Extázis (Jikook) Befejezett.

26. Fejezet

Ahogy ott állok a pláza bejárata előtt több száz kérdés, és miért hangzik el fejemben. Amit legszívesebben feltennek neki most azonnal. De nem… amíg ő nem jelentkezik, és ad magyarázatot arra, hogy miért hagyott el addig nem keresem. Pedig most inkább vele lennék mint itt nélküle. Gondolat menetemből Jin barátom keze ránt vissza a valóságba. 

-Hahó… Jungkook!!! Jin hívja a földet… - kuncogja el a mondat végét, mire rávezetem kérdő tekintetem. 

-Te… tessék? 

-Mehetünk? - kérdi tőlem. 

-De hova? 

-Tudod! A baba, Taehyung és Yoongi. Emlékszel? 

-Jah persze menjünk. - bólintottam, majd be is mentünk a bevásárlóközpontba. Amint felértünk a kívánt emeletre egyből a baba bolt felé vettük az irányt. Viszont egy ismerős nevetés hallottam meg. Hamar körbenéztem a szintén, de senki ismerőst nem láttam. Majd vállat vontam, és Jin után mentem a boltba. Mire odaértem barátom a fele készletet megvette, és azt mondja csak keveset akár vásárolni. Aha meg, ahogy én elképzeltem! Csapom magam fejbe képzeletbe. Nagy nehezen végeztünk, és a folyosóra kihelyezett padok egyikén helyet foglaltunk. 

-Na megvan minden azt hiszem. Még kell pelus meg kis csörgő is. Itt nem lehetett kapni. - jegyzi meg a mellettem ülő, amire csak a fejemet csóváltam. Majd hirtelen a combomra csapott, mire fájdalmasan feljajdultam. 

-Ezt most minek kellett? 

-Bocsi! - vigyorog rám. - Indulhatunk? - kérdi tőlem. 

-De hova?

-A maradék cuccot megvenni! - válaszol nekem, és már fel is állt a padról. 

-Muszáj mennem? Nem várhatlak meg itt? - nyafogok neki, mert már kurvára fáj a lábam.

-Jól van! De itt várj meg. 

-Oké oké, de siess már kezdek éhes is lenni. -jegyzem meg.

-Sietek. - és ezzel el is tűnt a tömegbe. Ahogy ültem a padon csak Jimin járt az eszem. Miért ment el? Miért menekült el? Megoldottunk volna mindent együtt. Ekkor hangos gyerekkacaj üti meg a fülem. És akkor tudatosul bennem, hogy egy kicsiknek fenntartott játszószőnyeg előtti padra ültünk le. Alig volt pár kisgyerek a szőnyegen de mind boldogok voltak. Mint én, amikor még Jiminnel minden rendben volt. Lehet ha még együtt lennénk mi is örökbe fogadnánk, egy kisfiút, vagy egy kislányt. Minden nap elvittem volna sétálni, fagyizni, játszótérre, vettem volna neki konzolt, és kioktattam volna lányok téren. 

-Juni gyere ide kicsikém! - hallok meg egy nagyon ismerős hangot, és a kicsikre nézve keresem azt a Junit. Amikor is feláll egy szőke kislány mellől, és elszalad. Gyorsan felpattantam a helyemről, majd utána léptem, de a szememnek alig hittem amikor megláttam kihez is sietett. Annyira hasonlít rá a haja színe, az arca vonasai… minden Jiminre emlékeztett. És ekkor jött a mai nap második sokkja. Megláttam szerelmem, ahogy át eszi az idegentől a kisfiút. A düh elöntött, majd odamentem hozzájuk. Jimin háta mögé álltam, és torok köszörüléssel hívtam fel az előttem álló figyelmet. Mire hátra tekintett, és a mosoly lefagyott az arcáról. 

-Jun…. Jungkook? -hebegi a nevem zavarában.

-Igen! Én vagyok teljes életnagyságban.- a cinizmus csak úgy sugárzott belőlem.-Hogy vagy? Rég találkoztunk! - jegyzem meg neki. Majd ekkor Hirtelen átadja a kicsi fiút a mellette állónak, és felém fordul teljes valójában. 

-Fel… fel akartalak hívni. De… - dadogja a mondatot, amit én félbeszakítok. 

-De… mi? De mi Jimin? Fejezd be. Kíváncsian várom.