Extázis (Jikook) Befejezett.

19. Fejezet

Jungkook szemszöge. 

Ahogy a kórház bejáratához értünk azonnal kipattantam a járműből, és rohantam be a recepcióhoz. 

- Hol van Park Jimin? - kiabáltam rá a 40 éveiben járó nőre, aki ott ült és írt valamilyen papírt. 

- Rokona vagy barátja?! - kérdi tőlem semleges arccal. 

- Mi van? Melyik szobában van PARK JIMIN? - már idegességemben rákiabáltam. 

- Fiatal ember! Rokona vagy barátja? - csúsztatja le a szemüveget az orra hegyére, és úgy néz rám. 

- A pasija vagyok! Így oké? - válaszolok neki indulatosan, mire barátom is a hátam mögé ért. 

- Jungkook nyugi már itt vagyunk. - próbált nyugtatgatni, de nem ment neki. 

- 4.emelet 110 szoba. - válaszol a nő, majd fejvesztve rohantam a megadott emeletre. A folyós végén kicsaptam a lépcsőház ajtaját, és elkezdtem kettesével szedni a fokokat. Barátomat valahol elhagytam de ő is majd oda talál. Hamar felértem a negyedikre, és csaptam ki a falapot idegességemben. Ekkor látom meg Yoongi barátom, már az orvossal beszél és a tarkóját vakargatja. Oda szaladtam, és rengeteg kérdéssel kezdtem bombázni a fehér köpenyes fazont.

-Hogy van doktor úr? Mikor mehetek be hozzá? - marok a ruha ujjába és próbálok ne idegenek lenni. 

-A páciens már jól van. Eltört a lába, volt egy erős belső vérzése, amit sikerült helyrehoztunk. A fején van egy kötés, mert a fejét érte inkább az ütés. A nyakát rögzítenünk kellett, nehogy egy esetleges gerinc sérülést okozunk. - mindenkit, és mindent ki zártam magam körül. A hallottak alapján nagyon rosszul lehet, de muszáj látnom őt. Meg kell érintsem a puha kezét, érezni akarom bőrének bódító illatát, és a cseresznye piros ajkait ami úgy hívogat engem. 

-Mikor mehetek be hozzá? 

-Akár most is, de csak egyszerre egy! 

-Nagyon köszönöm. - evvel már el is léptem tőle és a 110 szobához siettem. Remegő kézzel nyúltam a kórterem kilincséhez. Félek, félek mi fog fogadni, bár elmondta a doki mi is van vele most, de akkor is félek tőle. Nem akarom így látni de muszáj. Lassan erőt véve magamon lenyomom a kis fémből készült tárgyat és óvatosan benyitok. Halk sípoló hangot hallok gondolom a monitor ami rá van kötve. Beljebb lépek, és becsukta magam mögött az ajtót. Beljebb lépegetek, és az egyetlen széket megfogva mentem az ágya mellé. Leültem az ülő alkalmatosságra, és lassan rávezetem a tekintetem. A fején egy fehér kötés van, amin egy helyen kicsit piros. Az arca most rezzenéstelen, a bőre szürke színben játszik. A kezemet a kis keze alá vezetem ami most jéghideg. És úgy szorítom meg, hogy érezze a jelenlétem. Ajkai most halvány rózsaszínbe borultak, ami elűzi a halál apró megmaradt színeit. Fejemet lehajtom az ágyára. Így próbálom előtörő könnyeimet elrejteni előle. Majd hirtelen egy gyenge szorítást érzek kezemen amire felkapom könny áztatta arcomat. És párás tekintetemet rávezetem. Lassan nyitogatja szemeit, aminek megőrülök. Hirtelen felpattantam a székről, és a kezemet amibe a keze volt magamhoz szorítottam, úgy magasodtam fölé. 

-Édesem! Annyira aggódtam. - adok hangot kétségbeesésemnek. De ő csak ködös tekintettel nézi arcomat. Majd hirtelen elkapja a kezét és magához szorítja. 

-Mi a baj? Jimin én vagyok Jungkook. - kezdek megrémülni édesem viselkedésén. Amit csak tágra nyílt szemekkel csodálok.

Halk szavak hagyják el a száját. Amikre nem számítottam. 

-Ki vagy te? 

Sziasztok itt az új rész. Bocsi a nagy kihagyásért! Remélem tetszeni fog. Vajon most mi lesz Jungkookkal?! ❤️