Extázis (Jikook) Befejezett.

43. Fejezet

Sziasztok csajok itt a kövi rész. Remélem tetszeni fog. ❤️
A hibákért sorry.

Jungkook szemszöge.

Már eltelt bő 8 hónap mióta hazahoztuk a kicsiket. És én ez idő alatt csak terveztem és terveztem. Hogy mit? Hát azt hogyan fogom az én Jiminem kezét megkérni. Már beszéltem barátommal is RM mel és a fiúkkal. Mindenki segített a dologban, még Taehyung is aki az egészet ellenezte eleinte de később beletörődött a megmásíthatatlan. Így eljött ez a nap is olyan izgatott vagyok és ideges egyben. Minden percben amikor nem Jiminnel és a kicsikkel vagyok csak a gyűrűben csodálkozol és a repülőjegyekben. Ami Máltára szól. Azt tudom, hogy a Chim még nem volt az oceánnál, így ez a vágya is teljesülhet végre. A kicsiket pedig Taehyungék vállalták el, amíg oda vagyunk ez kb 3 nap lesz. De hirtelen gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkent vissza a valóságba. Hamar felkapom a telefont, és a fülemhez emelem a készüléket. 

-Igen?! - szólok bele. 

-Hé Jk kiszen álltok mi már a csomagokat ki küldtük a reptérre. És van egy jó hírem magán géppel fogtok menni. Elintéztem és azt is, hogy vissza váltotuk a jegyeket, amiket már megvetettek. - hangzik el a telefonban és alig hiszek a fülemnek. 

-Tessék? Eztegis hogyan? - hulok el a készüléket tartva.

-Ez az én nászajándékom nektek! 

-Huu tesó nem is tudom mit mondjak. 

-Egy köszönöm is elég! - nevet a vonal másik végén lévő személy. - Aztán vigyázz rá te tulok. 

-Persze. Mindig azt teszem.

-Akkor készüljetek mingyárt ott a sofőr nálatok. 

-Rendben. És még egyszer köszönöm Namjoon. - mondom ki a valódi nevét amit rohadtul utal majd letettem a készüléket. De azon nyomban mentem is a gyerek szobához ahol párom a kis ágyak között ült a hintaszékben. Arcát a délutáni napfény ragyota meg amitől csak még jobban bele estem. Halkan belépés a szobába és lábujjhegyen közelítem meg kedvesem. Finoman a vállára tesz a kezem és enyhén masszírozni kezdem. 

-Édesem gyere ki. - suttogom oda neki a mondatot mire becsukja a könyvet majd a polcra rakja. Halkan osonunk ki a helyiségből és az ajtót résnyire hagyva lépünk ki onnan. 

-Tessék Kook? - teszi fel kérdését és közben hatalmas nagy szemeivel engem viszlát. 

-Kicsim mára van egy meglepetésem, de készülni kell me…. - nem tudtam befejezni a mondatot mert a csengő közbeszólt. Hát az ajtónál termettem, majd szélesre tártam Suga és Tae előtt. 

-Gyertek csak be. - invitálom beljebb őket. 

-Minden kész van? - súgja ide nekem Tae, amire csak enyhén bólintok. Ő.pedig egy meleg mosolyt küld felém. És néha elgondolkodom azon, hogy hogyan lehetnek ilyen jó barátaim. Egyszerűen felülmúlhatatlanok! 

-Életem kik azok? - szól ki a konyhából Jimin. Majd amikor meglátja őket egy hatalmas mosolyt látok meg az arcán. És megjelennek azok a kis gödröcskék a pofiján. 

-Sziasztok. De jó látni titeket. - jön közelebb és ölelésbe vonja mindkettőjüket. 

-Szia Chim. Téged is jó újra látni. - mondják nekik egyszerre. 

-Kicsim figyelj. Lenne egy meglepi a számodra de bíznod kell bennem. Rendben?! - a mondat hallatán duplájára nőttek a szemei és kíváncsian nézett rám.-Addig Hobi és Sugarék lesznek a gyerekekkel. 

-Há… hát legyen. Taehyung vigyázz nagyon rájuk. Nemrég ettek és most éppen alszanak. A vacsorájukat megtalálod a szekrénybe. - jegyzi meg kicsim az előtte állóknak.