Extázis (Jikook) Befejezett.

30. Fejezet

Ahogy döbbentem bámultam magam elé a bejárati ajtó nyitódására, majd csukódására eszméltem fel. És egy idegen srác állt előttem. Mármint ugyanaz a pali, aki a plázában is volt Jiminnel, és a fiammal. Ekkor Juni felpattant, majd a számomra idegen karjaiba szaladt. 

-Hobi de jó, hogy hazaértél. - mondja Jun a srác nyakában lógva. - Gyere velem játszani apának vendége van. - jegyzi meg csalódottan. Majd ő is belép végre a nappaliba, ahol Jiminnel ültünk. 

-Aaa a plázás pali. - kacsint egyet a mellettem ülő felé. Ami egyáltalán nem tetszik nekem. - Szia én Jung Hoseok vagyok Jimin… - és itt vágtam a szavába , mert nem akartam halli milyen kapcsolatban is vannak. 

-Oké. Felfogtam… hát Jimin örülök, hogy újra itthon vagy. - próbálom semleges arckifejezéssel beszélni. 

-De Jungkook félre érted...ő a….

-Ne folytasd… értek mindent. - evvel kiviharzottam a helyiségből,  hamar felkaptam a cipőm, majd elhagytam a házat. A utcán már sötét volt, csak a lámpák fényei mutatták az utam haza felé. Ahogy szeltem az aszfaltot csak azon gondolkodtam mit is akart mondani. Egyszerűen nem tudtam végighallgatni… fájt, és még most is fáj… az, hogy akkor elhagyott. És a fiamat is elszakította tőlem. Ezt soha nem fogom neki megbocsájtani. Hirtelen telefonom csörgésére eszmélek fel az eszme futásból magammal. Gyorsan elővettem a készüléket, és akkor látom a kijelzőn azt a nevet akivel most a legkevésbé sem akarok beszélni. Jimin! Fogtam és a kis piros ikon felé húztam el az ujjam. Így foglaltat jelezett neki a telefonja. Majd vissza csúsztattam a zsebembe, és folytattam az utamat haza felé. Már félúton járhattam, amikor is pittyegni kezdett a készülék megint. Lassan előszedtem, és megnéztem ki keres. Most sem kellett csalódjak. 

PJ20. 
Jungkook kérlek. Beszéljünk elmagyarázok mindent. Legalább a telefont vedd fel ha hívlak!

Ahogy elolvastam az üzenetet szöget ütött a fejembe valami. És nem hagyott nyugodni. Milyen nagybácsiról beszélt Juni? És mióta vannak Jiminek rokonai? Mert ugye azt mondta, hogy nincs senkije sem. Nagyon érdekes. Ekkor megint csörögni kezdett a telefonom hamar felvettem, és a fülemhez emeltem azt. 

-Szia Kook. Köszönöm, hogy felvetted. Bár ez nem telefontéma, de szeretném tisztázni a dolgokat. 

-Akkor hajrá csupa fül vagyok. - jegyeztem meg cinikusan. 

-..... 

-Jó akkor én kérdezek. Mióta van családtagod? Nekem azt mondtad nincs senkid! És ki volt az a pasi délután nálad? Talán bepasiztál… és minden jött ment alá befeküdtél és gerincre vágott?? -mondom már neki kissé ingerülten. 

-NEM KOOK. HALLGASS MEG… 

-Mit hallgassak ezen? Haaa elmentél, elhagytál, és a pasikáddal jól elvagyok. Látom… nem vagyok vak. De ezt jól jegyezd meg, hogy a fiamért küzdeni fogok, hogy magam mellett tudhassam. Te pedig éld az életed avval a báj gúnárral. 

-BEFEJEZTED? NEM TUDSZ TE SEMMIT. 

-Igen! BAZD MEG NEM TUDOK SEMMIT, MERT KIZÁRTÁL AZ ÉLETEDBŐL ÉS A FIAMÉBÓL IS. AMIHEZ NEM VOLT JOGOD. -üvöltő a telefonba neki.

-Ő A TESTVÉREM! NEM ÉRTED? 

-Mást etess ezzel a faszsággal jó!? Miért nem vállalod fel, hogy már nem szeretsz??? 

-Mert kurvára nem igaz. AZÉRT BAZD MEG. DE LÁTOM ENNEK SEMMI ÉRTELME. - Majd rám vágta a telefont. Dühösen tarpolok hazafelé, és az ajtóba belerúgok az ajtókeretbe. 

Miért csinálod ezt velem Jimin?! 

Sziasztok. Bocs a rövid részért. De ígérem a kövi izgalmasabb lesz. 😱😅 De na kinek mi a véleménye a báty szó hallatán?!😅 És vajon Kook miért nem hisz neki?

Puszika nektek.