az ajtót. Ott állt előttem, én pedig kicsit feltűnően mértem végig. Sosem néztem ennyire meg. Bevallom jól néz ki. Felkarjáig fel volt húzva a fekete kardigánja és kezeit zsebében tartotta. Tetoválásain elidőzött a szemem, de észbe kaptam és a szemét kerestem. Fekete haja eltakarta. Viszont pár kék-lila foltot láttam az arcán. Ezzel megcsapott a valóság, hogy az iskolaorvos igazat mondott.

-Meddig fogsz nézegetni?-nézett a szemembe.

-Ja nem csak hallottam, hogy megint verekedtél.-ezután nem mondott semmit. Elindultunk valamerre.

Dylannel sétáltunk. Viszont csend telepedett közénk.

-Tulajdonképpen hova is megyünk?-kérdezte és kínosan felnevetett.

-Nem tudom csak sétálunk.-zavarban voltam. Hogy miért? Nem tudom. A parkba jutottunk végül. Leültünk egy padra. Én csak magam elé meredtem, nem tudtam mit mondjak. Dylan az arcomat fürkészte, hátha megszólalok. Ez így kínos mindkettőnknek, úgyhogy muszáj egy szót kinyögnöm.